RT most először beteg. Tegnapra virradó éjjel és tegnap egész nap volt a csúcspontja. Szegénykémnek minden összejött: láz, orrfolyás, piros torok, kezdődő fülgyulladás (pedig szélben mindig van rajta sapka), pirosodó mandula, és még egy napokkal korábban induló kajaallergia-gyanú miatti hasmenés. Plusz folyik a nyála, gondolom, fogzik is. Ő pedig mindezt olyan, de olyan hősiesen viseli... A betegsége első éjjele és nappalja volt nehéz, mert nem tudott fekve aludni, csak karban, egy bizonyos fokban megdöntött pozícióban. Úgyhogy Dris karban tartotta hajnali négyig, aztán betette a kiságyba, mire RT 4:30-kor felállt és széles mosollyal közölte, hogy kösz, ő ki is pihente magát, jöhet a reggel! Ekkor pattantam én.

Ma már jobban van, az első napi láza teljesen megszűnt, és már az orrszívásba is belejöttünk összcsaládilag, megdumáltuk vele, és azóta nem sír, nem tiltakozik, csak egy kicsit próbál tekeregni. Az a legrosszabb, hogy mi is megfertőződtünk, én csak egy picit érzem, úgyhogy nincs gond, Dris viszont eléggé kidőlt. De RT-nak egy nyikkanása nincs, csak bágyadt a hangulata. Nagyon türelmesen tűri az állapotát, büszkék is vagyunk rá. Meg persze sajnáljuk, de már láthatóan jobban van.

Nem tudom, hogy csak azért van-e, mert nincs ereje küzdeni, vagy mert tényleg változott kicsit, de most ezzel a betegséggel mintha érettebbé vált volna. Amikor játszik, hosszabban elvan egyedül, és a pelusozást, öltöztetést is jobban tűri, és egész jól együttműködik, amikor valamit, bármit csinálunk vele vagy mellette. A fülbe csöppentéstől kezdve a ruhateregetésig mindenhez jobb a hozzáállása. A régi RT-t is imádom, de nem bánnám, ha ez a tulajdonsága így maradna a gyógyulás után is.