A terhesség alatt elég sokat híztam, 17 kg-ot. Nagy volt az étvágyam, és nem is fogtam vissza magam. Eleinte nem látszott, úgyhogy nem zavartattam magam, duplán szedtem abból, ami finom volt, márpedig elég sok minden az volt. Aztán, amikor már kezdtem gömbölyödni, és nem csak a hasam miatt, akkor az volt a dumám, hogy nem fogok most fogyózni, nem jó az a gyereknek. Az utolsó hónapban, ahogy a legtöbb kismamára, rám is feljött még jó pár kiló. Egyáltalán nem érdekelt. Szebbnek láttam magam, mint bármikor korábban.
A kórházból 9 kiló mínusszal tértem haza, de bálnábbnak láttam magam, mint bármikor korábban. Hülye hormonok...
Aztán RT születése után kb. 5-6 hétig egyáltalán nem érdekelt, hogy nagy még a pocak és vastag a combom. A tokám zavart, főleg, hogy a legtöbb fotón megtriplázódott, de sebaj, úgy voltam vele, hogy majd lemegy minden a szoptatással. A pocakom hónapról hónapra zsugorodik is, de a régi nadrágjaimba még mindig nem férek bele. Fogyózni most sem fogok, szoptatási időszakban diétázni sem tanácsos. A sokadik lelkiismeret-furdalással elfogyasztott sütemény után pedig úgy döntöttem, a lelkemet sem sanyargatom mostanság, és bizony jár nekem a napi édességadag, akkor is, ha tudom, hogy haszontalan és egészségtelen táplálék.
Most úgy állok, hogy 6 kg van még rajtam. Stagnál, kb. 4 hete ennyi. Vettem már egy új farmert, ami valamelyest önbizalmat adott, a teljes ruhatáramat azonban nem szeretném lecserélni.
Ma reggel ért egy kisebb sokk. Van egy Women'secret játszós nadrágom, ami korábban bő vonalú volt. Na, az most testhezálló lett, de örültem neki, hogy egyáltalán rám jön. Gondoltam, itthonra remek lesz. Aztán, amikor lehajoltam benne, hogy felvegyem RT-t a játszószőnyegről, egy hatalmas reccsenéssel szétszakadt a fenekemen. Ez az én formám.