Antibaby naplója

Anyukámról és a belső kertről

2014. augusztus 07. - Antibaby

De durva, hogy olyan érzésem van, mintha két napja írtam volna utoljára bejegyzést ide, erre kiderül, hogy már több, mint egy hete! Sajnos szétforgácsolom magam. Azt a kevés posztolható napi akármit is máshova tolom, és kicsit bánom, mert legjobb lenne ide a blogba, csak ugye "itt" és "ott" mások a játékszabályok. Az általam szabottak.

Meg tiszta hülye is vagyok, mert kicsit befalaztam magam, belezuhantam a napi teendőkbe és azt éreztem, hogy sosincs vége, és ezért soha nem jut időm kimozdulni. Aztán rájöttem, hogy úgy sincs otthon sem idő a gyerek mellett sok mindenre, vele foglalkozni meg pont tudok ott is, ahol süt a nap és fű van, úgyhogy elvonszoltam magam egészen a társasházunk belső udvaráig, ahol egy jó nagy zöld terület fekszik, közepén egy aranyos játszótérrel. Voltam már itt többször, persze, hiszen itt lakom uszkve 6 éve, de most jöttem rá, hogyan kellene használnom, hogy igazán jó legyen. Úgyhogy tulajdonképpen elmondható, hogy felfedeztem, van nekünk kertünk meg nyugink, csak máshol, mint ahol kerestem. Anyukámat is vittem magammal, ő egyenesen szanatóriumnak érezte a belső kert hangulatát, de ő nem mérvadó, mert a Széna térnél lakik, ráadásul most épp gyárépület-bontás szomszédságában. Azért örültem, hogy tetszett neki.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy a mai délután anyukámmal különlegesre sikerült. Annyiszor panaszkodtam már rá, annyiszor mondtam, hogy nehéz vele kijönni, hogy amikor ilyen boldog napokat okoz nekünk, mint a mai, akkor kötelességem erről is megemlékezni. Eleve egészen megváltozott, amióta RT megszületett, de ma bebizonyította azt is, hogy sok aggodalmam felesleges vele kapcsolatban. Vannak még mindig nehezen befogadható dolgai, de azt is el kell ismerni, hogy oda tudja tenni magát, ha az unokájáról van szó. Nem aggódik túl sokat, de tudja, mikor van tényleg vész. Nem szól bele annyira a dolgainkba, mint bárki más. Vannak elgondolkodtató meglátásai, és pl. amikor én már kifogytam a játékötletekből, ő előkap valami teljesen hétköznapi cuccot, és őrületet kelt vele. Egy közönséges szemüveggel, vagy a táskájából előkerülő fornettis zacskóval úgy tud figurázni, hogy RT dől a röhögéstől. Miközben nehéz ember, van néhány ritka tulajdonsága is, amik megtartották őt örök bolondozónak. Ezt értékelem benne, igazán.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr236586525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.