Többen kérdezték, milyen egy vegetáriánus karácsonyi menü, én pedig megígértem, post-ot írok a témáról.
Mielőtt elkezdenék kajákat sorolni, előre bocsátom, az idei karácsony semmilyen tekintetben sem a szokásos stílusban zajlott nálunk. Előre tudtuk, hogy nincs időnk semmire, és ezzel a rokonaink is így voltak. Feleslegesen stresszeltük volna magunkat olyan tervekkel, mint délután kettőre felállított karácsonyfa vagy 4 fogásos vacsora. Az eddigi években mindig főztünk ezt-azt, de inkább a minőség, mint a mennyiség számított, mivel csak ketten vagyunk. Ha esetleg be is fut pár vendég, akkor is maximum 4-5 főre lehet számítani az asztalnál. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy én már az ünnepek előtt telítődöm édességgel, s az eszement zabálást amúgy sem nekem találták ki, tehát nem vágyom a sok fogásos, zsíros, kipukkanós vacsorákra.
Idén Szenteste nem főztünk magunknak. Előző este étteremben ünnepeltük az évfordulónkat, 24- én délután pedig Dris szüleihez mentünk, s ott ettünk. Náluk ezek kerültek az asztalra: tejszínes kelbimbóleves; tojásból, zseblekockából, hagymából, tejből és lisztből formázott gombóc petrezselyemmel fűszerezve és kifőzve, leöntve tejszínes-citromos-gombás mártással. Desszertként zserbót, meggyes vagy mákos rétest, illetve málnás vaníliapudingot lehetett fogyasztani.
Hazaérve este még összedobtam nagy kedvencünket, a kiadós, egyszerűen elkészíthető, és nagyon finom rokfortos tésztasalátát, aminek jót tesz, ha áll legalább egy napot, hogy az ízek összeérjenek. Így azt csak másnap kóstoltuk meg.
Karácsony első napján az én családomnál ebédeltünk. A ritkás kommunikáció miatt anyukám még nem tudta, hogy nem eszem halat, s mivel egy különlegességet készített, nem mondtam nemet. Van amúgy is elég konfliktusunk. Leveles tésztában sült halat tálalt mandulás rizzsel és burgonyapürével. Elneveztük halas táskának, mert a lekváros táskát juttatta eszünkbe. Finom volt. Utána három féle süti, mákos-lekváros, diós egyensúly-tészta és gesztenyés rolád következett. Aztán átmentünk családunk egy másik részéhez, ahol már "csak" süti volt, de legalább 6-8 féle.
Ahogy mondtam, idén nem főzőcskéztünk magunknak, de egyébként pl. párolt brokkolit szoktunk csinálni, citromos mártással és főtt burgonyával, de nagyon finom mandulaszirmokkal leszórt besamellel vagy akár majonézes krumplisalátával is. A napokban veszettül vágyom mindenféle gombás ételre, úgyhogy valószínűleg fogok sütni gombapaprikással töltött palacsintát, vagy juhtúróval töltött rántott gombafejet, vagy ha kevesebb időm lesz, csak összedobok egy svéd gombasalátát... A paradicsom-mozzarella-padlizsán együtt remek kombináció, többféle elkészítés módja közül bármelyik választható akár az ünnepekre is. Valamint Anyukám szinte minden évben csinál hús nélküli székely káposztát, vagy töltelék nélküli töltött káposztát... nem is tudom, hogy kellene hívni. Idén ez elmaradt. Gondolom, más vegetáriánusok szójával töltik a káposztát, de én anélkül jobban szeretem. Az édességnél persze mindegy, vegetáriánus-e, aki fogyasztja. Mi négy-öt pofonegyszerűen elkészíthető, s szűk köreinkben nagyon kedvelt finomságot szoktunk csinálni: pl. a rizses banánfalatkákat, a felturbózott somlói galuskát, a zebrakekszet, vagy az őzikehát nevű sütit. Esetleg csokis vagy meggyes-mákos muffint. Lehet, hogy más házban máshogy hívják ezeket, én még gyerekkoromban neveztem el őket így. Azóta minden ünnepkor megcsinálom valamelyiket. Év közben ritkán eszem házi készítésű sütit, úgyhogy egyszerűségük ellenére is ünnepi, hogy az asztalra kerülnek. Szeretem Dris roséban párolt körtével töltött palacsintáját is, nem beszélve a rendkívül gazdagon megpakolt bruschettáiról, amelyek ugyan nem karácsonyiak, de csak ilyenkor van ideje elkészíteni.
Ünnep ide vagy oda, nem vagyok az a három napig konyhán melózó típus. 1-2 óra alatt dobjuk össze a kaját, és hogy épp mit főzünk, az nem sokban tér el az év közbeni választásainktól. (Ha valakit esetleg érdekel, az említett ételek receptje és más egyszerűen elkészíthető ételek is megtalálhatóak a jó ideje elhanyagolt, de hamarosan felújítás elé néző receptes blogomban.)

Lezajlott a családi karácsony is. A Dris-család héfőn, az én családom tegnap... Mindenki rendben volt, mosolygós, sőt gurulva nevetős összejövetelen vagyunk túl. Az előzmények tükrében talán csak az okozott némi furcsa hangulatot, hogy anyukámmal egy légtérben tartózkodtunk, s persze velem volt Dris is. Sok órán keresztül nem lehet átnézni a másikon, legalábbis én nem tudok, de az jelzi, mennyire nem hat már rám, hogy egyáltalán nem lettem tőle ideges. Nem figyeltem oda rá, ha elkezdett piszkálódni, pedig belekezdett egy kis monológba egy kis virágnyelven megfogalmazott fenyegetéssel vegyítve, amit csak páran értenek a családból. Pechére épp lemaradtam a mondanivalójáról, mert az első mondata közben halaszthatatlan dolgom támadt a mellékhelyiségben. Később mások röviden összefoglalták. Aztán, hogy megmutassa, ő milyen rendes, a szokásos ajándékötletei helyett jó sok pénzt adott nekünk karácsonyra. Mi meg fordulva egyet a lakásban, ugyanannyit adtunk vissza neki egy másik borítékban. Így egálban vagyunk. Személytelennek tartom a boríték-körbeadást, mint karácsonyi ajándékot, de most pont ezért nem lehetett máshogy. Azzal az érzéssel jöttem el, hogy összességében kellemes este volt.



Jaj, és a csúcs, hogy két helyről is kaptam Hundertwasser-kiállításjegyet, valamint a tesóm meglepett a Tuti dolog DVD-jével, ami kora kamaszkorunk egyik kedvenc filmje volt. Annak idején megnéztük vagy harmincszor. Ma este ismét. Féltem, hogy csalódni fogok, de nem. Aranyos film, kulttá vált romantikus vígjáték 1985-ből, csibészképű John Cusack-kel, és mindenféle nagyon fiatal, később ismertté vált színésszel (Nicolette Sheridan, Anthony Edwards, Tim Robbins, Daphne Zuniga). Lám, lám, az örömszerzés nem pénzkérdés.

Szeretnék nagyon boldog karácsonyt és fasza új évet (hol olvastam ezt? nem emlékszem) kívánni minden kedves és/vagy kitartó olvasómnak.

A fenti animáció Verbeka munkája. Se mennyben, se angyalban nem hiszek, de tetszik az ötlete, úgyhogy köszönöm szépen neki.