Antibaby naplója


A Black Mirror sorozat - 2. évad

2013. november 13. - Antibaby

Mivel az első évad részei során egyre fokozódott az izgalom, amit a sorozat iránt éreztem, azt hittem, a második évadra három igazán meghatározó kis filmet hagytak, és a végére kimondottan rajongó leszek. Sajnos nem így történt, ez a három rész nem adott sokat hozzá az életemhez. Ettől függetlenül talán érdemes megnézni őket, az alapszituáció mindegyikben érdekes, elborzasztó, de akár meg is történhet. Nem tudom elképzelni, hogy amikor egy forgatókönyvíró a még teljesen üres papír (monitor) fölé (elé) hajol (ül), akkor honnan jönnek neki ezek az ötletek, de ennek nyilván az az oka, hogy nem szívok semmit, illetve nem golyóztam be a jövő lehetséges technikai vívmányainak és szolgáltatásainak kutatásától.

2. évad 1. rész: Rögtön jövök

Black Mirror 2_1.jpg(Forrás: port.hu)

Nem tudom, mitől függ, hogy valamit hátborzongatóan betegesnek, vagy izgalmas, egyéni dolognak gondolok-e, de ennek a résznek az alapsztoriját inkább az előbbi kategóriába sorolom. Nem spoilerezek, úgyhogy nem mondom el részletesen, miről szól, már csak azért sem, mert nehéz lenne úgy akár egy mondatot is megfogalmaznom róla, hogy ne lőjek le semmit. Az viszont érdekes felvetés, hogy vajon tényleg összerakható-e a teljes személyiségünk az internetes aktivitásunk darabkáiból. Szerintem nem, mert a neten sokszor nem úgy viselkedünk, ahogy a való életében. De játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis működne!
Kétségtelenül rendkívüli, ami az író fejéből kipattant, de sajnos az, amit végül a stáb kezdett vele, nem sokat ér - legalábbis az én szememben. Az alapötleten kívül csak egyetlen dolog hagyott bennem bármilyen nyomot, az a bizonyos mondat, amit a még élő Ash mond Martha-nak szeretkezésük végén... ezt sem lövöm le, de aki látta, biztos tudja, melyik mondatra gondolok. Ilyen kínosan életszerű jelenetek csak ritkán szoktak filmekben előfordulni, és meglepett, hogy épp ebben a gyenge minőségű darabban találkozom vele. De így legalább egy picit tudtam írni róla, virágnyelven, spoilermentesen.

(5/10, a sorozat leggyengébb része, de ha a többit megnézted, úgysem bírod ki, hogy ezt ne.)

2. évad 2. rész: Fehér medve

Black Mirror 2_2.jpg(Forrás: port.hu)

Biztos vagyok benne, hogy ez a közönséget leginkább megosztó epizód. Meglepően eltérőek róla az interneten a vélemények. Van, aki egyenesen tökéletesnek látja, 10/10-et adva rá, míg mások szerint semmi értelme az egésznek, és alaposan lepontozzák. Az én véleményem valahol a kettő között van. Egyrészt ajánlom mindenkinek, aki szereti összesz*rni magát egy filmen, mi legalábbis Drissel kész voltunk tőle már 10 perc után. Másrészt szerintem nem olyan értelmetlen és érthetetlen, mint többen írták, csak nem is annyira letaglózó a vége, mint ahogy azt az alkotók valószínűleg szerették volna. Harmadrészt biztos világnézettől is függ, ki mennyire érzi ütősnek a végkifejletet, én inkább felháborítónak tartottam, de biztos van, aki szerint hálleluja.

A történet úgy kezdődik, hogy egy nő magához tér egy üres házban, de hiába villan be neki pár kép a múltjából, nem emlékszik, ki is ő. Kimegy az utcára és próbál segítséget kérni másoktól, de ekkor éri az igazi meglepetés. Nem csak őt, hanem minket, nézőket is.

Engedtessék meg egy kis spoiler (vigyázz, ha még nem láttad, és meg szeretnéd nézni!): Én hiszek a bűnösök emberi méltóságához és a megbánás lehetőségéhez való jogában, és emiatt nem egy frappáns büntetésnek érzem ezt a filmbeli ötletet, hanem a társadalom borzasztó lelki torzulásának. Feltételezem, hogy az alkotók is ennek szánták, hiszen az egész sorozat tükröt tart nekünk, hogy milyen veszélyes értékrend felé tartunk, de nincsenek illúzióim abban a tekintetben, hogy sok bosszúhívő és/vagy halálbüntetés-párti akár már holnap megvalósítaná a filmben látottakat. Nekik azért annyit hozzátennék, hogy a nő nincs tudatában annak, hogy elkövetett valamit, így ez a büntetés őt nem téríti jó útra, nem viszi rá a megbánásra, és bár szenved, igazából egyik nap sem tudja, hogy miért, csak a végére derül ki számára, úgyhogy szerintem, mint büntetés, ez teljesen hatástalan. (Spoiler vége.)

Annak ellenére, hogy ez az epizód nem szólt igazán nekem, azért ajánlom. 42 perc izgalom és agykattogtatás, amíg próbálja az ember megfejteni, hogy mi is lehet ez az egész. Aztán megkapja a választ, de nem biztos, hogy boldog lesz vele.

(7/10, de ha szereted az extrém sztorikat és szeretsz izgulni, akkor nálad magasabb is lehet.)

2. évad 3. rész: Waldo

Black Mirror 2_3.JPG(Forrás: http://www.mareleecran.net)

Na, ez az a rész, ami a legkevésbé szólt nekem. Ezt a Waldo figurát nem vette be a gyomrom, bár értem, hogy társadalom- és politikakritika, de ezt a káromkodó, olcsó poénokkal apelláló stílust nem tartom arra megfelelő eszköznek. A 6 epizód közül nekem ez ugyanolyan gyenge, mint a fentebb már leggyengébbnek titulált Rögtön jövök. Ugyanakkor mégiscsak van benne valami. Valami, amit nem rémlik, hogy más filmek is elmondtak már.
Miközben nézzük, nehéz elvonatkoztatni a közelgő magyarországi választásoktól, hiszen rengeteg ember ábrándult ki a politikusi kínálatból, és szerintem nyugodt szívvel szavaznának egy káromkodó, gúnyolódó animált mackóra. Végül is a mi Kétfarkú Kutya Pártunk is hasonló, csak az szellemesebb Waldonál. Elsőre jó gegnek is tűnik megválasztani (Waldo-t). Csak aztán mi lenne belőle...!?

(5/10, nem is tudok mit hozzátenni.)

A Black Mirror sorozat

A filmmániás kismamák barátai az egymástól független, 40-60 perces epizódokból álló sorozatok. Nagyobb az esély rá, mint az egész estés filmeknél, hogy elejétől a végéig tudod nézni, és simán eltelhetnek hetek két rész megnézése között.

A Black Mirror angol sorozat két évados, és ebben a két évadban is mindössze hat epizódot tartalmaz. Baráti ajánlásra kezdtem el nézni. Az illető azt írta, hogy az a közös a hat epizódban, hogy mindegyik a média és a technológia társadalmunkra gyakorolt hatásával foglalkozik. Én pedig már ezzel megszólítva éreztem magam.

Az első évadon, tehát 3 részen vagyok túl, és meg kell, hogy mondjam, érdekes tapasztalatot szereztem magamról. Mégpedig azt, hogy előfordulhat, hogy nem tudom megítélni, hogy egy film tetszik-e vagy sem, és hogy ha sok bajom van vele, akkor is felkelthet olyan kíváncsiságot bennem, ami miatt nem kapcsolom ki. Majd a végére azt mondom, érdemes volt végigülni. Szóval nem szépítem, olyan különálló, kb. epizódonként 1-1 órás sorozat ajánlója következik, amely minősége meglehetősen változó, és mégis úgy érzem, érdemes rászánni a drága szabadidőt.

Félelmetes tükör (Black Mirror) ez a sorozat a jelen társadalmunknak. Arra készteti a nézőt, hogy akkor is elgondolkodjon róla, hogy hova is tartunk, ha máskor csak legyint az efféle témákra, és pusztán összeesküvés-elméletnek titulál mindent, ami a jövőnk veszélyeire hívja fel a figyelmet. Nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is szívesen élne ilyen világban. Ha így nézzük, ez a sorozat felértékelődik, pedig bizonyos részei középszerű tévéfilmes minőségűek csupán.

1. rész: Himnusz

Black Mirror 1.jpg

Sajnos eléggé gyenge, mondhatni középszerű résszel kezdődik a sorozat. A csattanója sem hatalmas és nem is újdonság, és a megvalósítás minősége is hagy némi kívánnivalót maga után, de ezzel együtt érdekes. A legnagyobb gondom vele az, hogy nem annyira élethű, mint amennyire a másik két részt annak tartom. A valóságban szerintem nem így döntene a válságstáb, és innentől kezdve nem tudtam eléggé belehelyezkedni a történet alapján adó problémába. Ettől függetlenül, ha valaki belevág ebbe a sorozatba, érdemes azért megnézni, de lehet, hogy a helyében nem ezzel kezdeném.

A történet egyébként annyi, hogy egy nap valaki elrabolja a wales-i hercegnőt, és egy Youtube-ra feltöltött videóval üzeni meg ország-világnak, hogy mi a követelése: a miniszterelnök élő adásban szexeljen egy disznóval az összes tévécsatornán, megadott időpontban, megadott feltételek szerint. A miniszterelnöknek nagyjából fél napja van, hogy döntsön.

(6/10, de azért megnézhető.)

2. rész: Az egyetlen kiút

Black Mirror 2.jpg

Na, ez már sokkal jobban tetszett, bár veszettül vontatott volt, kb. 25 percet simán ki lehetett volna vágni belőle. Ennek tükrében pedig érthetetlen, miért nem magyarázza meg a film alaposabban, hogy hol is játszódik és mi a háttere a történteknek. Bennem legalábbis sok kérdés maradt, érdekelt volna az értelmezéshez, hogy mi van a falakon kívül, mióta létezik ez a világ, honnan kerülnek oda, akik odakerülnek, miért csak fiatalok vannak stb. Valahogy nem érzem elég alaposnak, miközben egyébként látványvilágában és még inkább mondanivalójában eléggé ütős. A végkifejlet beviszi a gyomrost, bár nyilván gyomor kérdése, de engem eléggé elkeserített. Napokig agyaltam utána rajta.

A történetet itt nem nagyon fogom leírni, mert szerintem azzal még lassúbbá válna annak, aki meg fogja nézni. Szépen kibontakozik, összeáll, miről is van szó. Annyit árulok el, hogy egy virtuális világban játszódik, ahol az ott élő embereken kívül csak egy alma valóságos, minden más mű, és mint ilyen, riasztó, rideg, elrettentő.

A sorozat részei egyébként arra a félelmetes felismerésre futnak ki, hogy bár mindegyik történet fikció és nagy részük csak egy elképzelt világban játszódik, mégis megtörténhet akár velünk is. A társadalmunk ide tart, és ha nem vigyázunk, a technológia és a média a fejünkre nő.

(8/10, ez a 2. rész egész jó volt.)

3. rész: Az emlékchip

Black Mirror 3.jpg

Na, ez a téma eleve közel áll hozzám, a chipelés veszélyeibe szerintem belegondolni is hátborzongató, és sajnos egy karnyújtásra vagyunk tőle, hogy az ötlet megvalósuljon. A sorozat 3. része ezzel foglalkozik, csak kicsit továbbgondolva, a chip itt konkrétan a viselője által látott eseményeket tárolja. Azaz 2 in 1, nem csak a chipelés, de az életünk bekamerázása is témája a filmnek.

Ezt a problémakört millió történettel be lehetne mutatni, a film készítői a magánéletet választották. Egy házaspár közötti féltékenységi jelenetnek induló történet végül elég erőteljesen felnyitja a néző szemét, ha esetleg eddig még nem volt nyitva.

Ez a rész szerintem egészen kiváló, izgalmas, dinamikus és logikailag is csak egy kevés problémám van vele. Épp csak annyi, hogy szerintem egy ilyen világban az emberek nem lennének ennyire lazák és kitárulkozóak, nem mernének viccelődni, hanem totál be lennének feszülve attól, hogy mindenki mindent láthat, visszakereshet, minden egyes szavukkal bármikor szembesítheti őket... ez borzasztó nyomasztó lehet.

(9/10, nem tudom, mit tartogat még a 2. évad 3 epizódja, de ez a rész kimondottan ütősre sikerült, nagyon tetszett.)

(A képek mind a port.hu-ról származnak.)

Long Way Down

Ez az, aminek nem vagyok hajlandó leírni a magyar címét, mert annyira béna.

Long Way Down.jpg(Forrás: Long Way Round)

Ez az a bizonyos dokumentumfilm, vagyis egy 10 részes sorozat, amelyben Ewan McGregor motorozik. Illetve annak a másodikja, az első sorozat Long Way Round címen futott, de azt nem tudtam megszerezni magyarul. Ahhoz meg nem vagyok elég bátor, hogy eredeti nyelven belevágjak. Valószínűleg túl sok rész lenne, amit nem értenék.

A Long Way Down-t viszont ajánlom mindenkinek, akit érdekel az ismeretterjesztő szórakozás. Ewan, és barátja, Charlie Boorman (no meg a stáb orvossal, operatőrökkel) Skóciából indulnak, és egészen Fokvárosig motoroznak. Közben pedig mindenféle érdekeset látnak, szép tájakat, veszélyes állatokat, különböző afrikai népek kultúráját, és még azt a várost is meglátogatják, ahol a Csillagok Háborúját forgatták.

Nálunk Dris a motoros arc, én meg a "még jogsija sincs" féltő feleség. Ebből talán gondolhatja mindenki, hogy nem lelkesedtem túlságosan azért, hogy amúgy is kevés szabadidőnkben közel 10 órányi motorozást nézzünk, de a második résznél már rá kellett jönnöm, hogy többet pillantgatok át Dris monitorjára, mint amennyit a sajátomat nézem. Úgyhogy végül együtt néztük végig. Hamar rájöttem, hogy nem csak a motoros érdeklődésűeknek érdekes, hanem pl. a filmrajongóknak is, akár a Csillagok Háborúja utalások, akár Ewan McGregor személye miatt. Hiszen egy hírességet a hobbija közben látni egészen más, mint a filmeken. Amikor a szenvedélyének hódol, ott tényleg önmagát adja*. Ezen kívül szerintem mindenkinek érdemes megnézni ezt a 10 részt, aki szereti a National Geographic dokfilmjeit.

Tehát ez egy érdekes útifilm, amit motoros utazáson forgattak, de ha valaki azt hiszi, hogy a motorozást mutatja be, akkor csalódott lesz. Abba ugyanis nem mennek bele túl részletesen, nem mutatják be elég élethűen, hogy milyen kemény dolog is egy ilyen utat megtenni. A meleg szobában a fotelban ülve nem érzi át az ember a körülmények viszontagságait. Számtalanszor elmondják, hogy a bukósisakjukra fejkamerákat szereltek, de ezek képeit alig mutatják. Pedig talán az lenne a lényeg. Furcsa, hogy nem mentek rá jobban a motorosok világának bemutatására, mert közben meg látszik, hogy komoly technikával és apparátussal vonulnak fel.

Persze lehet, hogy csak annyira, amennyire az a fickó, aki sivatagi túlélési tippeket adott, aztán kiderült, hogy egész orvosi team vigyáz rá, a forgatás szüneteiben luxusszállodában pihen és saját szakács főz rá.

(7/10, őszi estékre kellemes.)