Visszatérve még egy rövid időre a játszótéri mizériákhoz és a házunk belső udvarának előnyeihez: Bevallom, hogy én rosszul vagyok attól, amikor a játszótérre odapisiltetik meg odakakiltatják a gyerekeket. Nem csak a higiénia, de a szokás rögzülése miatt is. Már nem mehet be kutya, nem szabad dohányozni, éjszakára zárják a játszótereket, de Pistike oda ürít a fű szélére minden nap háromszor. Nem szólok, nem vagyok én olyan, de magamban mindig hátrahőkölök, amikor ilyet látok. Ha mégis valakinek baráti körben beszélek erről, általában megkapom, hogy rossz fej vagyok, mert nem lehet hazaérni a wc-re ilyen gyorsan. Igazuk is van, biztos, és nem tudom, én hogy fogom csinálni, amikor majd már nem pelusban jár RT. Ad némi ötletet, hogy időnként mégis találkozom olyan szülőkkel, akik meg tudják oldani.

Például az egyik unokahúgom 3,5 éves kisfia elég régóta nem hord már pelenkát. Ha szól, hogy wc-znie kell, és mindenféle illemhelytől távol vannak, akkor anyuka ráad egy padon vagy a füvön egy pelust, a kisfiú beleereszti, amit kell, aztán leveszik, zacskóba teszik és kidobják.

Egy másik ismerősöm papírbilit hord a táskájában.

Ma pedig, a házunk belső udvarában egy elég kulturált megoldást fedeztem fel. A kis faházikó mögött (amúgy is oda mennének a gyerekek pisilni, kakilni) egy műanyag bili, kis wc áll, benne zacskóval. A gyerek belecsinálja a belecsinálnivalót, aztán az a zacskóval együtt mehet a szemetesbe. A bili alatt van pótzacsi, tehát a következő szükséghelyzetbe kerülő gyereket már a tiszta zacskóval ellátott illemhely várja:

Ilyet persze csak olyan helyen lehet felállítani, ahol mindenki betartja a kimondatlan szabályokat. Tehát pl. nem lopja el a bilit, nem hagyja ott a kakit, nem felejti el az új zacskót beletenni. Sőt, ha ő használta el az utolsót vagy látja, hogy fogytán van, esetleg beruház egy újabb tekercsbe. Egy tekercs kis méretű szemeteszsák kb. 150 Ft. Tehát ez kb. csak olyan zárt közösségben megvalósítható, amilyen a mi társasházunk is. Itt baromi sok lakás van, nem ismer mindenki mindenkit, sőt. Mégis rendben tartják a dolgokat, a saját érdekükben is.

Biztos nem könnyű és nem túl kényelmes a szülőnek, de azért törekedni jó lenne. Egy kis odafigyelés csodákat tesz.

Bevallom, előítéletes voltam a játszóterekkel, de még inkább az ott zajló közösségi élettel szemben. Erre kiderült, vannak egész jók, nem is kevés, a környékünkön például egy csomó kicsi-nagy, felújított vagy új található. Egy-két brutál ellenszenves szülőt vagy nagyszülőt leszámítva pedig egész jó fejek az emberek. Nem csak a főzésről meg a kakiról megy a pletyka, hanem időnként kialakulnak értelmesen, érdekes témákról társalgó körök is, és nem is mindig a gyerek áll a középpontban. Na nem azért, mintha én bármelyik ilyen társaságnak is tagja lennék, csak "véletlenül" elkaptam egy-két beszélgetést. Mi még csak percekre járunk játszózni, egy kis hinta, két-három lecsúszás a csúszdán, aztán homokozás a második lapátnyalásig, majd el onnan (fürdeni). Ez az idő meg vészesen kevés ahhoz, hogy beépüljek. (Pedig mifelénk még rocksztár apukával is lehet homokozni meg gyed-szabályozásról diskurálni.) Na, de majd egyszer!

(Forrás: jatszoterek.info)

Ami viszont ezek alatt a rövid időszakok alatt is zavar, az az, hogy a legtöbb játszótéren alig van árnyék. Mostanában harminc fok felett van a nappali hőmérséklet, tűz a nap ezerrel, ott a szép nagy játszótér, és képtelenség használni. Kong az ürességtől, vagy mindenki szenved, és harc megy az árnyékosabb hintákért, csúszdákért. Kivételek persze vannak, az egyik jó, csupa fás játszótér pl. épp a mi utcánk végébe épült. De szerintem a sok biztonsági és EU-s előírás mellé, ami a játszóterek kialakítására vonatkozik, bekívánkozik az árnyékolás is. Jó lenne, ha alap lenne. Nem csak azért, mert a tűző napon megfő a gyerek (dél körül amúgy is kiürül minden játszótér), hanem mert felforrósodnak a játékok, és még a kevésbé napos órákban sem lehet őket normálisan használni. Kéne még egy-két fa vagy valami, na! Meg nem fém csúszda.