Pici türelmet kérek azoktól, akik nem vesznek részt a filmes játékban és tartalmasabb postokra várnak. Jelenleg főállásban csapatkapitány vagyok, aztán 8-9 órában HR-es, s ezek után nagy falat cikket írok egy nagy falat újságnak, ahol rettentően sürget a határidő, egyébként meg a barátom vállalkozásába is besegítek némi (szerintem sok) adminisztrációs és szervező munkával. Ha még jut időm, háztartást vezetek (hogy nem szakad le a plafon...). Egyikről sem tudok alaposabban beszámolni, egyelőre mind szupertitkos és megabizalmas. Egyik babonából, másik stratégiai szempontokból... Bár a háztartásvezetésről írhatok: kosz van és kupi, de minden reggel főzök kávét, megnyomom a mosogatógép gombját, néha ruhát mosok, teregetek, vagy megmelegítek valami kaját. Sőt, hétfő óta már több szelet kenyeret is megkentem, viszont lehet, hogy még a héten kinyírom a szomszédomat, akinek volt arca tegnap becsöngetni, és monológba kezdeni arról, hogy én azért fizetem be (nem tudom, honnan tudja) a vízóra-csere díját, amit egyébként tudtommal rendelet ír elő, mert biztos rohadt jól állok anyagilag. Ezt így, vádló hangsúllyal, úgy, hogy a keresztnevemet sem tudja, és úgy, hogy ő kb. 70 négyzetméteren lakik, mi meg ketten 28-on... De éééérrrted, becsönget, hogy biztos olyan marha jól állok, hogy befizettem, amit be kell fizetni. Lehet, hogy azért engedhetek meg ilyen luxusokat magamnak, mint 6 évenkénti vízóra-csere, mert dolgozni járok, és nem azzal töltöm a napom, hogy a lakókat piszkálom. Csípkedtem magam, hogy álmodom-e, de nem, ilyen ember van.
Most kaptam a hírt, nyertem jegyet a főoldalszerkesztő játékkal a Reklámzabálók Éjszakájára, ami örömteli dolog, csak még nem tudom, hogy fogom ébren tartani magam. Sosem voltam még azon, sosem.