Antibaby naplója

Bunkó szomszédok

2007. október 25. - Antibaby
Tudom, hogy Afrikában még mindig éheznek, és a leukémiás gyerekek sorsa is nehéz, s nem ez a legfontosabb probléma a világon, de kiakadtam a szomszédságra. S ha már kulturálatlanságokról volt szó, muszáj megírnom, milyen az, amikor valaki kulturált próbál lenni. Kezdem onnan, a nem túl régóta olvasók kedvéért, hogy elég hangos szomszédaim vannak. Nem mind, sőt, a többség nem, de a felettem lakók 6 éve minden csütörtökön lebulizzák a vakolatot a mennyezetemről, az egyik lakásban mellettem egy zongorista lakik, a másikban meg egy őrjöngő vadállat, aki éjjel-nappal öli a családját. Ma megyek el itthonról, s látom, kikerült a kapura egy papír. Egy fiatal lány, aki itt lakik a házban, kiplakátolta, hogy szombaton bulit fog tartani, előre elnézést kér a hangos zene miatt. Szépen, teljes nevén aláírta, rajzolt a papírra halloween-es tököket, meg minden. Megadta a módját, szerintem így kell ezt kulturáltan csinálni, s ha évente egyszer, ilyen tájékoztatás mellett bulizik valaki, azt ki lehet bírni. Örömmel vettem tudomásul, vannak még rendes emberek.
Mire jövök vissza a házba, a papírhoz odatűzött valaki egy sajtcetlit, kioktató stílusú válasszal, nagyjából így: "a lakásában mindenki azt csinál, amit akar, de másokat ne zavarjon". Punktum. Megszólítás, aláírás nincs, 'kérem', 'legyen szíves' szavak keresése végett még a papír hátulját is megnéztem, ott sem voltak.
Nekem esett rosszul. Hogy lehet erre így reagálni? Elképzelhető, hogy most nagyon előítéletes vagyok, de le merném fogadni, hogy az őrjöngő vadállat volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr20208243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.