Épp arról terveztem bejegyzést írni, hogy láttam a Mud c. filmet, és egész jó volt, meg hogy Matthew McConaughey milyen seperc alatt vált kissé antipatikus vígjáték bájgúnárból komoly drámai színésszé, de mire leültem volna a gép elé bepötyögni a gondolataimat, váratlanul megnéztem a Fading Gigolót (hadd ne írjam le még egyszer a magyar címét, olyan rossz!), és az mindent felülírt.
Visszatérve még egy másodpercig a Mudra, tényleg nézhető, legalábbis szerintem. (7,5/10)
A Fading Gigolo-t John Turturro rendezte, John Turturro írta és John Turturro főszerepli, mégis nagyon nehéz nem úgy gondolni rá, mint egy Woody Allen filmre. Ha jól értem, az történt, hogy Turturro rittyentett egy filmet, és ooops, olyan kiváló lett, mint csak a legjobb Woody Allen művek. Ráadásul annyira hasonló a stílusa, a humora, a képi világa, a dialektusok ritmusa, de még az aláfestő zenék is, hogy nem is értem, miért nem vágtam már az első képkockáknál a sarokba azzal, hogy koppintás. Talán mert már az elején is érezni, hogy teljesen hiteles ez Turturrotól is, a bőre alól jön az egész.
Ha van férfi, aki nem kimondottan modell alkat, nem fogpaszta-reklámba illő mosolyú, de igencsak vonzó, az Turturro. Ha a franciák forgatták volna, akkor Vincent Cassel, de ez most mellékes. Tehát Turturro tökéletes az "egy férfi legyen férfi" meghatározású gigolo szerepére, és ami azt illeti, minden más szerepre is a legpontosabban sikerült színészeket lőni. Én mondjuk hámlok Vanessa Paradis-tól úgy általában, de itt egészen elment még ő is. Sharon Stone szuper, Woody meg valószínűleg kötelező tartozék, és hát elviszi a show-t, de csak egy kicsit, mert akinek ez a film bejön, az biztos, hogy egy életre felvési a fejébe, hogy John Turturro zseniális.
(9/10 - Szerintem többször nézős.)
