Emlékszem, hogy gyerekkoromban már a 8.-osok is olyan nagynak tűntek, de a 25-30 évesek kimondottan öregnek. Most meg itt vagyok 38 évesen, cseppet sem érzem magam vénségnek, de időnként szembesülök vele, hogy a fiatalok fejében mi járhat ezzel kapcsolatban.

A fodrászlány, akihez járok, és aki kb. 22-24 éves, max. 25, mesélte, hogy Slash koncerten járt, és hogy milyen öreg az a pasi, minimum 65, de inkább 70 éves szerinte. A haja alól kikandikáló borostáján látszott is, hogy ősz. Értetlenkedtem, számolgattam, hogy Slash már akkor is felnőtt volt, amikor én gyerek (11 voltam, amikor a Sweet Child O'Mine és a Paradise City volt a fő rocksláger), de azért 70 talán még sincs. Rákerestem, és basszus, 49 éves. Nemsokára 50. A huszasoknak meg 70-nek tűnik? Akkor engem is tutira öregasszonynak látnak. 

Beleszerettem a Holdba. Örökké nézegetem. Ma például csodaszép. Olyan misztikusnak látom, nem tudom, miért vonz, de csak nézem és nézem, és azt érzem, hogy van ott valami titokzatosság. Rajta, mögötte, benne, belőle. Nem tudom. Ha olyan az ég, az időjárás, hogy napokig nem látható, kimondottan zavar a hiánya. 

Autót vezet, közben telefonon ügyintéz, válaszolgat a hátsó ülésen ülő gyereknek, visszaadja a cumiját, akárhova is esett le az autóban, velem is beszélget, és közben még arra is van gondja, hogy amikor a Quimby lemez a "lustán b***nak az állatok"-hoz ér, odanyúljon lehalkítani, majd a következő szóra visszahangosítani. Én csak anya vagyok, nem járok dolgozni meg ilyenek, de a polip karjaim és ezerfelé figyelési képességeim nem fejlődtek ki.