Antibaby naplója

Antibaby naplója


Hétköznapi beszélgetés #21

2013. szeptember 10. - Antibaby

E-mail váltás Drissel:

Én: RT még mindig alszik. Úgyhogy tudtam mosakodni, mosni, teregetni, hajtogatni, mosogatógépbe bepakolni, sterilizálni, e-maileket megválaszolni, blogolni,  nápolyit enni, DVD-be belenézni.
Dris: Boldog ember vagy. Főzzél!

Utolsó hetünk kettesben

Ez az utolsó hetünk kettesben Drissel. Fura érzés, tele vagyunk várakozással. Meg persze izgalommal, az én izgalmam pedig kettős. Egyrészt nagyon boldogító, hogy valamivel több, mint egy hét múlva találkozom a kisfiunkkal. Másrészt viszont nem minden nap műtenek, úgyhogy kicsit tartok az ismeretlentől meg a kórházi mindenfélétől.

A doki nagyon rendes, biztat, hogy ez a műtét nem olyan, mint amikor valami szervi baja van az embernek, de azért mégis az ismeretlenbe tartok, nem minden napos dolog az ilyesmi. Abban mondjuk biztos vagyok, hogy amint meglátom a babánkat, el is felejtem, hogy mi történik éppen.

A lakás kész, nincsenek már kábelen himbálózó villanykörték, fogantyú nélküli szekrények, sarokba halmozott költöztetődobozok. A kelengyelista nagy és fontosabb része beszerezve. A baba lakrésze kész.

Cumisüvegek és a mellszívó alkatrészei sterilizálva... bár nem teljesen értem, hogy is definiálódik ez, hiszen ha kinyitom a sterilizálót, és kiveszem belőle a cuccokat, rögtön nem lesznek "érintetlenek". Ha hagyom őket megszáradni maguktól, akkor állnak a nem steril levegőben (porosodnak), ha meg megtörölgetem őket valamivel, az a másik fele. Arról nem beszélve, hogy beteszem egy tiszta, de nem steril zacskóba őket, és azzal együtt bekerülnek a sokat látott utazótáskába, amivel a kórházba megyünk. Hogy maradnak így sterilek? Vagy vigyem a mikrót is magammal?

A kelengyelistán levő "gyógyszertári steril vatta" ugyanez a kategória. Kb. abban a pillanatban veszti el sterilitását, hogy kibontom. Lehet, hogy túl van ez lihegve?

Na mindegy, visszatérve az eredeti témára: szinte minden kész a kicsi fogadására, és mivel már nem vagyok túl szaladgálós kedvemben, csak várom a nagy napot. Érdekes lesz, hogy nem itt, a pocakomban mocorog, hanem kint. Meg az is érdekes, hogy ott lesz a karunkban egy kis ember, akiről tudjuk, a világon a legfontosabb számunkra, de igazából még nem is ismerjük.

Évforduló

Ma van az 5. házassági évfordulónk. Győzike ilyenkor szokta újra elvenni az asszonyt, valami tengerparti giccsparádé közepette. (Á, ne foglalkozz vele, csak irigykedem.) Ahogy a pénztárcánk vastagságát elnézem, mi most még az ünnepi kiflicsücsköt sem fogjuk az ünnepi kefirbe mártani, de a lényeg nem is ez. Szeretjük egymást. Mi kell még?

Basszus, 5 év, az azért elég szép. És akárhogy nézem, házasnak lenni tök jó. Nem is gondoltam volna. Mennyi rémhír, mennyi tévhit terjed szájról szájra erről az intézményről, pedig valószínűleg nem a házasság a hibás, hanem a rossz párválasztás. Gondolom. Mindenesetre mi remekül érezzük magunkat férji és feleségi minőségünkben.

Ráadásul minden jel arra mutat, hogy ez az utolsó házassági évfordulónk, amikor még kettecskén vagyunk. Esténként erről beszélgetünk a kanapén összegömbölyödve, és eléggé el tudok érzékenyülni tőle.

süti beállítások módosítása