Mostanában érzem, hogy igazán tudok tanulni másoktól. Gondolom, amíg lelkileg nem voltam rendben (annak is már 2-3-4 éve vége), addig lekötötte ezt az energiámat a magamra figyelés és a szorongás, amit folyton éreztem. Persze most nem a klasszikus tanár-diák viszonyra gondolok másoktól tanulás alatt (és főleg nem a vezetés oktatómra), hanem hétköznapi emberi dolgokra, apró értékekre, apró jelzésekre. Amikor megragad benned valami a másikból, és egy adott helyzetben pont jókor jut eszedbe, és az hozzáad az akkori magadhoz. Vagy egy ügyedhez. Így vagyok most, és ez nagyon jó. Várom, hogy összefussak azokkal, akiktől most elleshetek ilyen apróságokat, és majd megköszönhetem nekik.