Ha valaki hirtelen megbökné a vállamat az utcán, és megkérdezné, hogy na, jó-e, könnyű-e tejtermékmentesen és gluténmentesen étkezni, nem tudom, mit vágnék rá első válaszként. Tulajdonképpen egyik nap úgy érzem, megoldhatatlan mindig valami újat és finomat és egészségeset és változatosat csinálni mindenmentesen. Máskor meg pikk-pakk sikerül valami klassz, és akkor büszke vagyok.

A tejtermékmentes (tehát se vaj, se túró nincs benne) körözöttt pl. ma reggel pattant ki a fejemből, miután Dris alig harapott pár falatot a reggeliből, mondván, hogy mindig ugyanazokat esszük. És igaza van. Szeptember 1-jén kezdtük ezt az étrendet, azóta minden nap gluténmentes kenyér (bár némileg változik az állaga és az összetétele) a reggeli valami zöldséggel (paradicsommal, paprikával vagy uborkával), és 2-3 féle kencéből valamelyik (hummusz, avokádókrém vagy lekvár, esetleg vegazsír vagy növényi margarin). Ja, és vannak még a tojásos reggelik, általában rántotta, mert azt Rt is megeszi. Úgyhogy, feloldva az egyhangúságot, szerettem volna valamit újítani.

Mivel nemrég kaptam tippet rá, hogyan lehet édes túrókrémhez hasonló valamit varázsolni tejtermékmentesen, bátorkodtam megpróbálkozni a sós verzióval is, azaz a körözöttel. Ilyen lett elsőre (kép alább). Szerintem elég pofás, és abszolút ehető. Este kiderül, Dris szűrőjén is átmegy-e.

Lehet találgatni, miből készült!

Szóval úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy néha iszonyú kínszenvedős, hogy tartsuk magunkat a tej- és gluténmentes ételekhez (meg ugye vegetáriánusok is vagyunk, tehát semmi hús), és nem azért, mert nem finomak, hanem mert annyira másra van berendezkedve a világ körülöttünk, és nagyon vadászós, hogy mit lehet csinálni, miből, mennyi idő alatt, mennyi pénzből, és az vajon nekünk is ízlik-e majd. Közben meg nagyon izgalmas kihívás ez, kimondottan élvezem, hogy képezzem magam a témában. A héten is voltam egy kezdő vegán főzőklubban, amit a közelben tartottak, olcsó is volt, és csak két óra szóval ideális kikapcsolódásnak tűnt. Kaptam jó sok információt, közérthető formában, és néhány receptet, amiktől meglódult a fantáziám.

Szeptember 1-jén kezdtük tehát ezt az életmódot, és jelenleg különböző utakon járunk benne, mégis egyfelé tartunk, úgy érzem. Pl. én, amikor egyedül vagyok, eltérek a szabályoktól, és simán benyomok egy somlóit vagy palacsintát. Én nem vagyok allergiás semmire, ezért nekem majdnem büntetlenül belefér, leszámítva a töménytelen mennyiségű cukrot, ami ezekben van. Ha viszont a családnak is főzök, akkor muszáj figyelembe vennem, hogy Rt nem ehet tejtermékeket, Dris meg glutént. Dris egyébként azt mondja, már most, másfél hónap után érzi a változást, a glutén elhagyásának jótékony hatását.

Itthon egyébként már nincs cukor, állati tejtermék és gluténtartalmú alapanyag sem, kifogytunk, és nem tankoltunk be újra. Így aztán, ha nem is mereven, de én is követem ezt az étrendet. A múltkor viszont betévedtem egy szupermarketbe, ahol ritkán járok, és úgy voltam vele, hogy ma "kirúgok a hámból", és veszek egy darabka márványsajtot. A sajtok közül ez a nagy kedvencem, és jó rég ettem utoljára. A terhesség és szoptatás alatt inkább mellőztem, utána meg már full bio vásárlók voltunk, és ez a sajt még a nem bioból is elég drága. Úgyhogy arra számítottam, hogy most ez lesz maga a mennyország, beleharapok a márványsajtba, és ott, egy ültő helyemben orgazmusom lesz, vagy mittomén. Nem lett. Megettem, de nem ízlett igazán. Ebből az egy "kalandból" nem vonok még le messzemenő következtetéseket, de azt hiszem, afelé tartok, hogy szép fokozatosan leszokjak ezekről. Nálam ez sosem drasztikus. Ha kívánom még, akkor eszem. Ha meg már nem, akkor nem.

Be kell vallanom, jó sok mindenről megváltozott a véleményem, amióta anyuka vagyok. Arról már írtam, hogy gyermektelenül mennyire "tökéletes" képem volt a gyereknevelésről, és hogy megvolt a véleményem mások etetési, altatási szokásairól, s csak kevés esetben hajlott pozitívba. Rt születése után néhány héttel már egész máshogy láttam az elveket meg a becsúszó hibákat is, sokkal jobban megértettem a millió féle szülői magatartást.

Most egy másik területen jöttem rá, hogy nem megfelelő a hozzáállásom, és csak remélni tudom, hogy valahogy a családot is rá tudom ébreszteni, hogy vegyük komolyabban, amit eddig nem.

Hadd meséljem el, hátha tanulságos másnak is, bár nem lesz túl izgalmas a sztori, csak piszok hosszú (én szóltam):

Kb. három hete elkezdett folyni Rt orra, de mivel nem volt láza, nem volt rossz kedve, nem lett sárga az orrváladéka, nem aggódtam. Aztán lett láza, lett betegesnek tűnő széklete, rossz étvágya, rossz kedve és köhögött is. Már annyira szenvedett, hogy végül elvittem az orvoshoz. Ennyi tünet alapján azt gondoltam, valami komolyabb influenzáról van szó, és ilyenkor elég gyorsan fel szoktuk keresni az orvost, mivel homeopata doktornőnk van, és minél hamarabb megyünk, annál nagyobb az esély, hogy még megfogható a betegség, és nem kell durvább gyógyszereket is beszedni. Elmentünk hát, és betegségre számítottam, erre kiderült, hogy csak a szemfogak és az őrlőfogak szeretnének kibújni, és azok okoznak ennyi galibát.

Eltelt két hét azóta. Múlt hét csütörtökön elkezdett folyni Rt orra, de mivel nem volt láza, nem volt rossz kedve, nem lett sárga az orrváladéka, nem volt beteges a széklete stb., nem aggódtam. Gondoltam, megint a fogzás. Épp egy másik kisgyerekes családhoz mentünk volna aznap látogatóba. Felhívtam őket, hogy most mi legyen, de ők sem ijedeztek, úgyhogy mondták, menjünk nyugodtan, ennyi "betegséget" a nagytestvér is hazahoz a családi napköziből. El is mentünk hozzájuk. Rt-nak másnapra sem lett láza és semmilyen tünete az orrfolyáson kívül, max. néha köhintett egyet. Dris viszont mondogatta, hogy menjek el vele az orvoshoz, ne maradjunk hétvégére így, hogy nem tudjuk, mi a helyzet. Őszintén bevallom, nem értettem egyet vele. Nem akartam a csak fogzós gyereket ismét betegek közé vinni és a fél délutánt az SZTK-ban tölteni vele. Aztán annyit mondogatta Dris, hogy végül csak elmentem Rt-val a doktornőhöz, tökéletes nyugalommal, hogy semmi baja. Erre kiderült, hogy vírusos hólyagos torokgyulladása van. Kapott is rá homeopátiás bogyókat. Szombatra egész jól lett, mintha egy csapásra elmúlt volna az orrfolyás, orrdugulás. Vasárnap és hétfőn viszont visszatértek a tünetek, és már erősen köhögött is. Mivel a homeo bogyókat csak három napig kellett szednie, ma (kedden) visszavittem az orvoshoz. Megvizsgálta és azt mondta, hogy Rt-nál a hétvége során lezajlott egy mandulagyulladás is, és még a torokgyulladás sem múlt teljesen el, úgyhogy most még 3 napig egy másik bogyót is szednie kell.

Csak azért írom ezt le, mert nagyon sokaktól hallom, hogy "Á, csak egy kis orrfolyás, adok neki Nurofent, és alszik, mint a bunda". De igazából laikusként nem lehet tudni, hogy amikor csak ilyen orrfolyósdik vannak, és nem jár a betegség lázzal és egyéb látványos tünettel, akkor mi bújkál a háttérben. Ők még nem tudják megmondani, ha fáj a fejük, ha hányingerük van vagy szédülnek, vagy ha fáj a torkuk, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak annyi tünetük van, amit mi is érzékelünk. Ja, és házilag, saját fejünk után menve diagnosztizálni meg kezelni. Gyógyszereket adni neki, amikor azt sem tudjuk pontosan, mi a baja. Én ilyesmit nem csinálok, de tényleg nagyon sokaknál látom.

Én igazán orvosellenes szoktam lenni, magam sem rohanok egy kis náthával a házi orvoshoz, maximum akkor, ha igazolás kell a munkahelyemre. De most, a gyereket figyelve felülvizsgálom ezt az elvemet.

Nem az a célom, hogy bárkit is meggyőzzek, hogy egy tüsszentéssel is már rohanjon az ügyeletre. De úgy tiszta a lelkiismeretem, ha ezt leírom, hátha valakinek jól jön. Én annyira meglepődtem, hogy nálunk ez most nem egy sima fogzás vagy max. egy nátha volt, hogy megfogadtam, ezentúl mindig el fogom vinni a gyereket a doktornőhöz, ha valami tünetet produkál.