Hű, én nem is tudom, mikor említettem bármit is ebben a blogban, ami egyértelműen, és nem csak érintőlegesen politikai téma. Most sem fogok különösebben állást foglalni, leginkább azért, mert már kb. 1,5 éve nem érdekel ez az egész. Persze szörnyülködöm én is pro és kontra sok mindenen, de ma már úgy látom, a megosztottság a fő ellenségünk, a pártok meg, kis túlzással élve, egymás keze alá dolgoznak, minket hülyére véve. Na, ez az, amiből én kiszálltam, amint észbe kaptam. Nagyon vagányul hangoztatom, ha valaki megkérdezi, hogy én senkire sem fogok már szavazni, de nyilván nem fogom kibírni, ahogy magamat ismerem. Nem is akarok most sok szót vesztegetni rá.

Viszont volt egy ember, most már bevallhatom, akiben láttam valamit. Belé vetettem a bizalmamat, figyeltem, mit mond, mit csinál, és sokáig egyet is értettem vele. Valami egészen új szervezésére adott reményt. Legalábbis az akkori (2010-től 2011-ig élő) véleményem szerint. Ez az ember Juhász Péter volt, aki azóta, számomra érthetetlen pálfordulásával, jó nagy csalódást okozott.

Ma véletlenül (komolyan, sosem szoktam pártok weboldalára kattintani) belefutottam a 4K! Juhász Péternek írt nyílt levelébe, és eléggé egyetértek vele. Ez persze nem jelenti azt, hogy a 4K!-hoz, mint politikai párthoz, engem bármi kötne. Úgy döntöttem viszont, hogy ezt a levelet most megosztom itt. Mert ha nem is szoktam a blogban politizálni, mikor tehetem meg, ha nem akkor, amikor itthon vagyok, és nem kell pl. kollégák rosszallásától tartanom?

Itt olvasható a 4K! nyílt levele: Mit keres Gyurcsány a Milla színpadán?

És itt a rövid és tömör véleményem az előzményekről: Ahha, tehát