Antibaby naplója

Antibaby naplója


RT fejlődése

2013. október 20. - Antibaby

Felgyorsultak az események. RT eddig is szinte mindennap produkált valami újdonságot, és olyan jó, amikor tudod, hogy amit most csinált, tegnap még nem tudta megtenni, de most 1 nap alatt annyi új produkciót mutatott be, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

Pl. forgolódik mindenfelé. Hasról hátra, hátról oldalra, oldalról hasra. (Tettünk fel rácsvédőt. Remélem, most mindenki boldog.*)

Már nem csak mosolyog, de időnként kacarászik is. 

Szemkontaktust tart és létesít. Ezzel aztán igazán bekapcsolódott kis családunk életébe. Már nem az van, hogy hozzuk-visszük a lakásban és letesszük itt vagy ott, és ott marad, hanem mindig közöttünk van, és igényli a kommunikációt. Eszünk, ő ül a pihenőszékben az étkezőasztal mellett, és néz az apjára. Amikor Dris visszanéz, akkor széles mosolyt kap. És szemeznek, mosolyognak, szemeznek, mosolyognak...

A legcukibb, hogy amikor öltöztetem (-ti valaki), és amikor a nadrághoz vagy zoknihoz érünk, odatartja a lábát. Mindig először a jobb, majd a bal lábát. Megzabálom.

Határozottan megfog tárgyakat. Eddig maximum nyúlt értük, és megbökésig jutott, vagy ha fel voltak lógatva, akkor rájuk csapott és élvezte, ahogy himbálóznak az ütéstől. Most már tudja azt is, hogy a felfüggesztett játékfigurák alá nyúl, alulról megfogja őket és csak finoman mozgatja. Ha cumisüvegből etetem, azt is két oldalról megfogja, de akár tartani is tudja, csak a megfelelő szöget kell neki segíteni belőni. Persze mindezt egy 3,5 hónapos mozgásának "finomságával", szóval nem tudna még agyat műteni, de ne legyünk telhetetlenek!

Imádjuk minden megnyilvánulását. Kíváncsian várom mindig a következő napot, hogy mit fog bemutatni.

Sajnos van kevésbé örömteli változás is. Kb. egy hete kezdődött, hogy még a szokásosnál is nyűglődősebben kajál. Szív egyet-kettőt, aztán sír, újra szív, megint sír. Pár nap után elkezdte bojkottálni a napközbeni szoptatást, aztán meg már az éjszakait is. Úgyhogy most fejek, amikor csak tudok. Mondhatom, nem egy leányálom, dög unalmas és nagyon időigényes, de így legalább kihúzom még egy kicsit, hátha visszatér a "kedve". Azért teszem a kedvet idézőjelbe, mert nem egészen arról van szó, hogy most épp az a heppje, hogy nem szopizik. Jó sok google-zás és könyvböngészés után úgy tűnik, a fogzás tünetei illenek rá leginkább, és az bizony járhat a cici elutasításával. A szopás közbeni ínyfájdalom okozza. Cumisüvegből is macerás az etetése, de azt nem utasítja el, csak kb. 2-3 szívás után megáll mindig sírni, aztán folytatjuk. Az a vicc, hogy amióta így eszik, összességében több kaját fogad el, mint korábban.

Amióta sejtjük, hogy a fogzás lehet a gond (beletelt pár napba), azóta homeopátiás bogyót szed rá, és jobb is a helyzet, de a szoptatás sajnos még csak éjszaka állt vissza a régi kerékvágásba. Gőzöm nincs, mi a különbség az éjjel és a nappal között ilyen szempontból, de ez van.

* ;-)

(Nem) alkoholmentes

Csak engem lep meg, hogy az alkoholmentes sörben van alkohol? Persze, hogy akkor vettem észre, amikor már egy fél doboznyit megittam. Fura volt, hogy kezdtem érezni a hatását. Utána elolvastam a dobozt, és tényleg: az alkoholmentes azt jelenti, hogy 0,5% alkoholt tartalmaz. 3 félét vettünk (merthogy jó tejfokozó), abból kettő valójában nem is mentes, csak a Gösser az. Hát köszönöm szépen!

Én ugye sosem ittam, úgyhogy nagyon kevés alkoholt is megérez a szervezetem. De így, szoptatás alatt ez most még annyira sem nem volt kellemes meglepetés, mint máskor. És gondolom annak sem lenne, aki gyanútlanul megissza, aztán a rendőr meg megszondáztatja, zéró tolerancia mellett.

Anyatej-mizéria

(Akinek ez már túl személyes téma, annak előre szólok: meneküljön! Szoptatásról lesz szó, őszintén.)

Azt hiszem, RT születése után a legnagyobb paff az volt, hogy nem tudom kizárólag a tejemmel táplálni. Valahogy ez az eshetőség meg sem fordult a fejemben a terhesség alatt. Biztos voltam benne, hogy ha akkora szoptatási szándékkal indít az ember, mint én, minden simán fog menni. Jó, a császár miatt azért aggódtam, hiszen annyi helyen lehet hallani, hogy nem indítja be a tejet, de végül ezzel pont nem volt gond. A szoptatás viszony az első hetekben (úgy a hetedikig) életem egyik legnehezebb dolgává vált. Napi 6-7 etetéssel napi 6-7 kudarc megélése, egy anya számára időnként pokoli. Nem tagadom, 2-3 alkalommal még a sírás is rám tört. Ráadásul amikor az ember épp benne van, ezek az első hetek, és benne minden egyes átszoptatott nap egy örökkévalóságnak tűnik. Visszanézve viszont egy szempillantásnak.

A gyermekágyas időszak végére aztán már szembe kellett néznem vele, hogy a tápszer, mint kiegészítés, marad, és nem reális, hogy én pusztán anyatejjel fogom táplálni RT-t. Ekkor jött a tejérzékenység gyanúja, és hogy RT nem igazán óhajtotta meginni a tápszert. Aggodalmas időszak: nem elég a tej, nem ízlik neki a táp. Aztán egyszer csak megérkezett a megoldás.

Most csütörtök óta már csak anyatejjel táplálom RT-t, és nagyon örülök, hogy sikerült ezt elérni. Addig-addig mondogattam a védőnőnek meg a gyerekorvosnak, hogy RT nem szereti a tápszert, amíg - a védőnő közbenjárására - felírt neki a doktornő anyatejet. Úgyhogy csütörtök óta üveges anyatejet kapunk, hetente kétszer kell érte elsétálni a családsegítő központba. A mennyiség változó lesz, de már elsőre annyit kaptunk, hogy még mindig nem fogyott el, pedig vasárnap délután van. Közben pedig a doktornő összehozott minket egy másik kismamával, akinek sok a teje, és mivel nagyon hasonlóan táplálkozik, mint én (bioélelmiszerek, vega étrend, tejmentesség), ő is ki tud minket segíteni, ha úgy alakulna. Jó ez a biztonságérzés. És ami a legérdekesebb: amióta van bőven tej a hűtőben és nem kell tápszert adnom, valahogy megkönnyebbültem, ledobtam magamról egy nagy adag stresszt, ez pedig valószínűleg hatással volt a szoptatásra, mert azóta kevésbé fájdalmas és több jön ki RT-nak. Ez dupla öröm, mert amellett, hogy RT végre anyatejes, én egy fokkal kiegyensúlyozottabb anyukája is lettem.

Szoptatási tanácsadás

Nem adom fel, hogy lesz ez még egyszer jó, sőt tökéletes, úgyhogy azok után, hogy már kétszer házhoz jött egy szoptatási tanácsadó, és mindig léptünk előre a tanácsai által, most elmentünk egy másikhoz is. Azért írok róla, mert szerintem kevesen tudják, hogy nem csak a 6000-9000 forintért házhoz jövő tanácsadók léteznek, hanem pl. a Bethesda Kórház Anyatejes Táplálás Ambulanciája is, ami kb. ugyanolyan, csak nem kell fizetni érte, mert TB alapú.

Elég rövid várakozással kaptunk időpontot, nem hetek múlva, hanem pár nappal a telefonbeszélgetésünk utánra. Ha pedig sürgősnek ítéltem volna a helyzetet, meg tudták volna oldani még gyorsabban is. Egy nagyon kedves doktornő fogadott minket, és annyira profi volt, hogy csak lestünk. Megtudtam tőle azt, amit még senki nem mondott, sem a kórházban a nővérek, szülészorvos, csecsemősök, sem az endokrinológusom, sem a védőnő, sem a gyerekorvos, sem a szoptatási tanácsadó, hogy a pajzsmirigyem alulműködése nagy valószínűséggel befolyásolhatja a tejem mennyiségét. Neki ez evidenciának tűnt, ezért furcsa, hogy még senki nem szólt róla nekem. (Mondjuk nem tejmennyiségi problémával mentünk a Bethesdába, ez csak mellékesen került szóba.)

A lényeg, hogy RT-t egy mozdulattal beigazította a doktornő a megfelelő pozícióba, elmagyarázta nekem, mire kell figyelni, hogy jó legyen, és RT már szopott is, mint a kisangyal, mindenféle segédeszköz és "küzdelem" nélkül. Úgy néztem Drisre, mint aki ufót lát. Még ahhoz is túl meglepett voltam, hogy meghatódjak, de elöntötte a lelkem valamiféle boldogság, ahogy pillogtam a cicin szuszogó kicsire.

Utána egy perccel már nekem is ment a mozdulat, és RT azonnal elkezdett szopni. Annyira egyszerűnek tűnt, olyan jól megmutatta a doktornő, hogy nem is értettem, miért nem sikerült eddig így, cuccok és fájdalom nélkül. Talán azért, mert a cikkek, fotók, videók, az önbizalmat elvevő, de nem segítő kórházas nővérek, meg a tanácsokat osztogató rokonok mind kevesek ehhez. Az kell, hogy a gyakorlatban megmutassa valaki, ráadásul a megfelelő állapotban, és utána megy.

Persze Murphy törvénye alapján az történt, hogy RT épp ott, a doktornőnél "pöccre" felébredt és azonnal minden klappolt, de amióta hazaértünk és elaludt, nem működik a felébresztési technika sem, alszik mint a bunda. És hiába mondja nekem bárki, plusz a szákirodalom, hogy a babák félálomban is szopnak, ösztönből, az én kisfiamat más fából faragták. Szóval olyan ez is, mint amikor fél évig vacakol a kocsid, iszonyú nehéz minden nap beindítani, és amikor végül elviszed a szerelőhöz, pöccre indul, és csak pislogsz. Murphy.

Nem mondom, hogy most minden gond elillant a szoptatás körül, de kaptam egy nagy lökést és gyakorolni fogunk ezerrel. Majd, ha végre felébred.

Szoptatás, rokonok

Fura nap volt a mai, nagyon vegyes érzelmekkel.

Egyrészt nagyon örülök, mert RT egyre ügyesebben szopizik. Néhány napja már eléggé el voltam keseredve, majdnem fel is adtam, mert úgy láttam, nem fog ez nekünk menni. Aztán most olyan ügyes már, olyan büszke vagyok rá és ránk, hogy kitartóak voltunk... (remélem, nem kiabálom el).

Másrészt mostanra besokalltam a kéretlen tanácsoktól és a helyettem a gyerekhez odaugrálóktól. Úgy látom, olvasom és hallom, hogy szinte minden családban gond, hogy a nagyszülők vagy más rokonok nem igazán érzik, mi az, ami segítség, és mi az, ami már beleszólás vagy tolakodás.

Itt meg kell említenem, hogy nagyon sok segítséget kaptunk, ami - főleg az első napokban - életmentő volt. Dris szülei főztek ránk, segítettek takarítani és bevásárolni, nélkülük szerintem éhen is haltunk volna. Anyukám meg babaruhákat vásárolt, és jó pár cuccot megvarrt RT-nak. Ezért mind hálás vagyok, és remélem, egyszer viszonozni tudjuk. De a kicsivel kapcsolatban tisztázni kell a határokat, mert ez, ami mostanra kialakult, feszültséghez és vitákhoz fog vezetni. Nem szeretem például, ha valaki kérdezés nélkül kiveszi a kezemből a cumisüveget és megeteti helyettem a gyerekemet. Vagy ha minden apró hangjára odaugrik az ágyához, a játszószőnyeghez vagy a babakocsihoz, és felkapja, vagy cumit nyom a szájába. Ismerem már annyira RT-t, hogy tudom, mikor kell közbelépni, megnyugtatni, és mikor van az, hogy csak kiadott egy kis hangot, és jobb békén hagyni, mert mindjárt alszik tovább.

Nem csinálhatunk mindent úgy, ahogy mások szeretnék, ha mi azzal nem értünk egyet. És az sem reális, hogy minden döntésünket, elvünket és cselekedetünket folyton meg kelljen magyarázni másoknak. Érzem, hogy tartanunk kell magunkat az elképzeléseinkhez, hiszen ezért a gyerekért mi vagyunk a felelősek. Olyan nehéz mégis, hogy egészséges kereteket szabjunk. Hogy megértessük pl. azt, hogy egy nagyszülő oké, hogy babázik és örömét leli az unokájában, de az ellátását, a nevelését bízza a szüleire. Vagy legalább kérdezzen, mielőtt beleavatkozik.

Lesznek még ebből csaták, vagy legalábbis nagy beszélgetések, az biztos. De tudom, hogy ezen mások is átmennek, és mi sem tudjuk kikerülni.

süti beállítások módosítása