Anyukám aranyos, próbál vigasztalni, mert ő még ott tart, hogy nem vagyok megbarátkozva a császár gondolatával. (Az első napokban tényleg ez volt, amikor a 32. és a 36. héten is közölte a doki a hírt.) Pár naponta felhív, és mond valami lelkesítőt, vagy amit annak szán. Értékelem, komolyan.
Sajátos humora mutatkozik meg abban, amivel ma hívott fel: "Azért jó, hogy császárral szülsz, mert azt nem kevered össze az orgazmussal."