Általában nem tart egy napnál tovább a nyakmerevedésem, de ma, ha lehet, még nagyobb fájdalomra ébredtem, mint tegnap. S ha valaki azt hinné, a nyak egy jelentéktelen testrész, kis része a testnek, és ha fáj, max. nem kell mozgatni, annak elmondom, hogy jóformán minden apró mozdulattól olyan, mintha késsel szúrkálnák. Ha csuklótól felfele nem mozgok, akkor gépelni tudok fájdalommentesen, de pl. a reggeli croissant-ba való beleharapás pokoli érzésekkel járt, s ugyanilyen mondjuk a mosdó fölé hajolás, szekrényből pohár kivétele, zoknihúzás stb. Ültem az ágyon, egyik combomon laptop, másikon tányér, s lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy segítség nélkül letegyem őket az ölemből és felálljak.
Na ráadásul esik a hó, és megjött a Mikulás. Holnapra össze kell szednem magam, fontos napom lesz. Apropó, hétfő délután 5-kor minden barátságos blogolvasónak legyen csuriban az összes ujja, please, és küldjön felém pozitív energiákat.