Alapvetően sosem szerettem volna híres lenni, mert szerintem inkább rossz, mint jó. Rengeteg macera, és az én törékeny lelkem nem nagyon bírná. Ettől függetlenül nekem is, mint sejtésem szerint mindenkinek, megvan a magam díjátadós beszéde, vörösszőnyegen bevonuló partnere (legyen találóskérdés), és álomestélyije. Sőt, ébren álmodozva teljes interjúkat szoktam adni Oprah Winfrey-nek és paparazzokat perelek a fotókért, amiken a tengerparton homokozom a gyerekeimmel, topless-ben, hogyan máshogy. Nem, nem, sosem szerettem volna híres lenni, maximum háttérben megbújós, de elismert, sikeres, nélkülözhetetlen ember a kulisszák mögött.
Ma viszont robotmozgásos testemet bevonszoltam egy parfümériába, ahol kb. 10 évente egyszer fordulok elő, mert gondoltam, jót tesz a beállt hátamnak az aromaterápia... beugrott, hogy Dweyra dicsérte Victoria Beckham illatait, hát végigszaglásztam, daily & night verzióban egyaránt. Aztán egy tortillatekercs felett ülve elábrándoztam. Azért szeretnék mégis híres ember lenni, hogy kifejleszthessem a saját illatomat. Nem lenne benne semmi fűszer, meg illatizé, csak olyan lenne, mint a zuhanyzás utáni tiszta bőr és friss, párás levegő illata. Beugranék a laborba, s kiadnám a feladatot. Oldjátok meg, srácok, régóta vagytok a szakmában, nem? Na, és annak a parfümnek csinálnék olyan reklámfilmet, amilyet a múltkor Alicia Silverstone-nal a Peta-nak forgattak.
S ha már parfüm, akkor ez a reklámfilm tetszik, szerintem stílusos: