A: Apát már mond, de Anyát még nem. Mondjuk érthető, az sokkal bonyolultabb szó.
B: Én is ezzel magyaráztam a fiamnál. Aztán kimondta, hogy gyógyszertár és kristálygyöngy-nyakék, bennem meg egy világ dőlt össze.

Nincs időm, nincs energiám és nem tudom összeszedni a gondolataimat sem, úgyhogy ebből nem lesz normális bejegyzés. Annyit azonban szeretnék elmondani, hogy ez a film jó, és humoros, de közben az egyik legszomorúbb is, amit valaha láttam.

(Forrás: est.hu)

Guiseppe Tornatore rendező egyre inkább magával visz, kezdi belopni magát a szívembe. Korábban csak Az óceánjáró zongoristát láttam tőle, és az nagyon nem az én stílusom. Kétszer is megnéztem, nem azért, mert mazochista vagyok, hanem mert mindenki odavan érte, és gondoltam, adok neki még egy esélyt. De nem, az nem az én filmem. 4 elvesztegetett óra az életemből, egy ilyen csalódás elég volt ahhoz, hogy másra ne is legyek kíváncsi a rendező filmográfiájából. Aztán jött mégis a Senki többet, és felkeltette az érdeklődésemet. Most pedig ez a film, a Mindenki jól van. Ja, és egyszer valamikor, valahol a Malénát is láttam, de abból semmire nem emlékszem, csak arra, ahogy Monica Bellucci megy, nagyon megy, a gyerekek meg bámulják. Meg hogy szép képek vannak benne. Lehet, hogy rá kellene szánni az időt újra.

Na, de azért kezdtem el írni, mert a Mindenki jól van egy olyan film, amit örömmel ajánlok mindenkinek. Sután indul, és nagyra nő.

(8,5/10, engem teljesen behúzott, a végére meg megszorongatta a szívem.)