Szeretném felhívni a figyelmet egy filmre, ami meghatározó alkotása a filmtörténelemnek, de a körülöttem levő emberekből kiindulva úgy érzem, elég kevesen ismerik. Én pár hónapja láttam itthon, kanapén, DVD-ről. Dris meg most, a Tavaszi Fesztivál keretein belül, a MÜPA-ban egy olyan vetítésen, ahol élő orgonakísérettel festették alá a filmet. Mindkettőnkre nagy hatással volt.

Ha azt vesszük, hogy egy 1927-es, fekete-fehér némafilmről van szó, miért is kellene ismerni...? Ha másért nem, hát azért, mert (sokak szerint) megteremtette a sci-fi műfaját, és azért, mert a 20-as években már olyan témákra hívta fel a nézők figyelmét, amelyekre sokaknak még ma sem nyílt ki a szemük, pedig már nagyon kellene, valamint azért is, mert a mai kultúra is sokszor utal rá, egyfajta szimbólumként emlegeti. (Erről majd később bővebben.)

Utópia, amely mondanivalójával és örök aktualitásával épp olyan fontos művé vált, mint pl. Orwell 1984-e.

Pedig a film egésze nem is érhető el. Apránként előkerülő darabkákból rakták össze, az elveszett jeleneteket pedig, amelyek sokszor kulcsfontosságúnak tűnnek, feliratokkal pótolták.

Ami a történetet illeti, egyszerű, de már a film első pár jelenetében beviszi a gyomrost. Legalábbis akkor, ha a néző hasonlóságot vél felfedezni az 1927-es "fikció" és a 2000 utáni évek valósága között.
A Metropolis egy fiktív nagyváros, modern technikával, hatalmas lehetőségekkel... legalábbis azok számára, akik a város urának, John Masterman-nak a kegyeltjei. Az "elit", a kiváltságosok számára csupa móka és kacagás az élet, gyönyörű kertekben élhetik ki hedonista vágyaikat, nagyszabású sportrendezvényekkel szórakoztatják magukat, az urak pedig élvezik a hölgyek felületes, ámde problémamentes társaságát.

Egy ilyen kerti szaladgálás közepette jelenik meg véletlenül egy "nem oda illő figura", Maria, aki a város alatt él, a szegénysorban, és most egy sereg szintén szegény gyerekkel eltévesztette a házszámot. Masterman fia egyetlen pillantásra (naná, hiszen némafilmről van szó) beleszeret a nőbe, és követi őt a város alsó szintjére. Csakhogy ott döbbenten szembesül vele, hogy a szegény munkás réteg milyen körülmények között él, természetes fénytől elzártan, egész napos robotolásban, fásultan, kizsigerelve tengődik, hogy a fent vígadók kényelmét megteremtse.

A történet innen tovább bonyolódik, de most már kiteszem a Spoiler táblát!
A föld alatti világ Maria prédikációit hallgatja, aki szeretetével reményt és erőt ad nekik a nehéz napokhoz, miközben fel is készíti őket a majdani változásra. A nagyúr, Masterman, amikor ezt megtudja, felkér egy feltalálót, hogy készítse el Maria mását, egy robotnőt, aki külsőleg megtévesztésig hasonlít a lányra, de tetteit gonosz program vezérli. Két funkcióra hozták létre: hogy erotikus táncával elkábítsa az elit férfi tagjait, és hogy hamis eszméket ültessen el a föld alatti munkásokban.
Mindez sok képi szimbólummal tűzdelve, ha esetleg valaki azokra is gerjed.
A többit már nem mesélem el, meg kell nézni!

(8/10, klasszikus alkotás, amit érdemes ismerni.)

Azt viszont még szeretném megmutatni, hogy a Metropolis, bár nagyon régi film és teljes egészében nem is tekinthető meg, utalás szintjén valamiért rendszeresen feltűnik mai alkotásokban, videoklipekben, reklámokban és divatfotó-sorozatok témájaként is. Hogy ennek mi az oka, boncolgathatnánk, de inkább mindenkinek a saját véleményére bízom. Az már egy másik bejegyzés, vagy még inkább egy másik blog lehetne.

Mindenesetre mutatok néhányat a közismertebb példák közül:

(Lady Gaga Metropolisa)

(Balra: a Metropolis robot Maria-ja. Jobbra: Beyonce)

(Madonna: Express Yourself c. klipjének vége...)

(... és a Metropolis c. film vége)

És három videoklip, ami szintén ezt a témát emeli át vagy "dolgozza fel":

(Madonna: Express Yourself)

(Whitney Houston: Queen of the Night)