Antibaby naplója

A szabadúszás felemelő érzése

2017. augusztus 29. - Antibaby

Phű, sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz magánblogot vezetni, ha amúgy is egész nap írok. Ez nem panasz, mindig is ezt szerettem volna, hogy tollforgatással (hah, a vágyak lassan teljesülnek, azóta már el is felejtettem kézzel írni) keressem a kenyeremet, és még válogathatok is a felkérésekből, piszok jó! I'm happy, sallala.

Ma viszont ott ültem egy tárgyalóban egy fickóval (főőőnök) és a megszeppent alkalmazottjával, és eszembe jutott, hogy ezt bizony ide fogom blogolni, akármi lesz. Azt, hogy mindenki hagyjon fel az alkalmazottságával, és legyen szabadúszó, mert ez nagyon jó. Mármint nem, k..va nehéz, de közben mégis csak felemelő, hogy nem kell ott reszketnem, mint a nyárfalevél egy erősen személyiségzavaros manus mellett.

Én kb. 5 perce ismertem, és pont olyan finoman sértegetett, ahogy annak idején a nagyfőnökök tették a fejem felett, és én annak idején pont úgy be voltam ettől tojva, mint most az a nő ott az asztal túloldalán. De most csak hallgattam hátradőlve, hogy neki ez a tárgyalástechnika, hogy odahív, és pár perc után igyekszik bebizonyítani, hogy ő itt valaki és én semmiképpen nem lehetek jó a szakmámban, még akkor sem, ha azért invitált oda, mert ő nem ért hozzá és szüksége van rám. Mert nincs, tudjam meg, hogy nincs, de azért persze a végén, na jó, egye fene, dolgozhatok egy kicsikét, ha akarok.

A betojás helyett most azt éreztem, hogy nagyon kell koncentrálnom, hogy ne nevessek fel. És hogy milyen jó, hogy ennek az egésznek nincs nagyobb tétje, mint hogy ott vagyok, aztán kijövök, és akkor lesz folytatása, ha akarjuk. Ha meg nem, hát nem. Ott a többi megbízóm.

Rájöttem, hogy alkalmazottként, főnök haragja vagy aktuális szeszélyei miatt aggódva sosem voltam önmagam. Nem mertem az lenni, nem mertem kifejezni, hogy ki vagyok. Most meg nincs más opció. Csak odamegyek, önmagam vagyok, és önmagam is jövök el. Mindegy, hogy egy nőgyűlölő, megalomán, arrogáns ember ült-e az asztal másik oldalán, mert nem tud megváltoztatni. A korábbi főnökeim meg tudtak, és elszomorító belegondolni, hány év, hány évtized repült el abban a szorongásban.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr7612788936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.