Katt, katt, kész. Küldés gomb. Elment. Mostmár lesz, ami lesz. Semmi sem biztos, de az igen, hogy ma este végre nem dolgozom. Hobbiszintű söprés és főzés van tervben.
18:00 Magához szólít a társasházi közös képviselet. Téma még mindig a vízóracsere, kollektív lázadásra buzdítás, me' hogy képzelik má', hogy épp most, amikor eü reform meg Karácsony... Még csak este 6 óra, de a 10 nm-en összetömörült lakóközösség háromnegyede olyan részeg, hogy összeakad a nyelve. Kettőt nem tud: állni és beszélni. Hát még észérveket felfogni. S persze nagyon bátor, képes elmenni a kormánybuktatásig, s az utcára vonulástól sem riad vissza, ha erőszakkal és persze költségekkel lecserélik a vízmérőjét. "Csókolom, tessék elvenni a kezemből a nyilatkozatot, hogy én befizetem, csak még azt tessék elárulni, aláírhatom-e a lakás tulajdonosa helyett én, a lakó és fogyasztó. Tessék mondani gyorsan, mert ezt a tömény savanyú cigi- és piaszagot nem bírom sokáig." A közös képviselő próbálja túlüvölteni a tömeget, s általános tájékoztatás jelleggel felhívni a figyelmet, hogy akinek nem lesz új vízórája, annak nem tudnak mérni, tehát a ház átalányát fizeti a következő években. Na, azt már nem, hogy ő, Kiss Pista, a dolgozó ember, aki vérrel, verejtékkel... hogy ő egész nap feneküket kádban áztatók után tejeljen... Mondjuk ezt is csak harmadik nekifutásra tudja elmondani, én meg egészen könnyen megértem őt, valóban kevesebb vizet használhat, ahogy a szagokat és a ruháit elnézem. Beadom a nyilatkozatot, és fülem, farkam behúzva elballagok. Társasházban élni jó.