Most 15 hónapja vagyok vegán, előtte 20+ évig vegetáriánus, és azt hiszem, már nem nagyon tudnak kérdéssel meglepni az emberek. Vagy csak nagyon ritkán. Mindenre van a fejemben egy válasz, bizonyos részüket persze másoktól tanultam, mert annyira jobban megfogalmazták, mint ahogy én tudtam volna. Azt hiszem, emiatt olvasgatok még mindig vegán tartalmakat, olyanokat, amiknek a mondanivalóját elvileg már ismerem, de a megfogalmazás, az érzékeltetéshez használt hasonlatok feldobnak, megnevettetnek. 

Steiner Kristóf szakácskönyve a legszórakoztatóbb olvasmány ilyen szempontból. Olyan dumák vannak benne, hogy gurultam a kanapén, amikor olvastam őket. De hát tudjuk, Kristóf nagyon jól ír és nagyon jól mesél.

Most egy teljesen kristóftalan oldalon olvastam bele egy mézről szóló cikkbe, és ilyen megfogalmazást találtam benne: 

"Ha megkérdezik, miért nem eszem mézet, azt szoktam válaszolni, „ugyanazért, amiért a koldus papírpoharából sem veszem ki az aprót, noha néha jól jönne: mert nem nekem gyűjtötte.”"
(forrás: Vegán Állatvédelem)

(Kép forrása: pixabay.com)

Aztán így folytatódik: "Ahogy Alice Walker megfogalmazta: Az állatok saját céljaikért léteznek ezen a földön, nem pedig az emberek céljainak és igényeinek kielégítésére. Ugyanúgy, ahogy a feketék sem a fehérek szolgálatára, és a nők sem a férfiak szolgálatára vannak."

Egy filmmániás ismerősömmel néhány hónapja nekiálltunk, hogy összeszedjük egy közös listára azokat a filmeket, amiket - szerintünk - mindenkinek látni kellene egyszer az életében. Az én listám még máig sem készült el, bár fel tudnék sorolni jó pár fontos alkotást. Az ő listáját látva pedig nem tudunk egy egységes top10-et össszehozni, semmi közös nincs az övében és az enyémben. Valószínű, hogy mindenki máshogy látja, hogy mit kellene mindenkinek látnia.

Nekem most a legfrissebb "élményem", ami alatt 100%-ig úgy éreztem, hogy ezt mindenkinek látnia kell: az Earthlings.

Magyar címe Földlakók, rendszeresen vannak ingyenes nyilvános vetítések belőle, de fent van magyar felirattal a Youtube-on is.

A gond csak az, hogy bár úgy gondolom, mindenkinek látnia kellene, én magam második nekifutásra sem voltam képes végignézni. 55 percig jutottam, aztán rám tört a zokogás. Már 15-nél is majdnem, de mazochista vagyok, és tájékozott szerettem volna lenni egy ilyen sokat emlegetett filmben.

Van egyáltalán, aki képes végignézni a másfél órát? Oké, most senkinek sem a kedvét akarom elvenni, hogy neki se kezdjen. Kezdjen csak! Erőltesse, ha nem csúszik! Ha nem is megy a végéig, az első 15 perc már nagyon sokat átad. Nézzünk szembe önmagunkkal! Aztán tanítsuk a gyerekeinket valami másra!

Piacosat játszunk, Rt az eladó.

Rt: - Anya, mit kérsz? Harcsát, busát vagy turmixot?
Én: - Turmixot.
Rt: - Busát is?
Én: - Köszönöm, nem kérek. Én nem eszem meg az állatokat.

Rt. elgondolkodik, majd megszólal:
- Jó, akkor te leszel az árus.

(és persze levontam a tanulságot: ő csak játszani akar, ne keverjek ebbe ideológiát!)

"Klopfoltass a gyerekkel, és elszáll minden gond." - írta egy anyuka a Facebookon. 30 éve várok egy igazán nyomós érvre a húsevés mellett, és tessék, egy anyaközösségben találom meg. Veszek Rt-nak egy kloffolót, majd üti vele szegény plüss csittegőmadarat.

Punktum.

Nem az én fiam mondta, de ide illő gyöngyszem.

Ma láttam egy videót, amiben egy amerikai kisfiú beszél a vegánságáról. Kérdezgetik egy csomó dologról, köztük arról, hogy miért vegán. Erre azt válaszolja, hogy mert az állatok a barátai és nem akarja bántani őket. Majd megkérdezik tőle, melyik állatok a legjobb barátai.
Erre a kisfiú:
- A dínók...

Zsörtölődtem múltkor a Kosztolányi Dezső téri lámán, azóta pedig rájöttem, hogy ez lesz az új vesszőparipám. Amikor az Ökokörbe jártam, ott mesélték más anyukák, hogy náluk a gyermek érkezése volt a fordulópont, akkoriban kezdtek el zöldülni. Nekünk az ökoszemlélet sokkal hamarabb jött, mint Rt, de azért durvult már az ő ittléte alatt. Úgyhogy aláírom, hogy azokat, akik erre fogékonyak, bizony el tudja indítani a változás útján egy gyerek születése.

Én számtalan dolgot veszek észre magamon, ami azóta zavar nagyon, amióta a fiamnak igyekszem megmutatni a világot, apró lépésekben. Természetesen ezek főleg azokban a helyzetekben jönnek elő, amikben nekünk eleve más a felfogásunk, mint másoknak. Persze nem általánosítási szándékkal állapítom ezt meg, csak abból, amit magam körül látok, tapasztalok. Ami eddig kicsit zavart, mert én máshogy csinálom, gondolom vagy érzem, mint a nagy többség, az most, a gyereknek mutogatva hatványozódik.

Itt van pl. az állatok, növények megismertetése. Én valahogy úgy képzelem ezt, hogy meglátunk egy virágot kirándulás közben, és megnézzük. A szemünkkel. Aztán tovább sétálunk, egy másik növényt keresve. Mások meg úgy, hogy ott egy növény, tépjük le! Vidd oda anyának ezt a szép pipacsot, százszorszépet, akármit! Tudom, tudom, a pipacs gyomnövény, nem kell aggódni miatta, de én meg úgy érzem, hogy ha azt leszakíttatjuk a 2 évessel, akkor nem fogja tudni, hogy a nempipacsot meg nem kellene.

Állatokkal ugyanez. Én úgy mutatnám meg a tóparton ücsörgő békát, hogy pár lépés távolságban megállunk, rámutatok az ujjammal, nézd, az ott egy béka. Próbálunk nem sokat mozogni, és megfigyeljük. Mások meg úgy, hogy jé, ott egy béka, piszkáljuk meg bottal, merjük ki lapáttal a tóból, hogy a kisgyerek megismerje. Pl. ez a nagyszülői hozzáállás is nálunk.
Egyszerűen nem értem, miért kell inzultálni az állatokat a "megismerésre" hivatkozva.
De van olyan ismerősöm is, aki konkrétan azt tanította a kicsi gyerekének, hogy "Mit kell csinálni a hangyával? Eltaposni.".

Őszintén szólva én nem is tudtam, hogy állatvédő vagyok. Mármint persze, nem eszem húst, és nem hordok bundát, és ellenzem a kozmetikai cégek állatkísérleteit. Amióta az eszemet tudom, taszít az állatkert (sokan kérdezgetik is, mikor megyünk már el Rt-val is) és minden cirkuszi állatos produkció. Sosem kötöttem vajas kenyeret egyetlen macska hátára sem, hogy kipróbáljam azt a nagyon vicceset. De nem tudtam, hogy ennyire napi szinten kerül ez benne az életemben a gyereknevelés kapcsán, hogy naponta fog összeugrani ettől a gyomrom valamilyen program közben.

Vasárnap például a Belvárosi Fesztiválon jártunk a Szabadság téren. Gyerekprogram, Halász Jutka néni, játékok... ami kell. No meg állatsimogató. Persze, hogy odakeveredtünk. Nézd csak, egy szamár, ott meg egy bárány, egy póni, az a pici meg egy boci.

Nem tudom, látszik-e a képeken, hogy bár kerítés is körbevette őket, még olyan rövid pórázra is voltak kötve, hogy szinte egyáltalán nem tudtak mozogni. Pl. felállni, felemelni a fejüket rendesen. Körbefordulni meg aztán végképp nem. Állatsimogató? Kiírhatnák inkább, hogy állatkínzó.

Persze, a gyerekem ezt még nem érti. Örül, hogy nem csak könyvben lát szamarat. Iiii-áááá! - mondja fülig érő szájjal. De ha majd ennél többet is beszélgetünk az állatokról, nem fogom hagyni, hogy az a kép alakuljon ki benne, hogy ez a bánásmód normális. Nehéz ügy, mert riogatni és félelmet kelteni sem helyes. Nem fogok neki 3 éves korában vágóhídról fotókat mutatni. Meg kell találni a megfelelő módját., mint ahogy az állatok, növények megismertetésének is. Szerintem ez a város közepére odaerőltetett "állatsimogató" és hasonlók nagyon nem az.

Épp a napokban gondolkodtam rajta, hogy már nem is emlékszem a húsok ízére. Pl. hogy milyen a sertés- vagy a marha íze, és hogy egyáltalán miben különbözik. Érdekes, hogy az állagára igen, az talán mélyebb nyomot hagyott. A csirke és a pulyka íze még valamennyire dereng, de valószínűleg hamarosan az is kikopik, mert azokat néhány évvel tovább ettem, mint a vörös húsokat. Ami meg még "durvább", vagy hogy is mondjam... sokaknak talán szokatlan, hogy nem igazán tudom, bizonyos megnevezések mit takarnak. Persze megtanulhatnám csak úgy, könyvből, netről, de nem látom sok értelmét. Tarja, felsál és társai nekem olyan szavak, mint a béta-bomlás, az egzekválás vagy a melatonin.

Na nem, mintha nem lenne jól ez így. Eddig egyszer okozott problémát, hogy nem vagyok képben, mégpedig a nyelvvizsgámon. Kihúztam valami olyan tételt, amiben Karácsony vagy Hálaadás kapcsán ételekről kellett volna beszélnem, és elég hamar eljutottunk a pulyka részeihez. Mármint a pulyka, mint húsétel részeihez, mert a csőr, láb, tollazat nem annyira izgatta a vizsgabizottságot. Na, hát persze fogalmam sem volt, mondtam is, hogy bocsi, vegetáriánus vagyok, amire egy félmosolyt kaptam vissza. Jogosan persze, mert feltételezték, hogy bepróbálkozom, mint a szándékosan gipszelt kézzel érkezők, akik igyekeznek rögtön arra az egy témára terelni a szót, amivel készültek. Én ugyan sok mindennel készültem, de a pulyka belső részeivel nem (ugyanígy lettem volna az autóalkatrészekkel is), úgyhogy néhány hónap múlva új tételt húzhattam. 

Most ez úgy jutott eszem, hogy láttam a hírt: az IKEA étterme kijön a vegetáriánus húsgolyókkal. Nem mondom, hogy nem jófejség, de sosem gondoltam volna, hogy erre van tömeges igény. Azt tudom, hogy az IKEA húsgolyó felettébb népszerű, az összes nem vega ismerősöm odavan érte, és amikor sorba állok, előttem-utánam mindenki azt szokta kérni. De vajon a vegetáriánusok áhítoznak rá? Nekem soha nem jutott eszembe, hogy de jó lenne ebből nem húsos. Hiszen húsos. Húsgolyó. Nem tudom, miből készítik majd a nemhúsos húst. Szejtánból? Szójából? Én ilyesmit nem eszem, nem szoktam "pótolni" a húst, mert sem az ízére, sem az állagára nem vágyom.

Igen, tudom, én is csináltam már kölesből körözöttet, és ettem kölesből készült, túrómentes túrógombócot, finom is volt nagyon. Abban az időszakunkban történt, amikor eü-okokból nem ettünk tejtermékeket sem. Ezért úgy tudom ezt elképzelni, hogy annak van vágya a húsutánzatokra, aki egészségügyi okokból nem fogyaszthatja az eredetit. Aki viszont eleve azért lett vegetáriánus vagy vegán, mert nem szereti a húst, az valószínűleg a búzahússal és a szójahússal is így van, nem?

Update: Itt olvasható egy másik nézőpontból: m.privatbankar.hu/fogyaszto/ujit-az-ikea-mi-lesz-a-sved-husgolyo-sorsa-268117 Igy még érthetőbb, és szimpatikus.

Ha valaki hirtelen megbökné a vállamat az utcán, és megkérdezné, hogy na, jó-e, könnyű-e tejtermékmentesen és gluténmentesen étkezni, nem tudom, mit vágnék rá első válaszként. Tulajdonképpen egyik nap úgy érzem, megoldhatatlan mindig valami újat és finomat és egészségeset és változatosat csinálni mindenmentesen. Máskor meg pikk-pakk sikerül valami klassz, és akkor büszke vagyok.

A tejtermékmentes (tehát se vaj, se túró nincs benne) körözöttt pl. ma reggel pattant ki a fejemből, miután Dris alig harapott pár falatot a reggeliből, mondván, hogy mindig ugyanazokat esszük. És igaza van. Szeptember 1-jén kezdtük ezt az étrendet, azóta minden nap gluténmentes kenyér (bár némileg változik az állaga és az összetétele) a reggeli valami zöldséggel (paradicsommal, paprikával vagy uborkával), és 2-3 féle kencéből valamelyik (hummusz, avokádókrém vagy lekvár, esetleg vegazsír vagy növényi margarin). Ja, és vannak még a tojásos reggelik, általában rántotta, mert azt Rt is megeszi. Úgyhogy, feloldva az egyhangúságot, szerettem volna valamit újítani.

Mivel nemrég kaptam tippet rá, hogyan lehet édes túrókrémhez hasonló valamit varázsolni tejtermékmentesen, bátorkodtam megpróbálkozni a sós verzióval is, azaz a körözöttel. Ilyen lett elsőre (kép alább). Szerintem elég pofás, és abszolút ehető. Este kiderül, Dris szűrőjén is átmegy-e.

Lehet találgatni, miből készült!

Szóval úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy néha iszonyú kínszenvedős, hogy tartsuk magunkat a tej- és gluténmentes ételekhez (meg ugye vegetáriánusok is vagyunk, tehát semmi hús), és nem azért, mert nem finomak, hanem mert annyira másra van berendezkedve a világ körülöttünk, és nagyon vadászós, hogy mit lehet csinálni, miből, mennyi idő alatt, mennyi pénzből, és az vajon nekünk is ízlik-e majd. Közben meg nagyon izgalmas kihívás ez, kimondottan élvezem, hogy képezzem magam a témában. A héten is voltam egy kezdő vegán főzőklubban, amit a közelben tartottak, olcsó is volt, és csak két óra szóval ideális kikapcsolódásnak tűnt. Kaptam jó sok információt, közérthető formában, és néhány receptet, amiktől meglódult a fantáziám.

Szeptember 1-jén kezdtük tehát ezt az életmódot, és jelenleg különböző utakon járunk benne, mégis egyfelé tartunk, úgy érzem. Pl. én, amikor egyedül vagyok, eltérek a szabályoktól, és simán benyomok egy somlóit vagy palacsintát. Én nem vagyok allergiás semmire, ezért nekem majdnem büntetlenül belefér, leszámítva a töménytelen mennyiségű cukrot, ami ezekben van. Ha viszont a családnak is főzök, akkor muszáj figyelembe vennem, hogy Rt nem ehet tejtermékeket, Dris meg glutént. Dris egyébként azt mondja, már most, másfél hónap után érzi a változást, a glutén elhagyásának jótékony hatását.

Itthon egyébként már nincs cukor, állati tejtermék és gluténtartalmú alapanyag sem, kifogytunk, és nem tankoltunk be újra. Így aztán, ha nem is mereven, de én is követem ezt az étrendet. A múltkor viszont betévedtem egy szupermarketbe, ahol ritkán járok, és úgy voltam vele, hogy ma "kirúgok a hámból", és veszek egy darabka márványsajtot. A sajtok közül ez a nagy kedvencem, és jó rég ettem utoljára. A terhesség és szoptatás alatt inkább mellőztem, utána meg már full bio vásárlók voltunk, és ez a sajt még a nem bioból is elég drága. Úgyhogy arra számítottam, hogy most ez lesz maga a mennyország, beleharapok a márványsajtba, és ott, egy ültő helyemben orgazmusom lesz, vagy mittomén. Nem lett. Megettem, de nem ízlett igazán. Ebből az egy "kalandból" nem vonok még le messzemenő következtetéseket, de azt hiszem, afelé tartok, hogy szép fokozatosan leszokjak ezekről. Nálam ez sosem drasztikus. Ha kívánom még, akkor eszem. Ha meg már nem, akkor nem.

Ezen annyira megdöbbentem, hogy véletlenül végignéztem. De végülis laza...
Csak vegánoknak, vegetáriánusoknak és erős idegzetű húsosoknak ajánlom.

(Forrás: Vagány Vegánok)

Most hétvégén tartották a XVIII. Vegetáriánus Fesztivált, a vasárnapi előadások nagy részét én is meghallgattam. Még egyszer sem mentem el erre a rendezvényre, most is elsősorban az vitt oda, hogy 3 előadás is a várandósság és a kisgyerekkor alatti vega illetve vegán életmóddal foglalkozott. A helyszín lesújtó színvonala és némi szervezési bibi ellenére elég jól éreztem magam, és annyira nem akartam eljönni onnan, hogy még beültem plusz témákra is, amikre eredetileg nem is terveztem.

A nap hozadéka: sok tapasztalat, felismerés, és jó néhány új információ. Már az sem utolsó érzés, hogy az ember hasonló gondolkodásúak között lehet, még akkor is, ha pont ugyanannyi dologban különbözik is a többiektől, mint amennyiben nem. Meg ugye vegetáriánus és vegán emberből is millióféle él a Földön. Sok-sok irányzat, sok-sok motiváció, egyéni történetek állnak a háttérben. Szóval nem homogén közeg ez, de valami felszabadultság mégis van abban, amikor faltól falig embereket látsz, és tudod, senki sem fogja megkérdezni, hogy "miért sanyargatod magad?", és hasonlókat. Amikor nem arról szólnak az előadók, hogy egyél vagy ne egyél húst, és hogy ez jó vagy rossz neked. Hanem az már alap, hogy nem eszel, ez a kiindulópont, és innen kezdünk el beszélni, beszélgetni. 

Arra mindenképpen rájöttem ezen a rendezvényen, hogy kimondottan jól informáltnak számítok a témában. Persze az előadók meg nekem mondtak újdonságokat, jegyzeteltem is vadul, de a beszélgetős szobákban elhangzott kérdések és felvetések alapján azt szűrtem le, hogy én már bőven nem az út elején járok. Ez a felismerés feltöltött energiával.

De nem ezért mentem oda, hanem hogy RT táplálásával kapcsolatban betömjem a hézagokat a tudástáramban. Ő ugye most kvázi vegán lett, orvosi előírásra, vagyis se húst, se tejtermékeket nem fogyaszt, csak a tojás maradt az állati eredetű alapanyagok közül. Dris meg gluténmentes diétán van. Én mindkettőjükkel szolidarítva kipróbálom, milyen a tejtermékeket és a glutént is nélkülözni. Az is erősen motivál a glutén- és tejmentes étkezésben, hogy így csak egy félét kell főznünk, és azt ehetjük mindhárman. Nem mondom, hogy könnyű a kezdet, de izgalmas, és én amúgy is szeretek ezzel foglalkozni.
Tehát ezért mentem el, meghallgatni, elég-e a tojás RT-nak, vagy kell-e különösebben figyelnünk valamilyen hiányállapot kialakulására, és persze megelőzni.
Kiderült, hogy a tojás bőven elég, minden oké így, hogy azt eszik. Mondjuk mi amúgy is igyekszünk fehérjét komplettálni, meg a természetes forrásból származó vitaminok bevitelére figyelni, pedig mi Drissel ettünk eddig tejtermékeket, még időnként halat is, úgyhogy nem lett volna muszáj.
Azt is megtanultam most már, hogy nem mondunk olyat, hogy "pótlás", mert az azt sugallja, hogy a húsos étrendhez képest bármit is pótolni kellene. Pedig nem kell, csak egy vega illetve vegán étrend más összeállítású, egy kis odafigyeléssel teljes értékű.

A fesztivál másnapján letisztáztam a jegyzeteimet és összegereblyéztem a gondolataimat, és nagyon lelkes lettem. Rájöttem, hogy valamilyen formában ezzel szeretnék foglalkozni. Sajnos nálam vannak ilyen fellángolások, amikből aztán nem lesz semmi, de ebből egyszer talán mégis. Dédelgetek egy kis álmot, ami ehhez a témához kapcsolódik, és remélem, sikerül is megvalósítanom. Majd meglátjuk.

Mivel majdnem egy évvel járunk RT világra jötte után, tehát azóta nem vagyok terhes, gondoltam egy "nagyot", és csináltattam egy nagylabort. Szoktam ilyet, de most különösen érdekelt, mivel hogy állok a terhesség után 11 hónappal, egy olyan év után, amelyikben nem sok időm volt magamra figyelni, illetve kistesó vállalás előtt.

Ma mentem az eredményért. A doktornő azzal fogadott, hogy ritkán lát ilyen jó vérképet. Minden érték teljesen rendben van.
Odadünnyögtem neki halkan:
- Vegetáriánus vagyok.
(Nem szoktam ezt mások orra alá dörgölni, de most valahogy kikívánkozott, talán a sok évi cseszegetések miatt.)
Erre ő: - Az még nem látszik.
Én: - Ezt hogy érti, hogy még?
Ő: - Mióta vegetáriánus?
Én: - Minimum 15 éve, de talán több is.
Erre nem mondott semmit, csak pillogott.

Mindig jó szokott lenni az eredményem, de valamiért most különösen örültem neki. Talán mert azt hittem, kellemetlen meglepetés fog érni. Vagy talán azért, mert 15+ éve napi szinten piszkál mindig valaki azzal, hogy valami nagyon fontosat vonok meg magamtól, és ez az életmód milyen egészségtelen. Ha van negatívuma annak, hogy az ember vegetáriánus (vegetárius?), akkor az a folyamatos témázás rajta. Mert nekem hiába nem kérdés már, annyira természetes, hogy vega vagyok, de mindig jön valaki, aki ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, ugyanazokkal próbál győzködni, mint előtte már több százan. Nem tudom, miért fontos nekik, de sok energiát hajlandók beleölni. Bevallom, ez időnként lehúz. Én sosem akarok senkit meggyőzni, most sem ezért hoztam fel, csak tényleg öröm egy ilyen visszajelzést kapni, mint ez a mai.

Ha visszagondolok a néhány évvel (3-4-5?) ezelőtti életmódunkra, azt látom, hogy igen nagy változások mentek végbe mifelénk. Nem volt ez pálfordulás, mert szép lassan alakultak át a szokásaink, step by step. Mindig csak annyi léptünk előre, amennyire igényünk volt, és amennyit pillanatok kérdése volt megszokni. Motiváltak voltunk és vagyunk. Ez kell hozzá. A többi jön magától.

No, de miről is beszélek? A fogyasztói társadalom (tudatos, ámde költekező) mintapéldányaiból apránként lettünk valami más. Először jött a szelektív hulladékgyűjtés és az ökológiai tisztítószerek (már ha nem a vegetarianizmus az első lépés). Volt szűrt vizes időszakunk is, aztán arról leszoktunk, nem szerettem annyira, mint az ásványvizet. Azután házilag barkácsoltuk az első virágládákat, amelyekben próbáltunk konyhakertet kialakítani, több-kevesebb sikerrel. Ez volt a kísérleti időszak. Paradicsom és madársaláta nőtt is dögivel, a hónapos retek viszont olyan lett, mint egy rotringbetét, csak rózsaszín. Úgyhogy arról inkább ne is beszéljünk! A második nyáron már lett paprika is. Nyár elején kerestünk egy elhagyott telket, egy ismerősünk szomszédja megengedte, hogy az övén kipróbáljuk, hogyan gazdálkodnánk. Nem lett belőle így elsőre sikersztori, több gyom nőtt, mint zöldség, vagy csak nem látszott ki alóla, nem tudom. Én akkor már nagy pocakkal, 35 fokban inkább itthon maradtam a hűvösebb lakásban, de ha időnk jobban engedte volna, azt a földet is gondosabban megműveltük volna. Egyszer még ehhez is visszatérünk szerintem. 

Aztán ugye száműztük a fürdőszobából azokat a pipere cuccokat is, amelyek nem természetes alapanyagokból készültek. Lett helyette natúr szappan, minden funkcióra: zuhanyzás, hajmosás, borotválkozás. Fogkrémnek meg fluorid- és mentolmentes verzió. Illatmentes ökológiai öblítő, de lassan ezt is felváltottuk valami mással: ecetes vízzel. Ahogy a szűrt víz, úgy az ecet, mint ruhaöblítő sem lett a kedvencem. Bizonyos ruhák és a törölközők sprődek lettek tőle. Így, egy kicsit harcolnom kellett Drissel, de végül visszatértünk az ökológiai öblítőhöz. Próbáltunk gesztenyével is mosni, és lehet, hogy újra sor kerül majd rá.

Meditálok, azaz meditáltam RT születése előtt, nem kötelességszerűen, de amikor rám jött. Jó lenne ezt még visszailleszteni a mindennapokba, ha nem is most, de hiányzik. 

Majd jött még egy réteg erre az egészre. Biozöldségek, biogyümölcsök, bio mindenből, amiből csak lehet. Nem a megőrülés határát súrolva, hanem apró lépésenként megvalósítva, és most már olyan természetes, mintha más nem is létezne. Nagyrészt biopiacról, bioboltból, kisebb részt a saját erkélyládáinkból.
Amikor már belejöttünk a szelektív hulladékgyűjtésbe, elkezdett minket zavarni, hogy a szerves hulladék megy a háztartási szemetesbe. Így Dris elkezdett komposztálni, gilisztákkal. Igen, a 6. emeleti lakásban. Először furcsa volt belegondolni, hogy itt lesznek a lakásban, de nem sok vizet zavarnak. Nem másznak ki a dobozból (Ikeás), amiben élnek. A bedobált szerves (kizárólag bio zöldség és gyümölcs maradéka, héja kerül bele) hulladékot ún. gilisztateává alakítják, ami kimondottan jót tesz az erkélyen termesztett zöldségek földjének.

(Forrás: Biobúzafű)

Babavárás idején, amikor az ember extra egészségesen igyekszik étkezni, jöttek a csírák, igazán tiszta forrásból, a bolthálózatot kihagyva, egyenesen a termelőtől, frissen a csíráztatóból. Majd a búzafűlé. Sajnos én ebből keveset fogyaszthatok, mert várandósság és szoptatás idején nem ajánlott semmi, ami méregtelenítő hatású, de várom, amikor majd belevághatok úgy igazán. Addig én csak kiskanálnyit iszok belőle és a bőrömre kenem, állítólag csodaszer. Ha én még nem is csaphattam bele igazán a búzafűlé-lecsóba, a család már fogyasztja rendesen. Szerintük is csodaszer. Egy természetes dolog, ami bárki számára elérhető, mint csodaszer, gyógyszerek, mesterséges vitaminok és vegyszeres kozmetikumok helyett.

Fura látni, hogy a tévében minden második reklám gyógyszert tukmál. Megjegyzem, eredményesen. Az orvosok is csak "felírnak", egy sem mondja, hogy egyen a kedves páciens inkább sok spenótot vagy hüvelyest, vagy mindkettőt. Itt jönne a képbe a búzafűlé is. A kiegyensúlyozott, változatos és természetes, vitaminokban gazdag étrenddel minden szükséges tápanyag bekerül a szervezetbe, a számára legjobb és legkönnyebben feldolgozható formában, de erre mégsem hívják fel a figyelmet szinte sehol. Abból nem gazdagszik meg senki. Épp csak egészséges lenne az emberiség. Nem csak testileg, értékrendileg is.

Félreértés ne essék, nem vagyok szélsőségesen mániákus, sem "hippi". Nem szeretnék tanyán élni, mindentől távol, áram és víz nélkül. Nem szeretnék lavorban mosakodni és a kis-nagy dolgommal a kert végébe járni. Én azt sem tudom, bírnám-e vidéken huzamosabb ideig. Még az az idő is eljöhet, hogy oda vágyom, de egyelőre nem erről van szó.

Továbbra is a fővárosban élünk, közel a tűzhöz, jó közlekedésnél (azaz szmogban és zajban), minimál berendezésű lakásban. Már szinte kész van, és bár sokáig tartott (közel 5 évig) a berendezés befejezése, most nagyjából olyan, mint amilyet szerettünk volna. Nem biztos, hogy nem fogok ennél nyugisabb, "vidékibb" helyen élni, de nem hiszek benne, hogy vissza kell menni 200 évet az időben ahhoz, hogy ember- és természetközelibben tudjunk élni. Nem hiszem, hogy le kell mondani a gépek adta segítségről, sok közülük energiatakarékosabb is, mint a manuális elődje (pl. a mosogatógép). Ízléssel és ésszerűen lehet társítani a modern kor vívmányait a környezettudatos megoldásokkal (az más kérdés, hogy nem mindet kell!). Az eredmény, sokak tévhitével ellentétben, nem a kényelemről való lemondás, hanem egy sokkal élhetőbb élet lesz.

Tudom, ez most divat is. Milliárdos üzletemberek mondogatják, hogy csalódtak, elegük van a pénzhajhászatból, elmennek biokertésznek. Sokan nevetnek rajtuk, hogy nem hitelesek. Én nem gondolom, hogy ne lennének azok. Miért ne lehetnének? Miért ne alakulhatna úgy az élet, hogy az embernek megváltoznak a prioritásai? Pénzt keresni, karriert építeni, üzletet futtatni, hitelt fizetni 5-10 éve még nem az volt, mint most. Ami most van, arra miért ne lehetne válasz, hogy "besokalltam, egészen máshogy szeretnék élni"? Miért ne lehetne cél az önellátás, amennyire meg tudjuk tenni?

Jó hosszú írás lett ebből, és tudom, hogy a hosszúkat sokan el sem olvassák, de azért ide a végére még be kell tennem egy fontos részletet. Ez az egész nem tőlem jön. Szimpatikus, tudok vele azonosulni és szeretem, hogy ebben vagyunk, de ha Dris nem lenne motorja a változásnak, valószínűleg én még nagyon nem itt tartanék. És nem írtam volna meg ezt a bejegyzést sem.

Ide illik, úgyhogy belinkelem: aláfestő zene BÁRMIHEZ.

És egy bejegyzés Blogártól, aminek van ehhez a témához kapcsolódó része, és eléggé egyet is értek vele.

Update: Fotók a gilisztás komposztálóról, közkívánatra, a "Tovább" után. Leírás a kommentek között található. Még precízebb leíráshoz sajnos használni kell a google-t, nincs időm pontos know how-t betenni ide. Köszönöm a megértést!