Antibaby naplója

Privát flash mob és tsai

2014. december 31. - Antibaby

Különleges bulin jártam a minap, és mivel azóta is minden félórában eszembe jut a hangulata, szeretném a naplómban is megörökíteni.

Kezdjük azzal, hogy én személy szerint nem csípem a meglepetésbulik divatját, ami nem azt jelenti, hogy nem szívesen veszek részt benne egy-egy szeretett személy kedvéért, hanem hogy nekem nem stílusom, nem szimpatikus, és megkértem minden közelebbi rokonomnak és barátomnak, hogy nekem ilyet sose csináljanak. De ugye én esküvőből sem szerettem volna nagy, sok száz vendéges, habos-babos, vendéglátó-zenekaros verziót, hanem csak szép csendben, szolidan, a két tanúval...

Ez a bizonyos buli viszont, amiről írni szeretnék, műfaját tekintve meglepetés volt, többrétegű. Az ünnepelt, aki a 40. életévét töltötte be a napokban, egy nyomozós játék során jutott el a helyszínre, ahol a baráti kör várta. Én rokonként mentem, az öcsémmel. A Detectivity által szervezett nyomozás valahol a városban kezdődött, és helyszínről helyszínre kellett utaznia, a kinyomozandó feladatok és a helyszínek egy része pedig kapcsolódott az eddigi 40 évéhez. Ez a része nem volt meglepetés, önként vett részt a játékban. Majd, a nyomozósdi sokadik állomásaként, mintegy gyanútlanul megérkezett a Kőlevesbe, ahol már összegyűltek a party people-ök. A várakozás ugyan hosszúra nyúlt, mert a nyomozás lassabban haladt, mint ahogy a terv szerint kellett volna neki, így közel két órát vártunk az ünnepeltre, de addig volt svédasztal kencékkel és kenyérkékkel, egy-egy italra szóló kupon, és ha a tesómon kívül ismertem volna bárkit is a társaságból, biztos még az idő is gyorsabban repült volna. A buli különlegességét adta még, hogy amikor az ünnepelt már azt hitte, több meglepetés nem vár rá, egy Abba-sláger felcsendülésekor mindannyian táncra perdültünk, méghozzá ugyanazt a korreográfiát nyomva. Ez eléggé meglepte a srácot, hiszen elvileg nem ismerte egymást a társaság minden tagja, és voltak, akik csak erre az eseményre jöttek haza külföldről. Ezt a programot mi flash mob-nak hívtuk, pedig a szó szoros értelmében nem az, de a lényeg, hogy videó alapján mindenki betanulta a lépéseket előre, nem volt közös próbánk, csak az éles produkció. És így mi is sokkal jobban szórakoztunk, mintha előtte már egy hétig ezt gyakoroltuk volna.
Az est többi részében a kötelező elemeken (pl. torta, vicces slide show az ünnepelt fényképeiből stb.) kívül volt még baráti-kollegális extra produkció, ugyanis egy srác trombitált, a szülinapos kisfia pedig énekelt mellé, majd az utolsó órában még folytatódott a nyomozós játék, de már az épületen belül. Jópofa volt, bár túl hosszúra nyúlt, a végén már néhányan segítettünk is a srácnak a megfejtésben.

Azért írtam ezt mind le, mert lehet, hogy én járok túl kevés buliba, de ezt éreztem messze a leghangulatosabbnak minden eddigi közül. Pedig becsúszott pár baki is, néhány üresjárat, órák, félórák, amik várakozással teltek, de amikor aztán történt valami, az igazán tetszett. Talán azért is éreztem jól magam, mert nem a piálás és a túl hangos zenében, sötétben klikkekre szakadt társaságban üvöltve beszélgetni próbálás lett a program, hanem egy közös megemlékezés a születésnaposról, amelyen tényleg érezni lehetett a felé áradó szeretetet.

Jó lenne, ha lenne még ilyen. Csak ne nekem szervezzék!

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr387024335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.