Van abban valami irónikus, hogy a pszichodoki elhagyta a "rendelő" kulcsát, s egy belga sörözőben, üvöltő hangfalak mellett kellett elmesélnem, miért jutottam arra az eredményre, hogy végeztem az anyukámmal. Még szerencse, hogy nekem az ilyesmi nem okoz gondot, hiszen az internetre is felírom, miért ne mesélném el egy vendéglátóhelyen?! Nem csak én éreztem úgy, hogy a sztorim megér egy misét, rögtön rádupláztunk az órára, úgyhogy uszkve 2x50 perc alatt kiadtam magamból mindent. Megkönnyebbültem, hogy ezúttal ő is úgy látta, nincs remény a helyzet javulására, sokkal rosszabb viszont még simán lehet, s bár megoldást nem jelent, ő is a kommunikáció minimálisra csökkentését javasolja. Feladat: próbáljam gyakorolni a megbocsátást. Tudja, hogy ebben az esetben különösen nehéz, de az egyetlen olyan lehetőség, ami nem ront a helyzeten, csak stabilizálja. Lesz rá egy gyakorlat, de a sörözőben persze nem tudtunk hipnózni, úgyhogy emiatt is várom már a jövő hetet.