Antibaby naplója

Vezetésórák

2015. január 23. - Antibaby

Egy gyors közvéleménykutatás:

Az természetes velejárója a vezetés tanulásnak, hogy az oktató hepciás, úgy beszél velem, mint egy hülyegyerekkel, és úgy általában úgy tűnik, hogy totál kivannak az idegei attól, hogy a vezetni tanulók nem tudnak vezetni, és ráadásul neki kell megtanítania őket? Érdemes-e egyikről a másikra szállni addig, amíg találok egy olyat, aki normálisan beszél velem? Mármint minden körülmények között. Vagy inkább nyugtatózzam be magam az órák előtt és próbáljam nem úgy felfogni a srác hisztirohamait, mintha nem a pénzemet rabolná? Aztán valahogy majd átcsúszok a vizsgán. Ha nem az elsőn, akkor a valahanyadikon, és valahogy majd próbálok utána is úgy csinálni, mintha tudnék vezetni és nem lennék piszkosul balesetveszélyes?

Olyan érzésem van egyébként, hogy nincs hova ugrálnom, mert az egyik legjobb autósiskolánál vagyok, az egyik legtürelmesebb tanárnál, és tudom, hogy én meg extra érzékeny tudok lenni. De ahogy másoknak mesélem, mik történnek, nem azt jelzik vissza, hogy én vagyok a Marslakó. De vajon tényleg így van, tényleg a legjobb helyen vagyok? Csak mert nem kerül kevésbe, és ha már mélyen a zsebembe nyúlok, szeretem tudni, hogy van is értelme.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr837103097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kicsinap 2015.01.24. 21:57:46

Hát nálam már nagyon-nagyon régen volt (lassan 20 éve....). Úgy volt, hogy a vizsgáig egészen rendes volt, ahogy az közeledett elkezdett egyre többet kiabálni, és akkor vettem még pár pót órát. Szerintem erre ment ki a játék. A vizsgákon mind elsőre átmentem. Vezetni nem tudtam.:-)
Szerintem vezetni nem lehet megtanulni ilyen rövid idő alatt. Mi pl. parkolást alig gyakoroltuk, és ez nagyon hiányzik. Nem tudok normálisan hátrafelé beállni egy parkolóba. (Jó hozzátartozik, hogy az egyik legnagyobb 7 személyes autónk van tolató radar nélkül).
Szóval én azt semmiképpen nem várnám, hogy ott megtanuljak vezetni. Az nem árt, ha normálisan beszél veled, egyszer rám annyira rám kiabált, hogy ijedtemben eleresztettem a kormányt és az összes pedált.:-) Na akkor kiabált még csak igazán. DE nálunk utólag egyértelműen látszik, hogy a pluszz órákra ment ki a játék.
Én a jogsi után sokáig nem vezettem, hiszen nem éltem itthon, és saját autóm meg nem volt. Utána férjhez mentem, de nem volt autónk, aztán amikor lett és kellett vezetnem, akkor a férjem megtanította nekem azt a pár útvonalat, amin kellett járnom, begyakoroltuk totálisan (sávváltásokat, mindent), és utána ahogy nőtt a rutinom, úgy merészkedtem idegen útvonalakra is.

lemontreeleaf 2015.01.25. 15:28:42

Sajnos nekem is ilyenek a tapasztalataim, hogy az oktatók általában túlterheltek, idegesek, megkeseredettek. Velem annyit üvöltözött az első oktatóm, hogy abbahagytam, és nem folytattam 2 évig... A másik,amit én nagyon nehezen viseltem, hogy a kifizetett óráim alatt kellett mindig a magán dolgait intézni, és volt, amikor fél órákat vártam az autóban, míg beugrott az anyjához... Nyuszi voltam, tűrtem. A húgom karakánabb, az első ilyennél közölte az oktatóval, hogy ő nem ezért fizet, pont eleget dolgozik, hogy megcsinálja a jogsiját, és nem hajlandó az órák tetemes részét az álló autóban várakozva tölteni. Érdekes, az oktató megértette, nem is volt több problémájuk ebből. Szóval csak bátran.:)

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2015.01.25. 23:50:36

@lemontreeleaf: Köszi. Az enyém ilyenben korrekt, egy másfél órás alkalom alatt max. 2x 5 percre szalad be valahova, de annyi pihenő nekem jól is jön. Ha késve érkezik a találkozóra, annyival tovább tartjuk az órát.

Verocs 2015.01.29. 11:02:50

Velem is üvöltözött anno, én meg egy idő után vissza... és a végén ő sértődött meg. :) Aztán egy nagyobb összeveszés után, mikor az út közepén leálltam, és közöltem vele, hogy nem vagyok hajlandó tovább menni, ha nem vesz visszább, szépen normalizálódott a helyzet. De többször volt olyan, hogy elsírtam magamat, annyira megbántott. Mindezektől függetlenül jó emlék, ha visszagondolok rá, mert "hála" a sok üvöltésnek, úgy "belémverte" a dolgokat, hogy simán levizsgáztam elsőre. Vizsga előtti négy napban minden nap vezettünk, hogy magabiztosabb legyek, és ebből sem engedett... szerencsére. :) Végül meghatódva köszönt el tőlem. :) Jah, és szerelmet is vallott párszor, de ez már mellékes. :) Lényeg, ami lényeg, szerintem ér visszabeszélni, és éreztetni vele, hogy ne beszéljen veled olyan hangnemben, ami téged zavar. Mivel kevés ember áll ki magáért, meg fog lepődni, és elkezd majd tisztelni... Remek önfejlesztés egy ilyen szitu, drukkolok! ;)

aa/szvszl 2015.02.06. 16:50:35

Ugyan nekem is már 13 éve volt, hogy levizsgáztam, de én kicsit speciális eset voltam, mert engem apukám kicsi koromtól kezdve tanított vezetni parkolókban, külvárosban, kihalt utakon, úgyhogy én úgy mentem oda, hogy csak a papírt akartam megszerezni. Ettől függetlenül a legvégén nálam is bepróbálkozott a pasi, a forgalmi vizsgámon egy zebra előtt egyszercsak éreztem, hogy kicsúszik a lábam alól a gázpedál (az ő oldalán sunyiban rálépett), és mivel korábban sosem történt ilyen, ez pedig annyira megzavart, hogy nem álltam meg átengedni egy gyalogost. Azonnal megbuktattak, én pedig baromi pipa voltam, és nem mertem kiállni magamért, hogy az oktatóm csalt, ráadásul nyilván nem is hittek volna nekem. Én azonnal váltottam, és egy kedves bácsival, akivel mindössze egy órát vettem udvariasságból, levizsgáztam. A helyedben biztosan nem hagynám már magam. Nem akarnék olyan oktatóval lenni, akinek fizetek egy valag pénzt, és rosszul érzem magam. A vezetés komoly dolog, veszélyes üzem, ha frusztrációkat és gátlásokat ültet beléd, egy életre meghatározza, hogyan vezetsz majd, és évek múlva is előfordulhat, hogy vészhelyzetben leblokkolsz. Nem játék.