Antibaby naplója

Antibaby naplója


24 hours of Happy

2014. január 04. - Antibaby

Elképesztő, hogy ezt megcsinálták. 

http://24hoursofhappy.com/

24 órás klip. Mondjuk van még hova tovább, mert a vágás nélküli 24 órás mégis csak menőbb lenne... Telhetetlen én.
Ajánlom a 11:56-nál kezdődő fickót, eszméletlen a mozgása. Egyébként biztos van olyan elvetemült, aki ezt végig is nézi, de én három táncos után úgy döntöttem, nem szeretném megutálni ezt a számot. Az ötlet viszont óriási. Szerintem.

2013 utolsó napján

Olyan sokszor van, hogy nem tudok mit írni az összegző bejegyzésbe, vagy hogy nincs is kedvem egyáltalán a naptár szerinti évzáráshoz. Most pedig épp az ellenkezőjét érzem, egy nagyon tartalmas, nagyon klassz esztendő utolsó napját szeretném nem elszalasztani, megírni még utoljára, hogy milyen fantasztikus is volt. De kell-e részletesen ecsetelnem, miért volt ez az egyik, ha nem a legjobb évem? Gondolom, nem.

2013 RT-ról szólt. Nagyjából a feléig a pocakomban, aztán azon kívüli életéről. Furcsa érzés, hogy neki nincs olyan, hogy legjobb éve, hiszen még csak éve van, egyetlen egy, azaz egy fél (se). Az, amelyikben született, amelyikben ismerkedik a világgal. Nekünk ez már felfoghatatlan.

Egy ismerősöm Facebook-oldalán ma azt olvastam: Soha rosszabb évet! Egyetértek.
Hasonlóan boldog új évet kívánok mindenkinek!

A mai hangulat:

Gyeses anyuka tévézik

Gyeses anyuka tévézik szindrómám van. Annyira azért még nem, hogy a port is letöröljem róla, de kell az az agykikapcsolós szórakozás hetente 1-2 este. Úgyhogy X-faktort nézek, amit eredetileg csak Alföldi miatt kezdtem el, de aztán elkapott. Meg Sztárban Sztárt, fejéshez pont jó. Amellett, hogy baromi idegesítőek ezek a műsorok (is), megnevettetnek. Lehet, hogy az agysejtjeim pusztultak már le ennyire? Remélem, hogy ez az itthon töltött 8 hónap ahhoz még nem volt elég.

fatphoenix.jpg(Forrás: Fat Phoenix Facebook-oldal)

Na, de azért hoztam szóba, mert van ez a Fat Phoenix zenekar, amelynek valami érthetetlen okból rosszul ejtik a nevét, pedig állítólag már jelezték a tagok is, hogy finix. Mindenesetre, akár főnix, akár finix, nekem nagyon tetszik, amit csinálnak. Arról lehet vitatkozni, hogy a srácok illenek-e ebbe a műsorba, vagy a műsor illik-e köréjük, de szerintem eleve üdítő, hogy ilyen egyedi és következetes és igényes zenét produkálnak. Nekem a múlt héten lehúzott Army of Lovers feldolgozás is tetszett (, a George Michael-t pedig hamar megbocsátottam), de azt érzem, hogy ha nem kellene egy kereskedelmi csatorna műsorának megfelelniük, még többet mutatnának. Meghallgatva a zenekar saját(?) számait, cizelláltabb képet kaptam róluk, és úgy érzem, ők azok, akiknek szívesen mennék koncertjükre is.

Egyébként sokszor pont az a bajom a tehetségkutatókban szereplő énekesekkel, hogy nem tudjuk meg, milyen zenét csinálnak majd a saját lemezükön. Megtudjuk, milyen jó (vagy nem jó) a hangjuk, mennyire lazulnak el a színpadon, meg jó sok bulvárhír is tódul róluk a képünkbe, de úgy kerülnek ki a műsorból, hogy fogalma sincs a nézőnek, milyen az igazi zenei stílusuk. Nekem már volt ilyen csalódás több is, hogy a műsorban nagyon tetszett valaki, aztán kiesett vagy megnyerte, és amikor fél évvel később kijött a lemeze, valami egészen mást hozott, mint amit gondoltam volna, és ráadásul nem tetszett annyira.

Persze a tehetségkutatókban is többféle embert láthatunk, és nincs is ezzel semmi gond. Van, aki "csak" énekes, és másoknak kell neki alkotni valami eladható imidzset, és összeáll mögé a slágergyáros banda. A műsorban Madonnát énekel és Jennifer Lopezt, a saját lemezén meg pl. Rakonczai Viktor dalát fogja, oké. És van, aki már a válogatásra is a saját szerzeményét viszi, abba szeret bele a zsűri és a néző. Na, ezeknél nem értem, miért kell végül az élő műsorban táncosok közt ugrálniuk, tüzet hányniuk és Robbie Williams-re lépkedniük, ha egyszer van saját zenéjük, gitárral, síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

A Fat Phoenix esetében látom, milyen lemezt adnak majd ki. Tök mindegy, hol végeznek a versenyben, aki erre a zenére fogékony, annak már feltűntek és figyelni fogja őket a kiesésük után is.

Átköltő

Basszus, azt azért senki nem mondta, hogy az anyasággal együtt jár, hogy költővé és íróvá is kell válnom. Unalomig ismételt, hogy a Grimm mesék milyen horrorisztikusak, de hogy még mennyi vers, dal és mese tartalmaz vállalhatatlan részeket... őrület! Elhatároztam, hogy pl. a Hófehérke és a hét törpét át fogom írni, azaz kihúzom majd a durva részeket, mert teljesen Hófehérke nélkül nem jó felnőni, valahol az alapműveltség részének tekintem, na de azért mégis... Azt nem tudom, hogy az eleve kannibalizmusra épülő Jancsi és Juliskát és a horror Piroska és a farkast meg lehet-e egyszerűen húzni, de majd azokra is rápillantok, amikor itt lesz az ideje.

Most épp a Füles mackón vagyok rajta, merthogy:

"Füles Mackó mond most néktek szép meséket, gyerekek,
Lekonyuló két fülemnek köszönhetem nevemet,
Kedvencem a friss méz, s más finom falatok,
De azért szerettek, hogyha kövér is vagyok."

Hát, én nem akarom arra tanítani a gyerekemet, hogy a kövéreket nem szeretjük. Vagy hogy annak dacára szeretjük őket, hogy kövérek. Ráadásul egy mackó esetében nehogy már ez gond legyen... pfff, Giselle Bünchen-nek kellene lennie? Úgyhogy most naponta agyalok 10 másodpercet rajta, hogy mire tudnám átkölteni az utolsó sort. Hiszek benne, hogy egyszer beugrik valami, ami tökéletesen megfelel. Addig meg lálázom helyette.

Ja, és kreatív gyakorló szülőktől ötleteket szívesen fogadok!

CipőPélyIndex

Ha egyszer arra a kérdésre kellene felelnem, hogy mi veri ki leggyakrabban a biztosítékot nálam, kapásból rávágnám, hogy a magyar sajtó színvonala. Élén az Index újságíróival.

Mondjuk azt sosem értettem, miért sikk olyan tudósítókat küldeni bárhova is, akiknek pont ahhoz a témához lövésük sincs, de valamiért évek óta ilyenekkel íratják pl. a koncertbeszámolókat. Olyanokkal, akik nem ismerik az adott előadót, ezt be is vallják, de azért megmondják, hogy jó volt-e vagy nem a koncert.

Asszongya a szerző - aki szerint egyébként a Párisi Udvar kis kezdőbetűvel írandó és zs-vel, nyilván azért, mert fogalma sincs, miről is van szó -, hogy: "Abba inkább ne gondoljunk bele, hogy egy olyan társadalomban, ahol mindenki a tehetsége szerint járul hozzá a közös dolgokhoz, és szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból (amilyet Cipő szeretett volna), Pély Barna a hozzájárulás és a részesedés oldalát is erőteljesen visszafogta volna.". Tudom, tudom, ízlések és pofonok, meg éljen a szólásszabadság, no de azért tisztelet is van a világon. Márpedig Pély Barna szerintem nem ilyen szavakat érdemel, pláne ebből a Cipő Emlékkoncertes mezőnyből kiemelve.

Egyébként engem Barnabás itt az ifjú Szörényi Leventére emlékeztet.

ByeAlex és az Eurovízió

Sosem érdekelt ez a verseny, mert tiszta giccs és smúzolás az egész, ráadásul egy-két kivételtől eltekintve mindig olyan dalokkal van tele, amelyek egyesével is alkalmasak öngyilkosságba hajszolni a hallgatót, nemhogy harmincasával csokorba szedve. Azért persze én is megnéztem 2 éve Wolf Katit, akiről akkor egy ország gondolta, hogy megnyeri... aztán mégsem.

alex_new_1368951266.jpg

(A kép forrása: http://www.eurovision.tv)

Idén pár nappal a verseny előtt kezdtem el érzelmileg bevonódni, mert bár az egész verseny és ByeAlex is viszonylag hidegen hagyott (értsd: se nem szerettem, se nem nemszerettem), feltűnt, hogy tele a net a szapulásával. Ilyen gyűlölethadjáratot nem minden nap lát az ember. Megrökönyödtem rajta, hogy sokan energiát áldoznak pl. arra, hogy külföldi weboldalakon vagy Alex youtube videói alatt, ahol más országok kommentelői dicsérik a magyar dalt, saját honfitársukat lehúzzák, és a róla rajongva nyilatkozókat meggyőzzék, hogy márpedig ez egy sz*r. Nem vagyok egy melldöngető nagymagyar, de még nekem is fájt, hogy micsoda rosszindulatról és butaságról tanúskodik ez az egész.

Ennyi mocskolódást, amit ez a srác az utóbbi pár hónapban kapott, a legtöbben igen rosszul viselnének el. Ő viszont elég jól állta a sarat, és ami a legszebb, a szeretetet és a kedvességet viszonozta, a sárdobálást nem. Amivel pedig végképp meggyőzött az intelligenciájáról és realitásérzékéről, az az a félmondat volt, amelyet a döntőbe jutása után eresztett el egy interjúban. Azt mondta, a továbbjutás neki már siker, és örülni fog egy olyan helyezésnek is, amelyet az elmúlt évek magyar versenyzői értek el. Ebben bőven benne volt a finom visszaszólás, hogy akárki akárhogy bántja őt, pl. a magas C-t simán kivágó Wolf Kati sem ért el nagyobb sikert. Tehát le lehet szállni róla.

byealex.jpg

(A kép forrása: https://www.facebook.com/byealexmusic)

Aztán kiderült, hogy minden kritizálhatósága ellenére (pl. hogy hamisan énekel) mégis szeretik a dalát Európában, és az eddigi Eurovíziós Dalverseny szerepléseink közül a harmadik legsikeresebb az övé. Még az a sokat emlegetett politikai hatás sem rontotta el a kedvet, hiszen pl. a németek neki adták a maximális pontszámot. Nyilván Angela Merkel is tizesével küldte az sms-eket Magyarországra.

Száz szónak is egy a vége: sokféle ízlésű ember van, lehet egy dalt, egy stílust, egy előadót szeretni vagy nem szeretni, megérteni vagy nem megérteni, de az ilyen mértékű mocskolódás után szerintem ByeAlexnek jó néhányaktól kijárna egy bocsánatkérés. Beleértve a sima kommentelőket, bizonyos celebeket és a médiát is.

Republic 67 és Sipos F. Tamás

Követtem a Republicról szóló sajtóhíreket Cipő márciusi halála óta, de nem tudtam és nem is akartam állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy helyes-e, ha folytatják, és jó-e, ha ráadásul kívülről oldják meg az énekesi pozíció betöltését. Gondoltam, kivárom, mi lesz ebből, hiszen ha Cipő élne, akkor sem járnék a koncertjeikre, tehát végülis nekem tök mindegynek kellene lenni. Ettől függetlenül azért mégsem tök mindegy, csak majdnem, hiszen mégiscsak vannak érzelmeim a Republic iránt, és olyanom is van, hogy "kritikai észrevétel".

Igazából nekem a tempó kicsit gyors. Március közepén halt meg a karizmatikus énekes, és április végén már megy tovább minden... ez még akkor is fura, ha tudjuk, mostanság az ismertebb zenekarokat sem veti fel a pénz, és gondolom, a Republic háza táján jó pár családot el kell tartani.

Hiába került a zenekar neve mögé a 67-es szám, azért ez mindenkinek az a bizonyos Republic, de már senkinek sem ugyanaz, mint volt.
De nem csak Cipő hiánya... Tóth Zoltán gitárosról, aki nemrég távozott a zenekarból, talán kevesebben tudják, hogy neki köszönhető az a ritmusgitáros hangzás, ami legalább annyira a Republic védjegye lett, mint Cipő dalszövegei vagy a hoppá-hoppázása.

Sipos F. Tamással egyébként semmi bajom, normális, szimpatikus embernek tűnik, még a bulvárcelebek és bazári majmok előtti világból maradt itt nekünk, és vitathatatlanul jól énekes. De ha ezt a tegnapi, első koncertvideót elindítom, elszomorodom. Bár tudom, ki van ragadva egyetlen szám a repertoárból, azért mégis. Hiába a jó hang, hiába a színpadi rutin, valahogy nincs meg az a mélység, az a hangulat, ami Cipővel. Nem kell őt utánozni, nem azt hiányolom belőle, de a kívülállóság lerí róla. Szerintem.

Még most sem tudom, jobb lenne-e hagyni a csudába az egészet, vagy pont, hogy vinni kell tovább azt a bizonyos szellemiséget... esetleg egy belső emberrel, mondjuk Boros Csabával a mikrofon mögött, hiszen neki is van hangja, és jóval hitelesebb Republic-arc, mint.

Metropolis

Szeretném felhívni a figyelmet egy filmre, ami meghatározó alkotása a filmtörténelemnek, de a körülöttem levő emberekből kiindulva úgy érzem, elég kevesen ismerik. Én pár hónapja láttam itthon, kanapén, DVD-ről. Dris meg most, a Tavaszi Fesztivál keretein belül, a MÜPA-ban egy olyan vetítésen, ahol élő orgonakísérettel festették alá a filmet. Mindkettőnkre nagy hatással volt.

Ha azt vesszük, hogy egy 1927-es, fekete-fehér némafilmről van szó, miért is kellene ismerni...? Ha másért nem, hát azért, mert (sokak szerint) megteremtette a sci-fi műfaját, és azért, mert a 20-as években már olyan témákra hívta fel a nézők figyelmét, amelyekre sokaknak még ma sem nyílt ki a szemük, pedig már nagyon kellene, valamint azért is, mert a mai kultúra is sokszor utal rá, egyfajta szimbólumként emlegeti. (Erről majd később bővebben.)

metropolis_480.jpg

Utópia, amely mondanivalójával és örök aktualitásával épp olyan fontos művé vált, mint pl. Orwell 1984-e.

Pedig a film egésze nem is érhető el. Apránként előkerülő darabkákból rakták össze, az elveszett jeleneteket pedig, amelyek sokszor kulcsfontosságúnak tűnnek, feliratokkal pótolták.

Ami a történetet illeti, egyszerű, de már a film első pár jelenetében beviszi a gyomrost. Legalábbis akkor, ha a néző hasonlóságot vél felfedezni az 1927-es "fikció" és a 2000 utáni évek valósága között.
A Metropolis egy fiktív nagyváros, modern technikával, hatalmas lehetőségekkel... legalábbis azok számára, akik a város urának, John Masterman-nak a kegyeltjei. Az "elit", a kiváltságosok számára csupa móka és kacagás az élet, gyönyörű kertekben élhetik ki hedonista vágyaikat, nagyszabású sportrendezvényekkel szórakoztatják magukat, az urak pedig élvezik a hölgyek felületes, ámde problémamentes társaságát.

Egy ilyen kerti szaladgálás közepette jelenik meg véletlenül egy "nem oda illő figura", Maria, aki a város alatt él, a szegénysorban, és most egy sereg szintén szegény gyerekkel eltévesztette a házszámot. Masterman fia egyetlen pillantásra (naná, hiszen némafilmről van szó) beleszeret a nőbe, és követi őt a város alsó szintjére. Csakhogy ott döbbenten szembesül vele, hogy a szegény munkás réteg milyen körülmények között él, természetes fénytől elzártan, egész napos robotolásban, fásultan, kizsigerelve tengődik, hogy a fent vígadók kényelmét megteremtse.

A történet innen tovább bonyolódik, de most már kiteszem a Spoiler táblát!
A föld alatti világ Maria prédikációit hallgatja, aki szeretetével reményt és erőt ad nekik a nehéz napokhoz, miközben fel is készíti őket a majdani változásra. A nagyúr, Masterman, amikor ezt megtudja, felkér egy feltalálót, hogy készítse el Maria mását, egy robotnőt, aki külsőleg megtévesztésig hasonlít a lányra, de tetteit gonosz program vezérli. Két funkcióra hozták létre: hogy erotikus táncával elkábítsa az elit férfi tagjait, és hogy hamis eszméket ültessen el a föld alatti munkásokban.
Mindez sok képi szimbólummal tűzdelve, ha esetleg valaki azokra is gerjed.
A többit már nem mesélem el, meg kell nézni!

(8/10, klasszikus alkotás, amit érdemes ismerni.)

Azt viszont még szeretném megmutatni, hogy a Metropolis, bár nagyon régi film és teljes egészében nem is tekinthető meg, utalás szintjén valamiért rendszeresen feltűnik mai alkotásokban, videoklipekben, reklámokban és divatfotó-sorozatok témájaként is. Hogy ennek mi az oka, boncolgathatnánk, de inkább mindenkinek a saját véleményére bízom. Az már egy másik bejegyzés, vagy még inkább egy másik blog lehetne.

Mindenesetre mutatok néhányat a közismertebb példák közül:

Lady Gaga Metropolis.jpg

LadyGaGa-Metropolis.jpg(Lady Gaga Metropolisa)

Beyonce Metropolis.jpg(Balra: a Metropolis robot Maria-ja. Jobbra: Beyonce)

express-e1288117854678.png(Madonna: Express Yourself c. klipjének vége...)

metro56-e1288117775367.jpg(... és a Metropolis c. film vége)

És három videoklip, ami szintén ezt a témát emeli át vagy "dolgozza fel":


(Queen: Radio Gaga)


(Madonna: Express Yourself)


(Whitney Houston: Queen of the Night)

süti beállítások módosítása