Antibaby naplója

Új kezdet - Sport to lapos has

2017. január 28. - Antibaby

2016. elején az volt a fogadalmam, hogy belecsapok a vegán életmódba, és annyira jól sikerült, hgoy most teljesen rá vagyok pörögve az újévi esküdözésekre. 39 évig semmi fogadalom, most meg... Azt az aprócska tényt próbálom jelentéktelennek beállítani, hogy mindenképpen vegánná váltam volna, akár január 1-je van, akár nem, szóval igazából ez nem is fogadalom, nem volt mit erővel betartani, inkább csak megadtam magam magamnak. :)

2017-re viszont olyat fogadtam meg, amihez már kell kitartás, akaraterő és ügyes időgazdálkodás. Bombanő Projektbe kezdek, ami leginkább abban nyilvánul majd meg, hogy mozogni fogok. Nevezzük nagyképűen sportnak!

img_20170128_095935_1.jpg

Tudom, tudom, ez másnak semmi, de én utálok sportolni, és bár nem kerültem egész eddigi életemben, de mindig nagyon nehezen vettem rá magam, és egy alkalmat kivéve hamar abba is hagytam. Most máshogy kell lennie, mert az nem oké, hogy csak egy kicsit kellene beletennem, hogy ne maradjon ilyen testem (szemből már egészen vállalható, de konkrétan boroshordóra hasonlítok oldalról), és nem teszem. Meg kell csinálnom, és kész!

Ahogy lenni szokott, ha egy dolog komolyan foglalkoztat, "bevonzom" hozzá az embereket és a lehetőségeket. Jaj, ez a bevonzom kifejezés, olyan utálatos, de valahogy mégis úgy van, hogy időről időre olyan emberek vonódnak az életembe, akikkel éppen abban az élethelyzetben foglalkoznom kell. Így jött egy nagyon kellemes személyiségű lány, Bagyinka Tímea is, és vele együtt a LoveYourBelly módszer.

A szülés utáni szétnyílt hasizom kezelésére kidolgozott gyakorlatokat ma tanulhattam meg, a délelőttömet ugyanis a LoveYourBelly tréningen töltöttem. Nagyon jó, lelkesen tértem haza, és szándékom szerint hétfőtől itthon is űzöm... heti 3x 30 perc kezdésnek, aztán majd növelhető a dózis.

Lapos hasat szeretnék, és hiszek benne, hogy lesz is!

Az "előtte" fotó már megvan. Az már fél siker, nem igaz?

TV helyett

Az új lakásba már nem hoztunk tévét. Amúgy is egy irdatlan nehéz, hatalmas készülékünk volt, még a flat tévék előtti korból, és az utóbbi években sosem kapcsoltuk be, úgyhogy nélkülözhető darabnak tűnt. És az is, azóta egyszer jutott eszembe, hogy hol a tévé, amikor egy nálunk vendégségben járó 3 éves kisfiú rákérdezett.

A neten elérhető műsorokból viszont felfedeztem néhány nagyon jót, ezeket ajánlom is mindenkinek, hátha a késői sugárzás miatt nem ismerős:

1. Dalfutár

36161_013_w.jpgFotó: szupertv2.hu

Wow, én ettől kész vagyok. Szerintem nagyon érdekes műsor, bár biztos van, akinek semmiben nem találkozik az érdeklődési körével, én faltam a részeit. 5 adás után kiderült, hogy csak próbaévad volt, és most, hogy látszik a sikere, majd gondolkodnak rajta egy évet, hogy egyáltalán folytassák-e... hát nagyon remélem, hogy igen, mert komoly elvonási tüneteim vannak.

Závodi Junior nagyon jó arc!

Itt érhető el a műsor: http://supertv2.hu/musoraink/dalfutar/teljes_adas

2. Lakástalkshow Lovász Lászlóval

dsc6081.jpgFotó: viasat3.hu

Lovász László nekem még a Radio Cafe-s időkből ismerős, és az ő műsora volt az utolsó, amit szívesen hallgattam. A kedvenc rádióm volt ugye, szóval ez úgy értendő, hogy egy csomó műsort imádtam, jó párat szívesen hallgattam, volt néhány, ami elment, és aztán volt az ő délutáni sokórása, amitől valahogy mindig az ideg jött rám. Most viszont egész más érzést kelt, kimondottan jók a beszélgetések. 

Az én kedvenceim:

  • Puzsér Róbert (szerintem ebben a műsorban kiderül, mi áll a Puzsér-jelenség hátterében, nagyon őszinte, elgondolkodtató rész)
  • Hajdu Szabolcs és felesége (olyan hétköznapian érdekes, és a végén a "román sztori" egészen elképesztő)
  • Anger Zsolt és Kovács Patrícia (full lazában nyomják, és jó ilyen kapcsolatról hallani, bár volt már, akinek ajánlottam, és kiborult rajta)
  • Kőhalmi Zoltán (hahhhhhaaaaaaaamuhhhhaha)
  • Tóth Vera és Tóth Gabi (őszinték, lazák, érdekes)
  • De még a Soma-Karafiáth Orsolya páros is tetszett, pedig nem bírom őket különösebben

Elérhető itt: http://www.viasat3.hu/musorok/lakastalkshow/videos

3. Elviszlek magammal

00031522.jpegFotó: wmn.hu

Ez a WMN online női magazin videócsatornáján érhető el, nem igazi tévéműsor, de nekem olyan mindegy így, tévékészülék nélkül. Szeretem, várom, hiányzik, amikor nincs.

Elérhető itt: https://www.youtube.com/channel/UCHKlicSHzHbIXcEDkvlIIkA/videos

Ha garantáltan ilyen műsorok lennének a tévében (meg mondjuk még vegyük bele Friderikusz 24 órás beköltözősének néhány részét), reklám nélkül, agymosoda és gügyögés nélkül, akkor befizetnék.

Vidéki maca lettem

Júliusban eladtuk az első saját, szerintem nagyon szép és jó helyen levő, de már kinőtt és nekünk túl zajos lakásunkat, és augusztusban a budai agglomerációba költöztünk. Ez itt most albérlet, nem álmaink netovábbja, de ideiglenes hajléknak nagyon kellemes. Bútorunk kevés van, ellenben helyünk rengeteg, mivel tetőtéri a lakás, és a hasznos területe is legalább 70 nm, Rt meg ugye az alacsonyabb falrészek mentén sem veszi észre, hogy már a nem hasznosban jár. :)

A vidéki élet rengeteg változást hozott, és amúgy is minden alaposan megváltozott. 

Rt szeptember óta óvodás, egy szuper helyre jár, nagy megkönnyebbülés, hogy sikerült elintéznünk, és megoldanunk azóta is hónapról hónapra. Hihetetlen jól vette a beszoktatást, nagyon büszke voltam rá, és meg is hajlok az óvodai dolgozók előtt, bár szerintük meg a siker legalább 50%-a, hogy én jól felkészítettem előre. 

Azzal, hogy ovi van, az én életem végre olyan lett, amilyet szerettem volna. Legalábbis abból a szempontból, hogy végre kreatívkodhatok, foglalkozhatok a fejemben megszülető ötletek megvalósításával, és a napom egy részét szabadon osztom be. Közben pedig őt jó helyen tudhatom.

A 3 itthon, gyerekkel töltött évemből 1,5-ben erről álmodtam. Azt hittem, majd én leszek a világ legboldogabb nője, aki szereti a munkáját, szabadon dolgozik itthonról, sikerre viszi a kis dédelgetett vállalkozását, közben minden nap friss ételt főz, annak jegyében, hogy csak egészséges és jó minőségű táplálék kerüljön a fia és férje szájába, és persze üde lesz, jól öltözött, mindig maximálisan ápolt, mosolygós, kiegyensúlyozott... ja, és fitt, feszes, mert hetente legalább 3 nap lecsippent a munkaidőből 1-1 órát tornára. 

Háááááttt.... mit ne mondjak, ezeknek csak egy nagyon kicsi része valósult meg. Az igaz, hogy szeretem a munkámat és nagyon örülök, hogy szabad lehetek, de ha rajtam múlna, ebből még éhen halnánk. Az ötleteimnek csak egy részét tudom megvalósítani idő, tőke, energia hiányában, vagy mert "kicsi vagyok én ehhez". 

Ami nagy változás, hogy szeptember óta napi szinten vezetek. 3 településsel arrébb hordom Rt-t oviba, amitől nem kell megijedni, mindössze 15 perc az út, ha traktor kerül elénk, akkor 20. Többet eltöltünk ott a szüttyögéssel az öltözőben. Viszont így viszonylag kisforgalmú helyen tudtam belejönni napról napra a vezetésbe.

Mondjuk ezzel együtt is kétszer törtem az autót. Egyszer egy padkának ugrott neki a kerék, máig nem tudom, hogy sikerült, de 10 cm-es lyuk lett a gumin és eltörött mindkét dísztárcsa azon az oldalon, máskor pedig a szokásos parkolóhelyemre akartam beállni popsi helyett orral... se előtte, se utána nem tűnt jó ötletnek, csak épp abban az egy percben, amikor behorpasztottam vele az éppen lejárt Casco-jú autónk oldalát. Azon a napon oldódott fel a "gyerek előtt nem káromkodunk" szabály.

De azért elvezetgetek. Budapesten is, vidéken is. Néha szidom magam, néha szidok másokat, de eddig mindig épségben célba értem. Ja, és szeretem, csak még sokszor izgulok, hogy mi lesz, ha váratlan helyzetbe kerülök.

Budapesti jogsitlanként sosem értettem, mitől esnek pánikba az autósok, ha lehull 2 mm hó. Most már értem. :)

A vidéki élet meg sok mindenben más, mint a korábbi fővárosi. Csend van és nyugalom, általában. Pedig egy állítólag forgalmas út mellett lakunk, még a távolsági busz is itt jár, de mi ez a Bartók Béla út forgalmához képest!? Semmi. Ha kinézek az ablakon, ellátok messze a szántóföldekre, és a mögöttük levő hegyekre. Nem a szemközti lakó erkélyére kihágyt lomokat kell néznem. Minden este naplementében gyönyörködhetünk, és minden este más és más az ég, ahogy a Nap végül lebukik a hegyek mögött. Csodás látvány.

Vásárolni kicsit messzebbre kell mennünk, mint eddig, de ezt részben magunknak választottuk, mert nem szólít meg a sarki kisbolt meg a Coop kínálata. Ugyanakkor autóútban nem lakunk messzebb Budapest központi részeitől, mintha valamelyik külső kerületében élnénk. Teljesen oké a távolság.

Azért nem itt fogunk megöregedni, remélem. Ha körülnézek itt a társasházban vagy a környéken, hát, gondban lennék, ha barátokat szeretnék találni. De szerencsére azok már vannak, és még bőven elérhető távolságban.

George Michael emlékére

Épp nem voltam blogolós, amikor meghalt George Michael, de mivel nagyon sokat írtam róla korábban itt, úgy gondolom, így utólag sem árt megemlékeznem a haláláról. Ami nem lepett meg, erősen benne volt a pakliban, hiszen évek óta nem adott hírt magáról. Ami meg mégis kiszivárgott, az nem egy egészséges, ereje teljében levő, kreativitása csúcsán épp még millió lemezzel előrukkolni akaró zenész képét villantotta fel. Számítottam rá, hogy fiatalon fog elmenni, de mégis durva volt meglátni az első hírt a haláláról. Az öcsém FB-üzenőfalán.

Fotó forrása: passzio.hu

Tudom, tudom, nagyon sok hatalmas tehetség van a Földön, és tudom, hogy köztük is vannak még hatalmasabbak. Nem mondom, hogy most már nem lesz kit hallgatnom, de George Michael mindenek felett állt a zenében nekem. Senki nem bánik úgy a hangjával, ahogy ő bánt, és senki nem írt és énekelt olyan érzelmű dalokat, mint ő. Minden élethelyzetemre, minden érzelmi állapotomra, minden örömömre és fájdalmamra volt egy George Michael-öm. Nem én jöttem rá, másnál olvastam, de igaz, hogy olyan érzelmek voltak a dalaiban, amiket másokéban nem találok. Úgy volt zsivány és lázadó és renitens, hogy közben full eleganciával nyomta, úgy volt büszke magára, hogy közben végtelenül kedves maradt.

Azt reméltem, még lesz 20-30 év belőle, új lemezek, új dalok. Nem lett. Na nem, mintha mostanában unnám meg az eddigieket... 

Szomorú vagyok, sőt, napokig iszonyú levert voltam.
A hírességek közül Prince és Philip Seymour Hoffman halála viselt meg még ennyire. 

Túlképű

Üzenem Mark Zuckerbergnek, hogy kellene egy olyan beállítási lehetőség a profilképek feltöltésénél, hogy ha túl jóképű a felhasználó (az arcszkenner szerint  mondjuk), akkor azt csak a single státuszúaknak jelenítse meg. A házasoknak (férjes asszonoknak) meg egy higgasztóbb képet töltsön be. Felőlem random is lehet, akárhonnan.

Tömegigény van rá, tudom, látom. Megkergülnek az asszonyok a receptes csoportban. :)

"Minek az ilyennek...?"

Lejárt a mosógép, kiteregettem. Dolgozik a mosogatógép, rend van a lakásban, megírtam minden szöveget, amit mára terveztem, és még maradt időm. Nem is tudom, volt-e ilyen az elmúlt 3-4 évben. Igaz, még főzhetnék, mert vacsorára csak hideg van, de inkább próbálok ebbe a magára hagyott blogba egy kis életet lehelni. Írnivalóm rengeteg van, csak hát ugye...

playground-1702072_640.jpg(Fotó: pixabay)

Régóta szeretnék például már arról szólni, hogy mennyire elszaporodtak a kisgyerekesek körében az egymásról ítélkező - már nem is csak suttogások, hanem - blogbejegyzések, sőt nagy olvasottságú online magazinok megjelenő cikkek. Nem szeretnék glóriát álmodni a fejem fölé, nekem is megvan a véleményem időnként egyes szülőkről, mint ahogy azt is látom, hogy rám is rosszallóan néznek egyesek. De az a szint, amikor valaki kétségbe vonja a másik ember jogát a szülővé váláshoz, megijeszt. Pedig egyre több helyen hallom, olvasom, hogy egyesek úgy érzik, mások annyira rosszul végzik szülői teendőiket (ami sokszor csak annyi, hogy nem úgy, ahogy ő jónak gondolja), hogy nem is kellett volna gyereket hozniuk erre a világra. Nem való ez mindenkinek, jogosítvány kellene ehhez is - mondják. Egy dologra nem gondolnak, amikor ezt kijelentik: hogy egy szülő úgy lesz szülő, hogy lesz egy gyereke. Vagy több. Amikor azt mondjuk egy már szülővé vált emberre, hogy nem kellett volna szülővé lennie, egyben azt is mondjuk, hogy annak a gyereknek ott a homokozóban, a babakocsiban, az óvodában nem kellett volna megszületnie. Az a gyerek nekünk, vadidegeneknek, más értékrendűeknek nem kell. Csak mert nem tetszik valami az anyja, apja viselkedésében.

Csak én érzem magam rosszul ettől a gondolattól?