Antibaby naplója

Antibaby naplója

Nyaralásunk margójára

2014. július 02. - Antibaby

Nyaraltunk egy belföldit. Nagyszülőstül. Hazaértünk, és rájöttem, hogy akármilyen jól is jött a segítség, és hiába tudtam többet pihenni, mintha csak Drissel és RT-val mentünk volna, azért az az igazi, amikor végül becsukjuk magunk mögött a lakásajtót, és hármasban maradunk. A nyaralás vidám volt és viszonylag pihentető, az újra itthonlét pedig meghitt. RT-nak meg szerintem hiányozhattam még úgy is, hogy jelen voltam, de nem csak én foglalkoztam vele, ugyanis az első itthon töltött délután alatt annyit bújt hozzám, mint máskor több hét alatt. Pedig amúgy is bújós gyerek.

A nagyszülőkkel nyaralás még egy fontos dologban vízválasztó volt. Többször felmerült már a közeljövőben szükséges költözésünk kapcsán, hogy praktikus és olcsóbb lenne, ha ikerházba vagy két generációs ingatlanba mennénk, velük együtt. Én ettől mindig ódzkodtam, és szerencsére Drisnek sem kell hosszan magyarázni a hátrányait. Most a nyaralás, és az előtte levő ugyanott, ugyanúgy velük pünkösdölés még jobban megvilágította, hogy milyen nehéz is megőrizni a magánszféránkat és a szabadságunkat, ha közel vannak a szülők. Generációs- és nézetbeli különbségek sokasága bukkan elő ilyenkor is, és ha egy hét még kellemes is lehet így, egy életet nem ebben szeretnék leélni. Nem panaszkodásból mondom, a két kezem összetehetem, hogy ilyen megbízhatóak, segítőkészek és elérhetőek, de a határok szerintem fontosak. A jelenleginél közelebbi kapcsolat és lakótávolság már messze nem lenne egészséges.

Nem új téma ez, időről időre felmerül. Mi mindig hárítjuk az egymás alatt-felett-mellett lakás lehetőségét, finoman vagy konkrétan, mikor hogy. De sajnos még mindig értetlenség és némi sértődés a válasz. Pedig nem hiszem, hogy ők szívesen költöztek volna az anyósuk-apósuk szomszédságába, de ha ezt felvetném, azt mondanák, hogy ők másmilyenek.

Megoldás egyelőre nincs, csak nézegetjük a lehetőségeket. Továbbra is kérdés, hogy maradjunk-e a kerületben, vagy menjünk az agglomerációba. Jó lenne a kert, a nyugi, a csend, de rossz a távolság mindentől, ami "mozog". A nagyszülőkhöz közel, de mégis távol. Közben meg a pénztárcánk és az igényeink elsétálnak egymás mellett, nem látjuk még a megoldást. Pedig biztos itt van valahol, itt kell lennie!

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr296446647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

atl · http://vonalfelett.blogspot.hu/ 2014.07.02. 20:18:59

Ez nálunk is nagyon sokáig téma volt - mármint a szüleim erőltették egy időben - hogy inkább az ő házukból varázsoljunk kétgenerációsat, semmit hogy lakást vegyünk.

És nem tudom, hogy nyomott-e a latba náluk, de egyszer a nagyanyám teljesen felháborodva megkérdezte apámat, hogy ő szeretne/szeretett volna vele lakni... :) Nagyon cuki volt, apám köpni-nyelni nem tudott.

Végül külön lakás lett, és egyetlen pillanatra sem bántam meg, még akkor sem, ha konkrétan fele akkora, mint a másik lehetett volna.

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.07.02. 23:05:53

@atl: Jó is egy ilyen "cinkostárs" nagyi!
Nálunk az a végső érv, amikor kétgenerációs házakat mutatnak, hogy "és hova fog költözni az én anyukám"? Aki azért nem egy könnyű személyiség és ezt ők is tudják róla.

kicsinap 2014.07.02. 23:29:44

Egészen biztosan nem költöznék a szüleimhez, bár ismerek olyanokat, akiknél kiválóan működik a dolog. Mi már kétszer laktunk náluk, először még 1 gyerekkel 2,5 hónapot, majd 3 gyerekkel 1,5 hónapot, és katasztrófa volt. Különösen ez utóbbi elég nehezen viseltél ilyen hosszú távon a gyerekkel járó zajt és káoszt. És folyton beszóltak a férjemnek, pedig amúgy jó a kapcsolatuk. Jó volt megint külön lakni (ilyen átmeneti megoldások voltak két költözés között).
Nekem az is ellenérvem lenne, hogy ha már nem élnek, vagy mi akarunk máshová menni nagyon nehéz eladni egy ilyen házat.

Amúgy az is érdekes, hogy korábban ha a férjem pl. elutazott, akkor mindig kimentem a szüleimhez, hogy ne legyek egyedül a gyerekkel (akkor még csak egy volt), most meg 1 másodperc alatt tudom, hogy sokkal jobban járok, ha itthon maradok és egyedül levezénylek mindent, cserébe úgy csinálom a dolgokat, ahogy nekem tetszik.:-) Nem véletlen a mondás, hogy papucsban ne tudjon átjönni hozzánk...

Antibaby · http://antibaby.blog.hu 2014.07.03. 23:03:16

@kicsinap: Igen, ezt mondtam én is, de anyósom azt válaszolta, hogy ő bárhova elmegy papucsban. És asszem, ezt pozitívumnak szánta. :)
süti beállítások módosítása