Nem szoktam kielemezni, amikor olyasmit álmodom, hogy pl. én szerkesztem a www.britneybugyilengetes.de honlapot. Azt sem, ha repülő bálnák elől menekülök, felhők hátán ugrándozva, és végül a nap egy sugarába, mint liánba kapaszkodva átlibbenek egy másik bolygóra. Azon azért elméláztam egy kicsit, amikor álmomban egy cukrászdában tébláboltam, de az eladók szándékosan elfordították a fejüket, mintha nem vennének észre, aztán berobogott a főnököm, és veszekedett velem nagyon, mert még azt sem lehet rám bízni, hogy MSZP feliratú sütiket vegyek. Ma viszont érdekeset álmodtam, olyan majdnem valóságosat. Az exem jött hozzánk, nagy családom volt, és mindenkivel elcsevegett, de rám nem nézett egy pillanatra sem. Én viszont végigvizslattam, a karját, a haját, az arcát, az egyébként rémesen hozzá nem illő pirosas-rózsaszínes pulóverét. Nem nézett rám, nem szólt hozzám, s én sem tudtam volna neki mit mondani. Aztán beültünk egy autóba, majd fel egy vonatra, és ahogy ott csücsültünk a vonaton, egymással szemben, szótlanul, az ablak előtt elszaladt egy kisfiú, pár éves, egy bébiszitternek tűnő lány társaságában. Olyan érzésem volt, ő a mi fiunk. Mindketten ránéztünk a gyerekre, és boldogság töltötte el a szívünket. Aztán rápillantottam, és láttam, egy másodpercig a szemembe néz, és halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában.
Ébredés után gondolkodtam, mit jelenthet mindez. Exekkel álmodni mindig a tisztulást, a dolgok tisztázását jelenti, úgyhogy akármilyen fájdalmas is tud lenni, hasznos és pozitív átélni. De mit jelent a mai? A némán, egymásra sem néző emberek, akik egykor szerelmesek voltak, de ma már nincs mit mondaniuk egymásnak. De ott a gyerek, mint a rövid boldogság kimerevített emléke, ami mégis összeköti őket. Persze ezek csak jelképek, mert nincs gyerek, csak a boldogság, és az azt követő szenvedés emléke.
