Antibaby naplója

Antibaby naplója

Impli

2007. november 25. - Antibaby
Mindannyiunk kedvence, "nem-spambot" András jutott eszembe a Plasztikázott Nők Társaságáról, amikor az impli.hu-ra tévedtem. Előre szólok, nem ítélem el azokat, akik kés alá fekszenek, pláne, hogy nagyon sok különböző ok vezetheti őket oda. Lehet egy baleset, egy születési rendellenesség, ami megkeseríti életüket, egy műtét nyomainak eltűntetése, s még számtalan elfogadható ok. A műmacáktól viszont iszonyodom. Tulajdonképpen a plasztikai sebészet is csak egy eszköz, amit lehet ízlésesen és ízléstelenül használni. Nem mindegy, hogy az ember egy felfújt gumibabához szeretne hasonlítani, s valami eltorzult szörnnyé válik általa, vagy leműttet egy bőrhibát a homloka közepéről. Persze ha valaki Lolo Ferrari-külsőig meg sem áll, az ő dolga, de szerintem ilyen esetben inkább pszichológusra lenne szüksége, mint sebészre.
Nagyon szerteágazó a téma, és nehéz eldönteni, hol húzódik meg a határ a még "egészséges" és a már túlzás között. Én nehezen tudom elképzelni, hogy holnaptól más arcom legyen. Az, hogy a tökéletes szépségideáltól való eltérésünket mennyire fogadja el a környezetünk, majdnem teljesen attól függ, mi magunk elfogadjuk-e, és sugározzuk-e a világnak, hogy békességet kötöttünk önmagunkkal.
Az elfogadás nem azonos azzal, hogy az ember bármibe belenyugszik. A fejlődés nem csak belül, kívül is fontos, s egy határig érthető igény, hogy szeretnénk jobban kinézni. Az, hogy ki választja ehhez a sportot és ki a szikét, szerintem nem is lényeges, sőt, nem alternatívái egymásnak. Úgy értem, pl. az edzőteremben máshogy változtatható meg az alakunk, mint a műtőasztalon. Nem ugyanaz lesz az eredmény, nem is ugyanaz a cél. Legalábbis én így látom.
Mint írtam, én nem szabatnám át az arcom, amíg nem roncsolódik össze egy balesetben, viszont elképzelhetőnek tartom, hogy majd sok év múlva, több gyerek szülése és szoptatása, valamint a kilók fel-le szaladgálása után korrigáltatnám a melleimet. Nem Pamela Anderson-ról koppintott irreális lufikká, az biztos. Lehet, hogy nem is lesz, egyelőre nem probléma és a szikétől is rosszul vagyok. A mellekkel az a baj, hogy nagyon fontos testrészei egy nőnek, és bár fiatal korban késleltethető a megereszkedésük és lehet tenni formájuk és feszességük megőrzéséért, a "hanyatlásuk" előbb-utóbb bekövetkezik, és nincs az az akaraterő vagy szorgalom, amivel ezt meggátolhatnánk.
Kicsit elkanyarodtam az impli.hu-tól és a Plasztikázott Nők Társaságától, pedig eredetileg róluk szerettem volna írni. Nem is róluk, csak arról, amit kommunikálnak. Felháborodtak egy szabályozáson, amiről kiderült, hogy nincs is. Oké, félreértették, és állítólag senki nem segített nekik tisztán látni. Utcai demonstrációkkal fenyegetőztek, gondolom, hallották, hogy mostanában mindenki ezt csinálja. Nincs ezzel baj, véleményt nyilvánítottak, ennyi. A gond az, hogy közben belekeverték a róluk szóló előítéleteket, s hangoztatták, hogy harcolnak ellenük, kommunikációjukkal viszont pont megerősíteniük sikerült azokat.
A fél világ átműtette már magát, tudjuk, hogy nem mindenki mínuszos IQ-s liba, aki kés alá feküdt, s az sem igaz, hogy egytől egyig prostik. Felháborodnak, hogy sokan ilyeneket képzelnek róluk, de weboldalukon az első (és egyetlen?) kép, amivel találkozunk, pont ezt az általános szemléletet erősíti. Az "impli"-ről nem is beszélve, amiről rögtön a hambi, ismi, tali, regi vonal ugrik be. Továbbá érdemes megnézni a "Kik vagyunk?" oldalt, ahol a társaság alapítói mindössze kereszt- sőt becenevükön szerepelnek, s hobbijaik, foglalkozásaik így ömlesztve megintcsak nem azt a képet sugallják, amit ők szeretnének.  (Tudom, lesz, aki félreértelmezi szavaimat, úgyhogy ideírom, nem tartom butaságnak a testedzést, a szépítkezést vagy a táncot, de érdekes, hogy mindegyiküknek az, és csak az a hobbija.) Nem kevésbé erősíti ellenérzésünket a szemünket kiszúró (és a csőrünket is piszkáló) mottó, amely szerint a nem plasztikázottság automatikusan igénytelenséget, s ebből következen a plasztikázottság pedig igényességet jelent. Egy ugyanerre utaló lead olvasható a "Kik vagyunk?" aloldal elején is (tele helyesírási hibákkal - az igényesség jegyében). Majd mindezek után itt-ott felbukkan, a weboldalukon és a sajtónak adott interjúkban is: "Nem gondoljuk, hogy aki nem plasztikáztat, az kevesebbet ér...". S nem értik, miért nem veszik vérkomolyan őket. Számomra ez a társaság rosszabb képet fest a plasztikázott nőkről, mint amit eddig gondoltam róluk.
Nem tudom nem észrevenni a hasonlóságot köztük és a nemíromletöbbetanevét klub (már így is elsők közt dob ki a Google-kereső, pedig sosem szerettem volna reklámozni őket) között, akik először kijelentik, hogy tagjaikat biztosítják róla, nem hígul a társaság holmi diplomázatlan emberekkel, majd kicsivel később bizonygatják, hogy nem érzik többnek, felsőbbrendűnek magukat másoknál.
Megírtam ezt a szép hosszú bejegyzést, aztán látom, Will ugyanezt megfogalmazta két mondatban, aztán még két hozzászólás kiegészítette pont azzá, amit én is mondok. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr62241019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása