Antibaby naplója

Antibaby naplója

Karácsonyi készülődés

2007. december 15. - Antibaby
Van egy dolog, amiben igazán jó vagyok, s az az, hogy nem kapok idegösszeroppanást a Karácsony közeledtétől. Ez az egyetlen ünnep, amit szeretek, és épp elég fontos ahhoz, hogy ne rontsam el az idegbajjal.
Furcsa az idei Karácsony nekem, mert eddig mindig ráértem előkészülni, bár sosem vittem túlzásba, nem szoktam 8 fogást, 5 sütit csinálni, napokig állni a konyhán és utolsó nap ajándékokért rohanni... ha valamiben jó vagyok, az az, hogy tudom, mit szeretnék és hol, odamegyek, megveszem, ennyi. Max. pár óra. Mindig kényelmes tempóban elkészülök időre, és jó hangulatban tud telni a Szenteste. Most annyira nem érünk rá, és ráadásul az agyunk is a munkán jár, hogy elképzelhető, jobban járunk, ha Karácsonykor elmegyünk egy jó étterembe vagy nem is tudom hova. Nem lesz addig már idő és kedv sem nagytakarítani és mindent rendbe rázni.
Érdekes, hogy ez most mennyire más. Bár, ha jobban belegondolok, eddig minden közös évünkben Karácsony előtti nap vasútmodell-terepasztalt építettünk Drissel, tehát nem az otthoni dolgokkal foglalkoztunk, mégis szép és meghitt Szentesténk lett. Idén a sikereink jelentik a fő szálat, boldogan fogunk összebújni 24-én, de lehet, hogy ha a gyertyák kialszanak és felkapcsoljuk a világítást, porcicák lesznek a földön. Nevetek most rajta, pedig többnyire zavar (persze, hogy zavar).
A karácsonyt csak azóta szeretem, amióta magamnak, magunknak csinálom. Pont addig tart a kellemes hangulat, békesség és nyugalom, amíg el nem megyünk valamelyikünk családjához. Pedig szeretjük őket, de ahogy belépünk, feszültség van a levegőben. Ez főleg az én rokonságomra igaz, ahol képesek az egész 3 napot végigbalhézni csak azért, mert a sütemény kicsit későn készült el. Sejtésem szerint csodabogár vagyok, mert nekem az ünnepek - és főleg a szívemhez közel álló karácsony - nem a féktelen zabálásról és piálásról, nem az egymást túllicitáló ajándékokról, és nem is a feszes ütemtervben meghatározott házimunkáról szól.
Bevallom, azért is tartom magam távol a karácsonyi készülődéstől, mert egyelőre elképzelhetetlen számomra, milyen lesz anyukám nélkül. Legalábbis jelenleg úgy néz ki, hogy nem együtt ünnepelünk. Illetve együtt nem ünnepelünk. Belegondolni sem tudok egyelőre.

Utóirat: Aki Talmácsi arcképével díszített bögrét, papucsot, falinaptárt, párnát, alsógatyát stb. kap a Jézuskától, majd tegye fel a kezét! El nem tudom képzelni, kik vesznek ilyesmit, de gondolom, a kínálat azért ilyen nagy, mert kereslet is van rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://antibaby.blog.hu/api/trackback/id/tr62265360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása