Antibaby naplója

Antibaby naplója


Elmentem fodrászhoz

2014. március 11. - Antibaby

, mert eldöntöttem, hogy levágatom a frufrumat. Mivel már nem hosszú a hajam, nincs semmi funkciója a hosszú frufrunak, azon kívül, hogy örökké tűrögethetem a fülem mögé. Egykor azért növesztettem meg, hogy beleérjen a lófarokba.
Na, és milyen frizurával jöttem ki a fodrászatból? Olyannal, ami mindenhol rövid, csak elől hosszú.
És elégedett vagyok.

Blogszületésnap

A nagy mindenfélében elfeledkeztem róla, hogy ismét születésnapos lett a blogom. Már nem is emlékszem, de mintha december 10-én kezdtem volna, a freeblogból szoktam kikeresni pontosan, de az most ugye nem áll rendelkezésre. Az viszont biztos, hogy 2004-ben volt az indulás. Tehát 9 év... ó, te jó ég! Mennyire más volt a net, meg én, meg minden körülöttem!

Bűnözők martaléka

Tulajdonképpen nekem ebben az évben nem voltak rossz élményeim, vagy legalábbis mindet elhomályosította rövid időn belül RT érkezése és tartós itt tartózkodása. Még alig egy hónap lett volna hátra, erre nem elkezdenek jönni a bajok!? Mindennapossá vált, hogy rendőrségről és feljelentésről beszélgetünk vacsora vagy reggeli közben itthon.

Az úgy kezdődött, hogy a hét elején Anyukámat, aki soha nem fél egyedül az utcán sötétben, akár későn sem, és mindig is túlparázottnak tartotta (velem együtt egyébként) ezt a nagy rettegést, ki akarta rabolni egy fickó. Ez önmagában sem mindennapi esemény, és persze nagyon aggódom érte, de a "csattanó" az, hogy Anyukám tök vagány volt és elhajtotta. Mondjuk ő nem így mesélte, hanem úgy, hogy nagyon be volt tojva, de a lényeg, hogy ilyen helyzetben sem esett pánikba, hanem egészen megőrizte a lélekjelenlétét és ügyesen cselekedett... bár, ha az embert ki akarják rabolni, nem biztos, hogy a legnagyobb biztonságot az adja, ha így tesz, mégis felnézek most rá. Okos volt, mert amikor felismerte a helyzetet, hogy az őt követő férfi megfenyegette, nem folytatta útját a sötét és kihalt utcába befelé, hanem a fickót kicsalta a forgalmasabb sarokra, ahol van utcavilágítás és kamera, még ha valószínűleg nem is működött, mert egy rég bezárt játékterem tulajdonosai felejtették ott a ház oldalára rögzítve. Meg én nem is hiszek a kamerázásban, de az tény, hogy ebben az esetben a rablót elriasztotta, hogy Anyukám tudatosan oda vitte őt, és rámutatott a masinára. Másnap persze rendőrség, és feljelentést tett, de mivel végül nem történt meg a rablás, "csak" a fenyegetés, beírták a jegyzőkönyvbe, hogy a hölgy nagyon meglepődött. Hát, ennél talán egy kicsit többet érzett, de ha nincs fizikai bántalmazás, anyagi kár okozás, akkor a lelki részén nem nagyon izgatják magukat.

A másik sztori egészen elképesztő. Dris cégének adataival visszaél egy másik cég. Pár napja derült ki, hogy egy webshop, amely márkás, minőségi cuccokat kínál gyanúsan olcsón, végül gagyi, hamis árut küld ki a vásárlóknak, és teszi mindezt úgy, hogy a webáruház mögött állónak feltüntetett cég egyetlen adata sem valódi. Azaz de, mert Dris valós cégének valós adatai állnak ott, csakhogy ő néhány nappal ezelőttig nem is tudott róla, hogy az a webshop létezik. Tehát valaki a cége nevében webáruházat működtetett, csomagot küldött, futárcéggel szerződött, számlát állított ki, vevőket tévesztett meg, és persze pénzt szedett be. Másért, mint amit reklámozott. Valószínűleg jó sok átvert vásárlójuk van országszerte, de ha egy elszántabb közülük nem veszi nyakába a várost és jár a végére személyesen a dolgoknak, akkor mi sem tudtuk volna meg időben, hogy mi történik. Mostanra már jönnek a károsultaktól a levelek, vagy a személyes megkeresések, de Drisék a feljelentést már megtették, a nyomozás, úgy tudjuk, eredményes volt, gyorsan elkapták a tettest vagy tetteseket, és eltávolították az internetről a csaló webshopot is.

A helyzetet nehezítette, hogy ha Drisék azonnal letiltatták volna azt a bizonyos weboldalt, a nyomozáshoz nem marad bizonyíték, úgyhogy persze kellett még köröket futni. Több, mint bosszantó. Nem az ügyintézés része, hanem az, hogy milyen kárt okoznak tisztességtelen emberek egy tisztességes cég hírnevének.

Belegondolni is rossz, hányan kaphattak rá a szuper ajánlatokra így Karácsony előtt, és mind csalódni fognak. Mondanám, hogy a tanulság az, hogy nagyon kell vigyázni, de igazság szerint nem tudom, hogyan is lehetne meggyőződni előre arról, hogy nem lesz átverve, aki vásárol. Talán érdemes felhívni az ügyfélszolgálatot, hogy valóban létezik-e, és mondjuk egy műszaki áruház helyett nem egy cipőbolt veszi-e fel. De nem lehet és nem is érdemes folyton gyanakodni és nyomozni, amikor az ember épp a gyors ügyintézés miatt választja a netes vásárlást.

De azért mik vannak, nem? Durva, hogy a millió cég közül pont a tiédet szemelik ki egy ilyenre.

Megint egy fogadalom, amit nem fogok betartani

Miután a FlyLady programmal a hétvégén végérvényesen elúsztam, pedig még a zónázós karácsonyváró takarítást is hozzá akartam csapni a napihoz, az új fogadalmam: holnaptól nem eszem édességet. Csokit, sütit. A kávéban azért lesz cukor.

Igazából már tegnap el akartam kezdeni, mert pénteken a kismama klub találkozóján megállapítottam, hogy én vagyok a legpizzaképűbb. Igaz, a jelenlévők közül majdnem nekem a legfiatalabb a babám, de akkor is. Szóval tegnap akartam kezdeni, de anyósom almatortát sütött, aminek nehéz ellenállni. És mivel ő nagyon rutinos az édességmentes életmód elkezdésében, meggyőzött, hogy azt holnaptól, de még inkább hétfőtől kell kezdeni. Röhögtünk, és bevágtam két szelet almatortát. Ma meg utoljára még egy islert a Kemenes Cukrászatból (Allee, nagyon finom).

Sulni vagy nem sulni?

Olyan szívesen foglalkoznék valami ilyesmivel! Már középiskola után is játszadoztam a gondolattal, hogy pszichológus legyek, még egyetemi előkészítőre is jártam, aztán valahogy mindig elmentem a lehetőség mellett. Hol ezért, hol azért. Először bevezették, hogy a nyelvvizsga alapkövetelmény, nekem meg még nem volt meg. Aztán azt nem tudtam vállalni, hogy minden este munka után még 4 órát a suliban üljek. Később pedig már az állami helyett inkább a fizetős iskolák kezdtek tetszeni, de ugyanígy a sok esti, hétvégi óra és a tandíj tántorított el.

Ez a képzés az integrál pszichológián alapszik, és az engem nagyon érdekel. Mégis megint gyártom a kifogásokat. Egyrészt, ha jól számolom, 1 millió felett van a 2 éves képzés díja, amit egyszerűen nem tudnék előteremteni, meg nem is látom a "garanciát", ami megalapozná a bizalmamat a suli iránt. Másrészt, ami leginkább gond, hogy nem akarom túlvállalni magam. Olyan sokan tanulnak, amikor gyerekkel vannak otthon, és olyan jó érzés lenne, ha én is ilyen fasza csaj lennék, de ismerve magamat félő, hogy nem szánnék rá annyi időt, mint kellene (értsd: lógnék, nem tanulnék a vizsgákra stb.).

Egy barátom egyszer azt kérdezte, amikor arról beszéltem neki, hogy szívesen lennék terapeuta, hogy tényleg segíteni szeretnék, vagy csak a szerep tetszik-e. Hm, elég jó kérdés.

Van viszont más tervem is. A jövő év első felében megszerezni a jogsit, tavasztól vehetnék is vezetésórákat. Aztán, ha az megvan, felfejleszteni az angol nyelvtudásomat, mert abban már sok év, sok energia és sok pénz fekszik, és már megint a konyhanyelvnél tartok.

A kilóim

A terhesség alatt elég sokat híztam, 17 kg-ot. Nagy volt az étvágyam, és nem is fogtam vissza magam. Eleinte nem látszott, úgyhogy nem zavartattam magam, duplán szedtem abból, ami finom volt, márpedig elég sok minden az volt. Aztán, amikor már kezdtem gömbölyödni, és nem csak a hasam miatt, akkor az volt a dumám, hogy nem fogok most fogyózni, nem jó az a gyereknek. Az utolsó hónapban, ahogy a legtöbb kismamára, rám is feljött még jó pár kiló. Egyáltalán nem érdekelt. Szebbnek láttam magam, mint bármikor korábban.

A kórházból 9 kiló mínusszal tértem haza, de bálnábbnak láttam magam, mint bármikor korábban. Hülye hormonok...

Aztán RT születése után kb. 5-6 hétig egyáltalán nem érdekelt, hogy nagy még a pocak és vastag a combom. A tokám zavart, főleg, hogy a legtöbb fotón megtriplázódott, de sebaj, úgy voltam vele, hogy majd lemegy minden a szoptatással. A pocakom hónapról hónapra zsugorodik is, de a régi nadrágjaimba még mindig nem férek bele. Fogyózni most sem fogok, szoptatási időszakban diétázni sem tanácsos. A sokadik lelkiismeret-furdalással elfogyasztott sütemény után pedig úgy döntöttem, a lelkemet sem sanyargatom mostanság, és bizony jár nekem a napi édességadag, akkor is, ha tudom, hogy haszontalan és egészségtelen táplálék.

Most úgy állok, hogy 6 kg van még rajtam. Stagnál, kb. 4 hete ennyi. Vettem már egy új farmert, ami valamelyest önbizalmat adott, a teljes ruhatáramat azonban nem szeretném lecserélni.

Ma reggel ért egy kisebb sokk. Van egy Women'secret játszós nadrágom, ami korábban bő vonalú volt. Na, az most testhezálló lett, de örültem neki, hogy egyáltalán rám jön. Gondoltam, itthonra remek lesz. Aztán, amikor lehajoltam benne, hogy felvegyem RT-t a játszószőnyegről, egy hatalmas reccsenéssel szétszakadt a fenekemen. Ez az én formám.

Szerenád

Modern szerenád: sötétített szélvédős VW Golffal csikorogva megállunk a ház előtt, kib*sszuk az összes ajtót és bömböltetjük az autórádióból a tematikus slágereket.

Csak azt nem tudom, ez a kb. 20 ifjú mind ebből az autóból szállt ki, vagy BKV-znak pedagógusról pedagógusra?

Amúgy tök jó, hogy nem olyan foglalkozásom van, amit tud az egész utca.

Ööö... úgy értem: édik!

Blog a Facebook-on is

Akinek jól vagy jobban esik, mától a Facebook-on is követheti vagy megoszthatja a blogomat, meg persze hozzá is szólhat. Minden bejegyzést kiteszek oda, amit ide is, viszont a régi designblogot, fotóblogot, és vegetáriánus receptes blogot is beleszövöm majd valahogy. Tehát ilyen témájú posztok is megjelenhetnek majd a Facebook-oldalamon. Természetesen lesznek újak, de felbukkanhatnak már publikált dolgok is. Ez lesz az extra, azok számára, akik ott is követnek.

Ezeken kívül ott igazi FB-tag is leszek, tehát ha hirtelen felindulásból megtetszik egy zenés vagy másért érdekes videó, cikk, vagy fotó, gátlástalanul meg fogom osztani azt is. Na jó, tündi-bündi állatok képeire, elveszett gyerekek fotóira ne számítson senki.

Ahogy lenni szokott, ez most egy kísérlet, mert van némi szabadidőm, közlési kényszerem és mert már régóta gondolkodtam rajta, hogy nem kényelmesebb-e sokaknak a FB-on olvasni. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

Az Antibaby Naplója Facebook-oldala elérhető itt:

https://www.facebook.com/AntibabyNaploja

"Pofája" még nincs neki, de majd az is megérkezik. Az egyetlen gondom, hogy nem tudom, az ottani kommentek és az itteniek hogy fognak közös életet élni... szerintem sehogy. Azt ugyanis nem szeretném bevezetni, hogy itt csak Facebook-profillal lehessen hozzászólni. A magamfajta szégyenlősöket és a trollokat és védeni kell valakinek, nem igaz?

Egy kis blog guide

Lassacskán alakítom az új blogom, berendezkedem, hogy otthonos legyen. A fejléc képét még nem tudom, hol lehet kicserélni, vagy lehet-e egyáltalán, de már csináltam oldalra linkeket, szabad az átjárás a régi blogra, és itt is lesz Antibaby ajánlja rovat, rendszeresen frissülő linkekkel. Ezt a rovatot azoknak a mindenféléknek tartom fenn, amiket szeretnék megosztani, ezért vagy azért, de nem csinálok belőlük önálló bejegyzést. Vagy azért, mert nincs mit hozzájuk fűzni, vagy azért, mert nem érnének azért annyit, de azt sem szeretném, hogy ne mutassam meg őket.

Vannak címkék is, bár nem működik rendesen, valamiért nem minden címkézett postot vesz figyelembe az összesítésnél. A film címkét pedig egyszerűen ignorálta... érthetetlen okokból.

Az Archívum természetesen csak az itteni, blog.hu-s életemet tartalmazza.

Ja, és lett megosztási, lájkolási lehetőség, az egyes bejegyzések alatt található a szükséges gombkészlet.

Tavasznap, végre

Sz*rakodtam vele, hogy áthozzam ide a teljes archivumot a freeblogos blogomból, de annyi vele a macera, hogy egyszerűen nem éri meg. Legalábbis addig nem, amíg a remény egyetlen szikrája is él, hogy az és ott megmarad. Elvesznének ugyanis a képek és a kommentelők nevei, viszont élesedne minden piszkozat, kukába helyezett vagy spamnek nyilvánított bármi. Persze törölhetném is az export/import előtt, ha működne ez az alapvető funkció rendesen, de hogy több ezer sort egyesével tüntessek el, vagy laponként (kb. 10-esével), annyi felesleges időm és energiám nincs.

Amúgy ma nincs jó napom, pedig végre sütött a nap, este fél 6-kor azt hittem, kora délután van, szóval minden klassz kellett volna, hogy legyen. De sajnos nem volt az, mert egyrészt bementem a munkahelyemre egyeztetni, ahol olyan feszkó volt a levegőben, amit utána még órákig nem tudtam elengedni. Másrészt tegnap óta fáj a szeméremcsontom-medencecsontom tájéka, amitől járni nem, csak totyogni tudok, és ami azt illeti, sem a netes fórumok, sem a várandósságról szóló könyvek, sem az ismerősök (akik már kihordták a gyermekeiket) nem állítják, hogy ez a végéig már nem lesz folyamatosan így. Nem akarok panaszkodni, és hisztis kismama lenni, de azért a folyamatos fájdalom eléggé türelmetlenné tesz szerintem majdnem minden embert... na, ma én is ilyen voltam.

(A mai hangulatom zenében.)

süti beállítások módosítása