A nagyon tartalmas napokkal csupán az a baj, hogy a végére annyira elfárad az ember, hogy képtelen kellő részletességgel leírni a történteket. Másnapra meg a nem friss az élmény. Nekifutok hát még ma, de nem lesz Pulitzer-szagú, az biztos.
Kezdjük azzal, nem tudom, miért divat utálni nem kedvelni Fabricius Gábort, én eddig legfeljebb velvet.hu-s partyfotókon láttam, ma viszont szemtől-szembe, és kimondottan pozitív élmény volt. Olyan helyen jártam, ahol egy rakás magyar ember egész nap angolul beszélt nagyon okosakat. Sok-sok egymást követő előadás, a "változás" témakörét körbejárva, minden előadó a saját területe felől megközelítve. Nevezzük konferenciának. A sok angolul beszélő magyar mellett volt pár indiai, amerikai, brit okos ember is, és láthattam egy olyan előadót, aki simán lenyomja Jay Leno-t, szétestem a röhögéstől, úgy eljátszott mindent, úgy felpezsdítette a közönséget, hogy utána a "műsorvezető" nő csak tátogott, mint a hal, s csak azt ismételgette, hogy ezek után nem könnyű bármit is mondani... hát valóban. Jelenleg sípol a fejem, mert kb. 8 órán keresztül hallgattam egyszerre az eredeti szöveget és a szinkrontolmácsot. Utóbbira folyamatosan figyelni és próbálni a magyart magyarra átültetni legalább annyira fárasztó, mint angolról fordítani egész nap. Összességében viszont nagyon jó kis előadás-lánc volt, inkább a privát életemre vonatkozó gondolatébresztéssel, mint a cégünk által hasznosíthatóval. Úgyhogy világmegváltáshoz elegendő energiával felvértezve mentem utána tovább. Egy újság szerkesztőségébe, ahol megint "tárgyaltam", és kaptam feladatot. Ez egyelőre nem megjelenést jelent, csak akár az is lehet belőle, ne igyunk előre a medve bőrére. Sok munkám van még odáig, de csinin mutatna a nevem abban a lapban, illetve természetesen fordítva. Szóval a lap állna jól a nevemnek. Egyébként a nyakam továbbra is fáj, de ezt a napot végigcsináltam, mint törött bordájú sportoló az olimpiát. Egy hős vagyok. S szerencsére a hazafelé úton nem lehetett kikerülni a Daubner Cukrászdát. Helyreállt az egyensúly.