Antibaby naplója

Antibaby naplója

A legszebb dolog

2013. szeptember 16. - Antibaby

alegszebbdolog.jpg(A kép forrása: port.hu)

Nagyon fáradt vagyok, de időnként muszáj az amúgy is kevés alvás rovására csinálni valami olyat, ami igazán kikapcsol. Ilyen a netezés vagy a filmnézés. Két hónapos gyerek mellett nem sokan moziznak, szerintem, de mi igyekszünk időt szakítani rá. Megnéztem már Az álom tudományát, amiről akkor nem sikerült a blogban megemlékeznem, pedig érdekes film, most viszont már, ennyi idővel később nem elég friss az élményem, nem tudnék írni róla. Aztán a múlt héten kipipáltunk egy 10 részes sorozatot is, erről majd még írok ASAP. Most viszont a legfrissebb, tegnap esti film mozgat, amit azért ajánlott nekem valaki, mert pont a gyerekvállalás időszakával foglalkozik.

A legszebb dolog francia film, európai filmes humorral és drámával. A sztori ott kezdődik, hogy egy fiú és egy lány egymásba szeret, aztán végigveszi, hogyan alakul át a kapcsolatuk a gyerekük születése után. Talán nem számít spoilernek, ha elárulom, hogy fenekestül felfordul minden az életükben, és a kicsi érkezése próbára teszi a szerelmüket.

A megismerkedős résztől a lány terhességét bemutató jeleneteken át a szülésig, és még utána is egy kicsivel, nagyon sokat nevettem. Szinte teljesen megegyezett azzal, amit mi átéltünk, néha még az elhangzott mondatok is szó szerint stimmeltek. És nem tagadom, a film második fele, a szomorúbb fejezet is megérintett, bőgtem rajta, ahogy kell. Ezt a részt viszont már nem tudtam annyira magaménak érezni. Attól tartok, hogy sokan úgy gondolják majd a film megnézése után, hogy a kapcsolatokat a gyerek teszi tönkre, pedig szerintem a kapcsolat minősége maga. Ápolni kell, ami egy vagy több gyerek mellett nem kis feladat, de azért nem is lehetetlen. És persze nem árt olyan férfit választani gyermekünk apjának, akit érdekelnek az érzéseink. A filmbeli párnál szerintem ez volt a fő hiányosság és a gondok forrása.

Hiába hatott rám bőgetően a film második fele, azért utólag mégis csak azt éreztem, hogy nem tudok azonosulni a szereplőkkel, és így nem ragadott meg igazán a történet. Azt érzem, hogy bár elég realisztikusan mutatta be azt, amit én is átéltem és átélek, és biztos millió nő és férfi bólogat bőszen, amikor megnézi, de nem adott hozzá semmit ahhoz, amit amúgy is megéltem és tudok. Lehetett volna nagyobb mondanivalója, valami ütősebb tanulság, nálam elmaradt a katarzis. Ettől függetlenül szerintem kellemes és egyben elgondolkodtató esti program lehet ez a film minden párnak, aki kisgyermekes időszakát éli.

(6/10. Egyébként egy francia Ónodi Eszter hasonmás a főszereplő.)

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr515515608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fekete Imola 2013.09.16. 13:21:45

"És nem tagadom, a film második fele, a szomorúbb fejezet is megérintett, bőgtem rajta, ahogy kell. Ezt a részt viszont már nem tudtam annyira magaménak érezni. Attól tartok, hogy sokan úgy gondolják majd a film megnézése után, hogy a kapcsolatokat a gyerek teszi tönkre, pedig szerintem a kapcsolat minősége maga. Ápolni kell, ami egy vagy több gyerek mellett nem kis feladat, de azért nem is lehetetlen...... Azt érzem, hogy bár elég realisztikusan mutatta be azt, amit én is átéltem és átélek, és biztos millió nő és férfi bólogat bőszen, amikor megnézi, de nem adott hozzá semmit ahhoz, amit amúgy is megéltem és tudok. Lehetett volna nagyobb mondanivalója, valami ütősebb tanulság, nálam elmaradt a katarzis. " - köszi hogy megfogalmaztad helyettem is. Pont ez volt a bajom ezzel a filmmel.

kicsinap 2013.09.16. 22:34:05

És szerinted mit jelent az, hogy "dolgozni kell" érte? Mert mi 12 éve vagyunk együtt, született 5 gyerekünk, együtt vagyunk, de nem igazán érzem úgy, hogy "dolgoznék rajta", főleg nem keményen. Mióta az első gyerekünk megszületett (lassan 9 éve) nem igazán tudunk/tudtunk kettesben lenni.

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.09.17. 19:11:06

@kicsinap: Nem könnyű erre válaszolni. Nem arra gondolok, hogy ez meló, hanem inkább úgy értem, hogy ápolni, foglalkozni kell a kapcsolattal. Ez mindenkinek mást jelenthet. De amikor így egyedül hagy valaki a problémáiddal, mint a filmbeli srác, akkor ott nyilvánvalóan tönkre fog menni a kapcsolat.

kicsinap 2013.09.18. 13:32:44

Mondjuk tény, hogy nem láttam a filmet.:-) Mondjuk amennyi tragédia és egyéb ért minket már százszor elválhattunk volna...

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.09.18. 15:39:38

@kicsinap: Nem ismerjük egymást, nem tudom, milyen tragédiákról van szó, de én úgy vettem észre, hogy ha a két fél szereti, tiszteli egymást és odafigyel a másikra, akkor a nehéz időszakok csak megerősítik a kapcsolatot.

kicsinap 2013.09.18. 22:43:45

@Antibaby: Vannak "könnyebben" megemészthető tragédiák, egyéb nehézségek, de a legsúlyosabb, amiben sok párkapcsolat megy tönkre, hogy 4 hónapnyi irtózatos küzdelem után tavaly meghalt a kisfiunk.
A igaz, hogy akkor megtapasztalhattam, hogy mennyire mellettem áll, és mennyire számíthatok rá, még ha a minden napi élet sok viszontagságában veszekedünk is (bár lehet ez is a hosszú jó kapcsolat titka, a tesómék 5 év házasság és nulla veszekedés után most válnak).

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2013.09.19. 09:36:26

@kicsinap: Te jó ég, ez szörnyű lehetett és még biztos most is nagyon nehéz. Sajnálom. Nem tudom, ezt hogy lehet túlélni lelkileg, jó párkapcsolat ide vagy oda.

kicsinap 2013.09.19. 14:06:19

@Antibaby:
Igen, nehéz. AZ ember megtanul együtt élni vele és elbírni a súlyát, de örökre cipelnie kell.
Nem csak nekem vagy a férjemnek, hanem az élő gyerekeimnek is. (3-an a tragédia előtt születtek, 1 pedig már utána).
süti beállítások módosítása