Antibaby naplója

Milestones

2007. október 24. - Antibaby
Gus volt olyan kedves, és rám gondolt az új blogos lánc kapcsán. Először azt hittem, ez más, mint a többi, legalábbis komolyabban szerettem volna venni. Már csak azért is, mert sosem volt elég hely és energia arra, hogy leírjam az egészet, ami miatt még most is gyakran panaszkodom a családi háttérre vagy gyerekkori emlékekre. Ez a feladat is elég szűkre szabja a lehetőségeimet, de nekivágtam, leírtam sok dolgot. Rettentő hosszú lett és borongós, s mivel nem ezt szeretném, eltettem piszkozatba. Egyszer még jól jöhet. Meghúztam, és a B verziót teszem közzé. Ez is terjedelmes, de a nagy drámákat nem tartalmazza. S még így is nagyon dióhéj. Hiába, eszméletlen eseménydús az életem. :) Tehát a "teljesség igénye és történelmi precizitás nélkül" összefoglalom, mi is történt az elmúlt 30,5 évben.

0 évesen: megszülettem. Apukám fiút szeretett volna. Péternek hívnának most, ha úgy sikerül. Pár hetes koromban már akkor tudtam palacsintát csavarni a nyelvemből.
1 évesen: gondolom, elkezdtem már járkálni, talán beszélni is, fogalmam sincs.
2 évesen: egész biztos, hogy már járkáltam és be nem állt a szám.
3 évesen: kaptam egy kistestért. Valamint maszek oviba jártam, ahol csak délig voltunk bent, viszont kizárólag németül beszéltünk. Egyetlen szóra sem emlékszem.
4 évesen: először csalódtam az apámban. Elég korai és megemészthetetlen élmény. Más gyereknek ilyenkor még javában halhatatlan istenség az apukája.
5 évesen: hálós szatyorral egyedül mentem bevásárolni a sarki boltba, s kaptam a pénztáros nénitől kakasos málnakeverőt. Anyukám gyakran elvitt a Mátra moziba a körúton, meg sétahajókázni, és tudtam a hidak, szobrok, fontosabb épületek nevét, amit buszon, villamoson mindig megosztottam az utazóközönséggel.
6 évesen: új lakásba költöztünk, ovi után iskolába kellett menni. Hamar kiderült, hogy jó vagyok matekból, de amikor egy másik gyereket is elkezdtek dicsérni a tanárok, titokban fekete pontokat rajzoltam a füzetébe. Nem buktam le, de természetesen ettől ő sem lett rosszabb matekos.
7 évesen: elváltak a szüleim, apám elköltözött, öcsém megkukult.
8 évesen: úszni jártam, szertornázni, de a már sokat emlegetett brutális tesitanár elvette a kedvem a sportolástól.
9 évesen: kaptam rá a Forma-1-re, 10 és 20 filléresekkel fogadtunk, hogy Piquet, Mansel vagy Senna... Szintén ekkor jöttem rá, hogy nem akarok húst enni. Egy ismerősünk később megtömött szalonnával, amit mindig is utáltam, és utána napokig rosszul voltam. Akkor még nem hallottam a vegetarianizmusról, mint lehetőségről. Egyszerűen úgy éreztem, a döglött állat a tányéromon és a gyomromban is nagyon idegen elem.
Szintén 9 éves voltam, amikor fejlődni kezdtem, mint nő. Az osztálytársaim és a haveri körömben levők még nagyon gyerekek voltak, én pedig már sokkal komolyabb náluk, ráadásul menstruáltam és kicsit már a mellem is megnőtt. Nem volt könnyű időszak, a lányok elkezdtek irigykedni (=utálni), a fiúk meg tapintatlanul tapizni.
10 évesen: még nagyon társaságkedvelő voltam. Részt vettem egy csomó jó hangulatú táborban, zsúrokon, később házibulikon.
11 évesen: mindenféle szakkörökbe jártam, pl. tűzzománcra, korongozni, táncolni, angolra, pantomimre, szolfézsra sok évig, később furulyázni, hegedülni, majd énekkarba (Kulturális Seregszemle), valamint szerettem rajzolni és írni (fogalmazni). Kreatív gyerek voltam, amit anyutól örököltem, de valamiért mindig letörte a lelkesedésemet.
12 évesen: kaptam egy keverék kiskutyát. Ebben az évben volt az első három "járás", a harmadikkal csattan el az első csók. Előtte azért írtam az Ifjúsági Magazinnak, mondják meg, hogyan kell. Olyan sokára válaszoltak, hogy addigra magam is rájöttem. Meg kell érteniük, sürgős volt, nem tudtam várni. Nekem egyébként kétszer kezdődött el a szexuális életem. Egyszer túl korán, másodszor túl későn. Az előbbi ebben az évben. A másikat csak kevesen tudják, s szeretném, ha így is maradna, az információ birtokosai érdekében is. Hiszen ha mindent elkotyogok, mivel fognak zsarolni, amikor gazdag (mondjuk Pop Idol) leszek?
13 évesen: mindössze két hétig jártam egy nálam 6 évvel idősebb sráccal, akivel előtte sokáig jó barátságban voltunk. Ez a két hét rövid időnek tűnik, de kb. 4 évre meghatározta a lelkivilágomat. Más fiúk is jöttek utána azért... A zenei ízlésvilágom kezdett tágulni, egyre fontosabb lett, hogy szóljon valami magvasról, meg hogy kicsit érfelvágós legyen. Ebben az évben szerettem bele Sinead O'Connorba.
14 évesen: új iskolába mentem, s akkor még nem tudtam, ez a négy év lesz eddigi életem legszörnyűbb időszaka. Elől-hátul majdnem fenékmagasságig érő hajam volt, térdig érő bő pulcsikban, fekete, szürke, barna cuccokban jártam.
15 évesen: megismerkedtem egy akkor népszerű íróval, sokat lógtam vele, bele is ír az egyik könyvébe egy picit, de aztán megszakítottam a kapcsolatot. Egy "barátnőmmel" elindítottunk egy fiataloknak szóló műsort a kerületi tévénél, de az első két adás után már nem tolerálták a szorongásaimat, a szégyenlősségemet. 
16 évesen: Fenyő Miklós konyhájában beszélgetésbe elegyedtem egy akkoriban népszerű énekesfiúval, akivel aztán sokat mászkáltam. Még nadrágot venni is elvitt magával. Saját újságot próbáltam készíteni, közben Elvis és  rock and roll korszakomat éltem. Némi kihagyás után beindul ismét a fiúzás, egy féléves feledhető után egy 2 és fél évig tartó vak szerelem következett. Közben zenészekkel lógtam.
17 évesen: botrányt keltettem egy cikkemmel az iskolai újságban, mert benne maradt egy "csúnya" szócska ("geci"), igaz, az interjúalanyom szájából hangzott el, de akkor is. Apukám ebben az évben meghalt, de akkor már évek óta nem hallottam felőle. Az osztályfőnököm azt tanácsolta anyukámnak, vigyen el egy másik iskolába, ahol nem kell gépírást tanulni, mert abból nem fogok tudni leérettségizni. Anyu betegségei is ebben az évben kezdődtek.
18 évesen: az utolsó év borzasztó volt az osztályommal, ezért mindenből kihúztam magam, amiből csak lehetett (osztálykirándulás, szalagavató, szerenád). Szándékosan kimaradtam a wc-ben dohányzásból és az alkoholmérgezésből is, s ennek a mai napig nagyon örülök. Nulla tanulással leérettségiztem. Az osztályfőnök elment az iskolából, az új tanárnál ötösre vizsgáztam gépírásból. Érettségi után dolgozni mentem, de képtelen voltam nyolctólnégyiges, főnökös állást vállalni. Minden mást viszont lelkiismeretesen megcsináltam. Volt idő, amikor hajnalban újságot hordtam, napközben bódéból árultam, estefelé meg cikkeket írtam bele. Megismerkedtem egy magát remetének valló fazonnal, naturista lettem, és ebben az évben jöttem össze Ex-szel is.
19 évesen: felvettek az újságíró suliba, ahol életemben először tanultam, mint a kisangyal. Négyes, ötös eredménnyel végeztem, a legnagyobb napilapnál fogadtak gyakorlatra.
20 évesen: egy havilap főszerkesztője a lap tematikáján belül viszonylag szabad kezet adott, és beindíthattam egy saját rovatot.
21 évesen: ugyanezt megismételtem a szerkesztőség kettébomlása után az egyik utódlapnál. Az újságírás mellett mindig is dolgoztam. Két évig egy biztosító társaságnál, majd...
22 évesen: egy koncertszervező cégnél, aztán 5 hónapig egy ismert tévés műsorvezető cégénél.
23 évesen: érkeztem életem eddigi legeslegborzasztóbb évébe. Mint utólag kiderült, a depresszióm legmélye. Hisztérikus voltam, borzasztó rossz viszonyom lett az anyukámmal, s megromlott a kapcsolatom Ex-szel. Fél évig keményen edzettem konditeremben, feszes, izmos volt mindenem. Csak tudnám, minek. Kilátástalannak láttam az életem, anyukám megnyomorította a lelkem. Megismerkedtem Drissel, és az ő segítségével tudtam összeszedni magam annyira, hogy végleg lezárjam a se vele, se nélküle kapcsolatot Ex-szel. Dris fényt hozott az életembe, színeket, kidobáltuk a bakancsaimat, a fekete ruhákat, levágattuk a hajam, és egy hónap ismeretség után elköltöztem vele 80 kilóméterre Budapesttől.
24 évesen: új életet kezdtem, még keményebb hajtással, de egy boldogabb háttérrel. Néhányszor kipróbáltam a füvezést, egyszer pedig nagyon berúgtam. Azóta egyikkel sem élek. Visszaköltöztünk Budapestre, és az ezt követő 3-4 év eddigi életem legboldogabb szakasza lett.
25 évesen: rám talált a jelenlegi melóhelyem, és ezzel legalább a munkáról lekerült a gond.
26 évesen: éltem az életem és jól éreztem magam, amennyire tudtam.
27 évesen: már nagyon hiányzott az írás, s ekkor találtam rá a blogra, mint lehetőségre. Ebben az évben láttam először a tengert.
28 évesen: végre megadatott, hogy pszichológushoz járhassak. Ebben az évben kerültem magasabb pozícióba, új területre a munkahelyemen, és egyedüli vendége voltam egy 1 órás élő rádióműsornak, ami nagy élmény maradt.
29 évesen: a magánéletem összekuszálódott, ismét találkoztam Ex-szel, amiből sok rossz és jó élmény származott. Az év végére pozitív lett az egyenleg. Adtam, kaptam, kicsit belehaltam, de sokat tanultam és életem egy új szakaszába léphettem.
30 évesen: egy önismereti gyorstalpalón vettem részt eddigi felében. Néha szédülök, annyi minden történik. Idénre jutott életem harmadik legnagyobb csalódása is. 31. évemben voltam már kiegyensúlyozott és mélyponton levő nő is. S még hátravan belőle 5 hónap.

Én Hónyomi listájára lennék kíváncsi, mert nem olvasom kezdetektől, és időnként nem értem a múltbeli utalásokat, valamint azért mert biztos nagyon szórakoztatóan írná meg. Aztán Bahháéra, mert ő még olyan fiatal, és nem kell sokat írnia. Anáéra is, mert az övé biztos nagyon tartalmas. Tim-ére pedig azért, mert sok mindent tud rólam, de én róla semmit (sosem tudom, szabad téged linkelni?).

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr73206544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.