- Nézd csak, Rt! Apa és anya ebben az épületben találkozott először.
Rt gondolkodik, gondolkodik, majd értetlenkedve megkérdezi:
- Kivel?

(Forrás: Wikipedia)

Apa: - Hűha, le van zárva a Lánchíd, nem tudunk átmenni rajta.
Rt: - Biztos azért zárták le, mert most töltik.
Apa, Anya: - ???
Rt: - Árammal. Hogy este tudjon világítani.

(Forrás: pixabay.com)

- Pf, Anya! A George Michael már jó rég felment az égbe. Biztos visszajött már.
- Vissza?
- A Földre. Új életet kezdeni.

Fogalmam sincs, honnan veszi ezeket.

Rt szerint:

"Szójalegénynek,
hej, a szegénynek,
de kevés vacsora."

Rt építkezést játszik:

- Ez a teherautó hozza a földet, ez a téglát, ez a tetőt... ez pedig az áramot.

:D

"Itt van a Jutka néni füzetén [CD-borító], a cseresznyébe, aki belemars. És az apukája, aki beleküldi."

Szerintem nyelvész lesz a gyerek, ha nagy lesz! :)

Imádom a fiam gondolkodását!
Gyermekem gerjeszti magát a boltban, halad a hiszti felé, mert pont az a cucc kell neki, amit mi semmiképpen nem akarunk megvenni. Mondja is neki az apja, hogy: "Innentől idáig a polcon bármelyiket választhatod. De azt a vacakot nem vagyok hajlandó kifizetni."
Erre Rt abbahagyja a hisztit, elgondolkodik és azt mondja:
- Akkor csipogni fogunk a kijáratnál?

Piacosat játszunk, Rt az eladó.

Rt: - Anya, mit kérsz? Harcsát, busát vagy turmixot?
Én: - Turmixot.
Rt: - Busát is?
Én: - Köszönöm, nem kérek. Én nem eszem meg az állatokat.

Rt. elgondolkodik, majd megszólal:
- Jó, akkor te leszel az árus.

(és persze levontam a tanulságot: ő csak játszani akar, ne keverjek ebbe ideológiát!)

Rt: Apa, anyát nemsokára ki kell dobni.
Apa: Miért?
Rt: Mert régi.

(Így neveld értékrendre a gyerekedet! :) )

Én: Rt, most miért nem csinálod, amit mondok?
Rt: Anya, mondd azt, amit csinálni akarok!

És mégcsak nem is kos. 

- Milyen színűek lesznek a cicák, ha beugranak a lisztesládába?
- Fehérek.
- És ha bebújnak a kályhacsőbe?
- Feketék.
- Na és ha beugranak a tóba?
- Kékek.

Rt reggeli közben: - Van A-vitamin, B-vitamin, K-vitamin és KTM-vitamin.
Dris: - Igen, azt a motorosoknak kell szedniük.

Leesett a telefonom valamelyik nap, és szanaszét repültek a darabjai. Simán össze lehet illeszteni ilyenkor, semmi baja. Mikor mondtam Rt-nak, hogy nem kell megijedni, mindjárt megjavítom, azt válaszolta:
- Majd apa hazajön és megjavítja.
Erre én: - Anya nem tudja megjavítani?
Erre ő: - Nem. Apa.
Erre én: - És én mit tudok?
Erre ő: - Beszélni és főzni.

Dris: - Gyere, Rt, gyere!
Rt: - A diszkó klubban szól már a zene.

Imád olyat játszani, hogy mondjuk autózunk vagy orvosi rendelőben várakozunk, és közben kérdezgetem, hogy mi milyen színű. Milyen színű a citrom, a róka, a fenyőfa stb. Erre egyik nap ezt mondta:

- Milyen színű a Télapó?
- Piros, fehér, piros.

Én: - Nagyon hiányoztál, Rt!
Ő: - Én is hiányoztam neked, Anya!

December 31-én, világfájdalmas nyafogással mondja: Anyaaaa, vegyüüüünk egy máááásik karácsonyfáááát!
Én: Miért, mi a gond ezzel?
Ő: Réééégiiii.

(Kire ütött ez a gyerek vajon?)

Amikor mondom neki, hogy már nem kell bevennie a köptetőt, mert az orvosság, ő pedig már meggyógyult, akkor köhögést szimulál. Mert szereti a kanalas orvosságot. Együtt nevetünk, tudva, hogy lebukott a műköhögéssel.

Megkérdezi, mit csinálnak az emberek a templomban, és a nagyfiú után a felnőtt jön-e (mármint nagyfiúság után a felnőttség), és mondja, hogy szeretne felnőtt lenni. Miért? Mert anya is az. 

Viccelődik, van humora. Tudja már, mikor készül zsiványságra, és tudja, hogy én is tudom. Lesi a szeme sarkából, mikor nevetem el magam, és ő is nevet.

Odajön, átöleli a nyakam, és azt mondja: "Nagyon szeretlek téged!" Ha a plázában elmegyek a mosdóban (3 perc), mondja apának, hogy "nagyon hiányzik nekem anya". Nyilván tőlünk hallotta, eltanulta, utánozás ez is, de érzem, hogy tudja, mit jelent, és akárhogy is, ezek a szavak nagyon jól tudnak esni.

Már hisztizni is úgy hisztizik, hogy nem lök el, hanem engedi, hogy felemeljem, fogja a nyakam, segít, de közben bömböl ezerrel. Aztán megkérdezem, megnyugodott-e. Igen, mondja tök komoly arccal, mintha mi sem történt volna épp pár perccel korábban.

Kb. egy hónappal ezelőttig azt mondtam, nagyon eleven, alig tudom tartani vele a lépést, nem hallgat rám. Talán elrontottunk valamit? Mostanra meg olyan együttműködő és figyelmes lett, fegyelmezetten ül már a fodrásznál a székben, hagyja a macerát. Hősiesen tűri a vérvételt, együttműködő az orvosnál. Már ő mondja, hogy az utcán a gyerekek a ház felőli oldalon mennek, és nem kell aggódni a fogmosáson, nagyon alaposan megcsinálja magának. 

Azt mondják, az első pár hét az összecsiszolódásról szól. Lehet, hogy ez nem pár hét, hanem akár 2 és fél év?

Bonyolult mondatokat is mond, olyan szavakat használva, mint "valamint", "továbbá", "viszont". Megzabálom. Ismeri a betűket, számokat, próbál logikázni velük. Szivacsként szívja magába a nagyvárosi infókat, már olyan villamosok vonalán is tudja a megállókat és az átszállási lehetőségeket, amelyeken én még soha nem is utaztam.

Talán most élvezem legjobban az anyaságot, de ezzel az érzéssel együtt megérkezett az aggódás is, hogy nemsokára felnő. Ahogy a barátaink, rokonaink gyerekei is, akik tegnap még ugyanekkorák voltak, most meg már iskolába mennek. Épp, mire vissza kellene térni a pénzkeresők közé, és megtanulni eltávolodni kicsit, ha lelkileg nem is, de fizikailag, akkorra érzem, hogy a lehető legtöbb közös időt szeretnék vele.

- Mivel utaztatok? Metróval? - érdeklődik nagyi.
- Igen. - feleli Rt.
- Néni vezette vagy bácsi? 
- Számítógép.

Rt-nak néha fontosabb, hogy vitatkozzon, mint hogy érti-e, miről is beszélünk. :)
Az alábbi párbeszéd hangzott el köztünk ma:

- Te ujjatlan pólóban jössz az utcára? - kérdeztem.
- Neeeem! Régiiii! - felelte nyafogva.

Ezt most csak a Boribon-sztorikban jártasak fogják érteni.

Én: Átjönnek a cicák bulizni?
Rt: Nem.
Én: Hanem?
Rt: Ünnepelni.
Én: Mit ünnepelnek?
Rt: Tejet.

Rt eheti cukisága, hogy Szilvia nénit úgy nevezi: Szilvinénia.

Nem az én fiam mondta, de ide illő gyöngyszem.

Ma láttam egy videót, amiben egy amerikai kisfiú beszél a vegánságáról. Kérdezgetik egy csomó dologról, köztük arról, hogy miért vegán. Erre azt válaszolja, hogy mert az állatok a barátai és nem akarja bántani őket. Majd megkérdezik tőle, melyik állatok a legjobb barátai.
Erre a kisfiú:
- A dínók...

Hétvégente gyakran autózunk egyet az agglomerációban, mert még mindig telkeket meg házakat nézegetünk. Előfordul, hogy ugyanazt a kettőt nyolcszor-tízszer is. :) Az egyik ilyen alkalmával már végeztünk minden címmel, amit meg szerettünk volna nézni. Dris még megkérdezte tőlem:
- Elnézzünk az utca másik végéhez is?
Erre Rt a hátsó ülésről:
- Elnézést kérek!

, mint amikor Rt a robotporszívónak dirigál, hogy menjen a helyére (mármint a töltőre). És ha nem megy (márpedig nem nagyon hallgat rá), akkor toppant a lábával, felemeli a hangját, és erélyesen mutogat az ujjával: "Meeeenj helyre!"
Esküszöm, ezt nem tőlem látta.