Annyira bírom, hogy az SZTK-ban mindig kapok néhány gyereknevelési tanácsot, amikor időpontot szeretnék foglalni valamelyik rendelésre. A betegirányító pult mögött ülő férfi/nő, vagy aki felveszi a telefont minden alkalommal kioktat valamivel kapcsolatban.

Mondták már, hogy pár hónapos gyereket simán lehet éhgyomorra végzendő vizsgálatra vinni 10:30-ra, nem értik, mi a gondom ezzel az időponttal. De ennél is jobb az "éhgyomorra, de teli hólyaggal tessék hozni a gyereket" ukász. Lehet, hogy valami kivételesen ügyetlen fiam van, de ha neki tele a hólyagja, azt nem hordozza semeddig sem, hanem beleereszti a tartalmát a pelusba.

Vagy, hogy ha 14-20 óráig van rendelés, menjek csak oda a gyerekkel 14 órára, és várjak. Ugyan nem ígérik, hogy 16-17 óra előtt bejutunk, de "a doktornő azt mondta, hogy a pici babákat a rendelés elejére hívjuk". Mondom: 14 órakor alvásidő van. Ha akkor tud fogadni a doktornő, akkor megoldjuk, de ha csak a 2-3 órás várakozást ígérik akkorra, úgy, hogy egyébként RT otthon aludna, akkor inkább máskor mennénk. Flegma cuppogás a vonal végén, és hallom, ahogy halkan mondja: majd alszik máskor.

Tudom, hogy nem lehet millió ember extra igényeihez illeszkednie egy amúgy is túlterhelt egészségügyi intézménynek, de azért néha a stílus és a mondandójuk tartalma együtt kiveri nálam a biztosítékot.

Ezzel szemben a Budai Gyermekkórház szemészete előtt le a kalappal. Oda sem kaptunk konkrét időpontot, de amíg ott voltunk, csupa kedvesség vett körül minket. A betegirányító hölgytől az asszisztensen át a doktornőig mindenki bűbáj volt. Nagyon értenek a gyerekek nyelvén, egy pillanat alatt ráhangolódnak bármelyikükre, a beindult mindent szétpakolóstól kezdve a durcás-nyűgösig. A regisztrációs pultra, a rendelőben a polcokra kedves játékokat készítettek, és mind tisztának is tűnik. Ezek szerint így is lehet.

Most hétvégén tartották a XVIII. Vegetáriánus Fesztivált, a vasárnapi előadások nagy részét én is meghallgattam. Még egyszer sem mentem el erre a rendezvényre, most is elsősorban az vitt oda, hogy 3 előadás is a várandósság és a kisgyerekkor alatti vega illetve vegán életmóddal foglalkozott. A helyszín lesújtó színvonala és némi szervezési bibi ellenére elég jól éreztem magam, és annyira nem akartam eljönni onnan, hogy még beültem plusz témákra is, amikre eredetileg nem is terveztem.

A nap hozadéka: sok tapasztalat, felismerés, és jó néhány új információ. Már az sem utolsó érzés, hogy az ember hasonló gondolkodásúak között lehet, még akkor is, ha pont ugyanannyi dologban különbözik is a többiektől, mint amennyiben nem. Meg ugye vegetáriánus és vegán emberből is millióféle él a Földön. Sok-sok irányzat, sok-sok motiváció, egyéni történetek állnak a háttérben. Szóval nem homogén közeg ez, de valami felszabadultság mégis van abban, amikor faltól falig embereket látsz, és tudod, senki sem fogja megkérdezni, hogy "miért sanyargatod magad?", és hasonlókat. Amikor nem arról szólnak az előadók, hogy egyél vagy ne egyél húst, és hogy ez jó vagy rossz neked. Hanem az már alap, hogy nem eszel, ez a kiindulópont, és innen kezdünk el beszélni, beszélgetni. 

Arra mindenképpen rájöttem ezen a rendezvényen, hogy kimondottan jól informáltnak számítok a témában. Persze az előadók meg nekem mondtak újdonságokat, jegyzeteltem is vadul, de a beszélgetős szobákban elhangzott kérdések és felvetések alapján azt szűrtem le, hogy én már bőven nem az út elején járok. Ez a felismerés feltöltött energiával.

De nem ezért mentem oda, hanem hogy RT táplálásával kapcsolatban betömjem a hézagokat a tudástáramban. Ő ugye most kvázi vegán lett, orvosi előírásra, vagyis se húst, se tejtermékeket nem fogyaszt, csak a tojás maradt az állati eredetű alapanyagok közül. Dris meg gluténmentes diétán van. Én mindkettőjükkel szolidarítva kipróbálom, milyen a tejtermékeket és a glutént is nélkülözni. Az is erősen motivál a glutén- és tejmentes étkezésben, hogy így csak egy félét kell főznünk, és azt ehetjük mindhárman. Nem mondom, hogy könnyű a kezdet, de izgalmas, és én amúgy is szeretek ezzel foglalkozni.
Tehát ezért mentem el, meghallgatni, elég-e a tojás RT-nak, vagy kell-e különösebben figyelnünk valamilyen hiányállapot kialakulására, és persze megelőzni.
Kiderült, hogy a tojás bőven elég, minden oké így, hogy azt eszik. Mondjuk mi amúgy is igyekszünk fehérjét komplettálni, meg a természetes forrásból származó vitaminok bevitelére figyelni, pedig mi Drissel ettünk eddig tejtermékeket, még időnként halat is, úgyhogy nem lett volna muszáj.
Azt is megtanultam most már, hogy nem mondunk olyat, hogy "pótlás", mert az azt sugallja, hogy a húsos étrendhez képest bármit is pótolni kellene. Pedig nem kell, csak egy vega illetve vegán étrend más összeállítású, egy kis odafigyeléssel teljes értékű.

A fesztivál másnapján letisztáztam a jegyzeteimet és összegereblyéztem a gondolataimat, és nagyon lelkes lettem. Rájöttem, hogy valamilyen formában ezzel szeretnék foglalkozni. Sajnos nálam vannak ilyen fellángolások, amikből aztán nem lesz semmi, de ebből egyszer talán mégis. Dédelgetek egy kis álmot, ami ehhez a témához kapcsolódik, és remélem, sikerül is megvalósítanom. Majd meglátjuk.

Dris péntek este elment vidékre, egy barátjához "csak holnap jövök haza" felkiáltással. Mondom oké, biztos buliznak, vagy lightos sörözésből vad sörözésbe beszélgetik magukat. RT-val talán ez volt az első olyan éjszakánk, amit nélküle töltöttünk. Esti lefektetések már voltunk kettesben, de teljes éjszaka, és reggeli Dris nélkül ébredés az elmúlt 14 hónapban nem fordult elő.
Másnap reggel még épp, hogy felébredtünk és elkezdtünk reggelizni, Dris akkor ért haza. Egyik karján egy csomag pelenkával, másik karjában 3 palack babavízzel.
Nagyon szeretem a férjemben, hogy lelkesen kiveszi a részét a család körüli feladatokból, de ettől már én is zavarba jöttem.