(Forrás: port.hu)

Na, végre egy film, amit nyugodt szívvel lehet ajánlani mindenféle típusú embernek, mert egyszerűen jó, és kész. Legalábbis én nem találkoztam olyannal, aki látta és fanyalgott volna.

Amiért mégsem adok rá maximális pontszámot, az az, hogy a vége felé közeledve már sejthető, mi lesz a végkifejlet. Bár nem teljesen jött be, amit tippeltem, de ez azért van, mert a film kb. az utolsó 10 percig olyan tökéletes, hogy befejezésként is egy zseniális csavarra számítottam. Ehhez képest egy eléggé "kommersz", és sejthető véget kapott szegény, de ahogy a filmes fórumok kommentjeit olvasom, azért szép számmal akadtak, akik így is meglepődtek. Nem lövöm le a "poént", meg számomra nem is a vége az, ami érdekes, hanem az előtte levő közel 2 óra. Tele izgalommal, feszültséggel, érzelemmel, szomorúsággal és vágyakozással, és lehet rajta sokat kattogtatni az agyunkat, hátha rájövünk valamire.

A történetet gyönyörű helyszíneken mutatják be. A főszerepben Geoffrey Rush játéka pedig óriási. Üzlettársát nem kisebb színész alakítja, mint Donald Sutherland. A Senki többet egyébként olasz film, Giuseppe Tornatore írta és rendezte, és Ennio Moricone zenéje teszi még feszültséggel telibbé a jeleneteket. 

Ha másért nem (de!), hát azért érdemes Égéstér podcastot hallgatni, mert ilyeneket ajánlanak benne. Köszöntem.

(9/10, ritkán találok ilyen jót.)

Egyszer, sok évvel ezelőtt arról beszélgettem valakivel, hogy a hírességek közül Brad Pittet tartom a legjobb pasinak (ma már azért vannak versenytársai). Az illető azt válaszolta, hogy persze, persze, Brad nagyon jóképű és formás a feneke. Ez persze mind igaz volt, de azt gondoltam, kit érdekel a feneke, amikor olyanokat nyilatkozik, amilyeneket. Pl. a nőkről. Lehet persze, hogy csak nagyon jó self-marketingből, és piszkosul tudja, mit szeretne hallani több millió nő a világban, de ha így van, az is egy érdem.

Mostanában sokszor szóba jön az ismerőseim körében Fehér Balázs. Azt mind tudják rólam, hogy kimondottan szeretem, amit a The Carbonfools zenekar csinál, de amikor megemlítem, hogy külön Fehér Balázs dolgait is figyelemmel követem, uram bocsá' olvasom a Facebook-bejegyzéseit, megint csak azt válaszolják, mint Brad Pitt esetében: persze, persze, Balázs nagyon jóképű. Pont.

Hát, jó, nem mondom, hogy nem, meg amit a színpadon művelni tud, az még a férjem szerint is magával ragadó... de annyi jóképű fickó van, akikről nem mondanám, hogy érdekesek is. Fehér Balázsnak akkor sikerült felkeltenie az érdeklődésemet, amikor először olvastam el egy interjúját. Vagy videóinterjú volt? Már nem is emlékszem. A lényeg, hogy a helyes modellfiúkról alkotott sztereotípiát elég hamar lerombolta. Pl. arról beszélt, hogy részt vett egy Vipassana meditációban, amiről egyszer én is betettem ide egy videót, és amiről fontos tudni, hogy több napig tart, akár egy hétig vagy hónapig is, és ezalatt az időszak alatt a résztvevők nem beszélnek. Meg persze sok minden mást sem csinálnak. Egy hónap elvonulás a világ zajától. Ekkor kaptam fel először a fejem, és ezután már figyeltem a srác dolgait. Okos, számomra szimpatikus a világnézete, és hatalmas szíve lehet.

A hatalmas szíve meg elvitte őt januárba Haitire, hogy egy ottani árvaházban önkéntesként dolgozzon. Nem tudom, a média mennyire veri ezt nagy dobra, mert jó ideje nem nézek tévét és nem hallgatok rádiót, de sejtésem szerint biztosan nagyobb publicitást kapna, ha mondjuk előkerülne egy régi pornóvideója vagy hasonló fontos dologban lenne érintett.

A The Carbonfools-szal még decemberben tartottak itthon egy jótékonysági koncertet, a bevételből pedig Balázs bevásárolt a Haiti-i árváknak:

(Forrás: Fehér Balázs Facebook oldala)

Tudom, hogy marslakónak számítok ebben a témában, már sok nőtől megkaptam, hogy miért nem érdekel engem egy kigyúrt férfitest vagy egy széles fogpasztamosoly, legalábbis önmagában. De ez van, engem ilyen fából faragtak. A "jópasiság" nekem valami ilyen pluszt jelent, mint ami pl. Fehér Balázsban is van.