Mennyi fröcsögést hallottam erről a filmről... Most kétszer is megnéztem, pár nap különbséggel. Először több részletben, nem tudtam eléggé odafigyelni, ezért nem írhattam le nyugodt szívvel, hogy ez aztán nem semmi. Hogy nem sablon. Nem elég, hogy a történet a hatvanas évek elején játszódik, de ráadásul egy vidéki, zárt közösségben élő emberekről szól, ahol nehezebb a melegeknek elfogadtatni magukat, mint a nagyvárosokban. A Brokeback Mountain (Túl a barátságon) amúgy sem a "szokásos" melegfilm, boával és affektálással, lényege épp azoknak az érzelmeknek a bemutatása, amelyek cseppet sem különböznek a heteroszexuálisokétól. Ennek ismeretében még kevésbé értem, miért ódzkodott az Oscar Akadémia több tagja Ang Lee filmjének megismerésétől. Amúgy sem hiszem, hogy megfelelő ítész bárki, aki nem a megvalósítást, hanem magát a témát nézi egy film, mint művészeti alkotás esetében.
Mennyit piszkálták a két főszerepet játszó színészt az a bizonyos csók miatt. Pedig eszméletlen, eszelős, szenvedélyes, sodró, lendületes... minden, csak nem undorító. S remek színészi teljesítmény, legalábbis én annak tartom. Viszont én is undort éreztem néhány jelenet közben. Pl. amikor Ennis (Heath Ledger) aggresszív viselkedéssel tudja csak levezetni feszültségét, vagy amikor gyerekkori emlékét idézi fel egy megkínzott öregemberről, valamint ahogyan Jack (Jake Gyllenhaal) felesége (Anne Hathaway) elmeséli, milyen kis "balesetet" szenvedett a férje. A végére semmi sem biztos, csak sejteni lehet, mi történhetett. Épp úgy, ahogy az életben.
Másodszorra állt igazán össze a kép, jó kis film, a tehetetlenség szomorúságával. Ajánlom mindenkinek, aki még nem látta.