Antibaby naplója

A Black Mirror sorozat

2013. november 07. - Antibaby

A filmmániás kismamák barátai az egymástól független, 40-60 perces epizódokból álló sorozatok. Nagyobb az esély rá, mint az egész estés filmeknél, hogy elejétől a végéig tudod nézni, és simán eltelhetnek hetek két rész megnézése között.

A Black Mirror angol sorozat két évados, és ebben a két évadban is mindössze hat epizódot tartalmaz. Baráti ajánlásra kezdtem el nézni. Az illető azt írta, hogy az a közös a hat epizódban, hogy mindegyik a média és a technológia társadalmunkra gyakorolt hatásával foglalkozik. Én pedig már ezzel megszólítva éreztem magam.

Az első évadon, tehát 3 részen vagyok túl, és meg kell, hogy mondjam, érdekes tapasztalatot szereztem magamról. Mégpedig azt, hogy előfordulhat, hogy nem tudom megítélni, hogy egy film tetszik-e vagy sem, és hogy ha sok bajom van vele, akkor is felkelthet olyan kíváncsiságot bennem, ami miatt nem kapcsolom ki. Majd a végére azt mondom, érdemes volt végigülni. Szóval nem szépítem, olyan különálló, kb. epizódonként 1-1 órás sorozat ajánlója következik, amely minősége meglehetősen változó, és mégis úgy érzem, érdemes rászánni a drága szabadidőt.

Félelmetes tükör (Black Mirror) ez a sorozat a jelen társadalmunknak. Arra készteti a nézőt, hogy akkor is elgondolkodjon róla, hogy hova is tartunk, ha máskor csak legyint az efféle témákra, és pusztán összeesküvés-elméletnek titulál mindent, ami a jövőnk veszélyeire hívja fel a figyelmet. Nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is szívesen élne ilyen világban. Ha így nézzük, ez a sorozat felértékelődik, pedig bizonyos részei középszerű tévéfilmes minőségűek csupán.

1. rész: Himnusz

Black Mirror 1.jpg

Sajnos eléggé gyenge, mondhatni középszerű résszel kezdődik a sorozat. A csattanója sem hatalmas és nem is újdonság, és a megvalósítás minősége is hagy némi kívánnivalót maga után, de ezzel együtt érdekes. A legnagyobb gondom vele az, hogy nem annyira élethű, mint amennyire a másik két részt annak tartom. A valóságban szerintem nem így döntene a válságstáb, és innentől kezdve nem tudtam eléggé belehelyezkedni a történet alapján adó problémába. Ettől függetlenül, ha valaki belevág ebbe a sorozatba, érdemes azért megnézni, de lehet, hogy a helyében nem ezzel kezdeném.

A történet egyébként annyi, hogy egy nap valaki elrabolja a wales-i hercegnőt, és egy Youtube-ra feltöltött videóval üzeni meg ország-világnak, hogy mi a követelése: a miniszterelnök élő adásban szexeljen egy disznóval az összes tévécsatornán, megadott időpontban, megadott feltételek szerint. A miniszterelnöknek nagyjából fél napja van, hogy döntsön.

(6/10, de azért megnézhető.)

2. rész: Az egyetlen kiút

Black Mirror 2.jpg

Na, ez már sokkal jobban tetszett, bár veszettül vontatott volt, kb. 25 percet simán ki lehetett volna vágni belőle. Ennek tükrében pedig érthetetlen, miért nem magyarázza meg a film alaposabban, hogy hol is játszódik és mi a háttere a történteknek. Bennem legalábbis sok kérdés maradt, érdekelt volna az értelmezéshez, hogy mi van a falakon kívül, mióta létezik ez a világ, honnan kerülnek oda, akik odakerülnek, miért csak fiatalok vannak stb. Valahogy nem érzem elég alaposnak, miközben egyébként látványvilágában és még inkább mondanivalójában eléggé ütős. A végkifejlet beviszi a gyomrost, bár nyilván gyomor kérdése, de engem eléggé elkeserített. Napokig agyaltam utána rajta.

A történetet itt nem nagyon fogom leírni, mert szerintem azzal még lassúbbá válna annak, aki meg fogja nézni. Szépen kibontakozik, összeáll, miről is van szó. Annyit árulok el, hogy egy virtuális világban játszódik, ahol az ott élő embereken kívül csak egy alma valóságos, minden más mű, és mint ilyen, riasztó, rideg, elrettentő.

A sorozat részei egyébként arra a félelmetes felismerésre futnak ki, hogy bár mindegyik történet fikció és nagy részük csak egy elképzelt világban játszódik, mégis megtörténhet akár velünk is. A társadalmunk ide tart, és ha nem vigyázunk, a technológia és a média a fejünkre nő.

(8/10, ez a 2. rész egész jó volt.)

3. rész: Az emlékchip

Black Mirror 3.jpg

Na, ez a téma eleve közel áll hozzám, a chipelés veszélyeibe szerintem belegondolni is hátborzongató, és sajnos egy karnyújtásra vagyunk tőle, hogy az ötlet megvalósuljon. A sorozat 3. része ezzel foglalkozik, csak kicsit továbbgondolva, a chip itt konkrétan a viselője által látott eseményeket tárolja. Azaz 2 in 1, nem csak a chipelés, de az életünk bekamerázása is témája a filmnek.

Ezt a problémakört millió történettel be lehetne mutatni, a film készítői a magánéletet választották. Egy házaspár közötti féltékenységi jelenetnek induló történet végül elég erőteljesen felnyitja a néző szemét, ha esetleg eddig még nem volt nyitva.

Ez a rész szerintem egészen kiváló, izgalmas, dinamikus és logikailag is csak egy kevés problémám van vele. Épp csak annyi, hogy szerintem egy ilyen világban az emberek nem lennének ennyire lazák és kitárulkozóak, nem mernének viccelődni, hanem totál be lennének feszülve attól, hogy mindenki mindent láthat, visszakereshet, minden egyes szavukkal bármikor szembesítheti őket... ez borzasztó nyomasztó lehet.

(9/10, nem tudom, mit tartogat még a 2. évad 3 epizódja, de ez a rész kimondottan ütősre sikerült, nagyon tetszett.)

(A képek mind a port.hu-ról származnak.)

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr15619816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

orsó · http://vandorcirkusz.com 2013.11.07. 20:54:19

az utolsó részhez: én azt hiszem, hogy a kezdeti feszültség és visszafogottság elmúlna, és egy idő után mindenki "normálisan" viselkedne. szerintem képtelenség lenne sokáig visszatartani önmagunkat. aztán persze lehet, hogy tökre nincs igazam. :)

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.11.08. 08:18:21

@orsó: Lehet. De valamiért én inkább úgy képzelem, mint az 1984-ben.