(Fotó: pixabay.com)

Nahát! Most, hogy jövök a szerkesztő felületre megemlékezni a blog 12. születésnapjáról, ámuldozom, hogy szeptember óta nem volt bejegyzésem. Egy árva bötű sem. Jaj.

Ennek oka egyértelmű: szeptemberben oviba ment a Manó, és onnantól végre fejest ugrottam a munkába, amivel régi álmaim valósultak meg. Mondjuk még baromira felkopik tőle az állam, de legalább elmondhatom, hogy szeretem, amit csinálok. Nagy dolog ez, akárhogy is. 

Na, és a lényeg, hogy a munkám nagy része írás. Ülök és írok és írok és írok és írok, aztán fotózom, időzítek, szöveget szerkesztek stb. Talán érthető, hogy akármennyire is szeretem csinálni, amire minden kész van, már nincs kedvem egy újabb bejegyzést írni. Inkább főzni vagy filmet nézni vágyom. Meg persze mosni, teregetni, brrrr.

Ettől függetlenül nem zárom rá a lakatot az Antibaby korszakra, talán egyszer nemsokára még lesz itt is tartalom.
Remélem.

Ja, de azért jöttem, mert 12 éve ezen a napon kezdtem a blogolást! Van egy 12 éves gyerekem, ha úgy nézzük.

Ha egy nap két ember is kér blogvezetésről, blogmarketingről tanácsot tőlem, az azért eléggé jó visszajelzés, hogy talán tudok erről valamit, nem? Ráadásul mindketten ezer éves ismerőseim, nem a blogon keresztül ismernek, hanem igazából is, minden gondommal, bajommal, bizonytalanságommal és bénázásommal együtt. Mégis bíznak bennem, de jó!

Ma 10 éve, hogy a blogom első bejegyzését megírtam, akkor még a freeblog rendszerében. Egy Béla nevű fiúról szólt.
Milyen rég volt! És mintha csak tegnap lett volna.

A nagy mindenfélében elfeledkeztem róla, hogy ismét születésnapos lett a blogom. Már nem is emlékszem, de mintha december 10-én kezdtem volna, a freeblogból szoktam kikeresni pontosan, de az most ugye nem áll rendelkezésre. Az viszont biztos, hogy 2004-ben volt az indulás. Tehát 9 év... ó, te jó ég! Mennyire más volt a net, meg én, meg minden körülöttem!