Dris ül az ágyon, lapozgatja, nagyon bele van merülve. Én közben a fürdőszobában tevékenykedem. Egyszercsak egy erőteljes visítás a szobából: "Úúúúristen, itt egy p*na!" :)
Ez volt az első, amit megtudtam a Dyke-ról. Hogy van benne p*na. :)
Pedig a magazin nem pornólap ám. Sok mondanivalóm van róla.
Kezdem azzal, a 'dyke' a szótár szerint erőteljes karakterű leszbikus nőt jelent.
Tulajdonképpen az egész magazin ezt sugallja. Egy pillanatig nincs kétségem. Bár nem tűnik a legprofibbnak a lap megjelenése, tetszik, s mivel ez csak a második szám, biztos egyre jobb és jobb lesz.
Már a borító is, ez az angyalszárnyas szolidan vagány lány... kimondottan szimpatikus. Nem tudom, ki ő, nem híresség, nem mutogatja a testét, de tök jó címlapra. Vagy talán pont ezért. Vonzza a tekintetet.
Aztán, ahogy kinyitom, rögtön az első oldalon egy hirdetés, amit általában figyelmen kívül hagyok, rosszabb esetben kimondottan zavar, de most más a helyzet, pedig még sonka is van a képen. Viszont imádom, ha egy reklám nem sablon, hanem az aktuális megjelenési helyhez igazítják. Jelen esetben a sonkás-mézes chips reklámjának szövege egy leszbikus magazinban így hangzik:"Kicsit furcsán nézett ránk a világ, amikor először jelentünk meg együtt a mézzel. De mi biztosan tudtuk, hogy összeillünk." (A sonka)
Egyébként a Dyke hasonló az úgynevezett férfi- vagy női magazinokhoz. Van benne teszt, kishírek, zene, sport, kultúra, s minden olyasmi, ami máshol is, receptek, első randira szóló tanácsok, utazás és egy cikk az aids-veszélyről. Aztán társalgás a politikáról, világi és vallási törvényekről, érvek és ellenérvek a coming out témakörében, interjúk ismeretlen, de érdekes emberekkel. Valamint egy fekete-fehér aktkép sorozat. Megtudtam, milyen ember az FTM (female to male) és milyen problémákkal küzd, valamint felbukkant a lapban két ismeretlen ismerős is.
Egyetlen negatívumra az egyik fotósorozatban találtam. Némelyik képet nem kellett volna beválogatni. Pl. kilóg a nő feje teteje a lapból. Az egyik fotó pedig szegény modellt annyira előnytelenül mutatja... mintha egy nagy gömbőc lenne, pedig egyébként nem az. Ilyesmire azért figyelhetnének. Persze nem tragikus, de azonnal feltűnt. Bántja a szemem.
Összességében tetszik a magazin, van mit olvasni benne, informatív, igényes, kifejező. Érdekes volt egyszer ilyet is látni.
- Na és hogy érzed, te vagy a célközönség? - kérdezem irónikusan Dristől.
- Hát, nem. Fura is nekem ez a hangnem, hogy csak így magukhoz beszélnek... kizártnak érzem magam.
- Valószínűleg úgy gondolják, ez az ő közösségüknek szól.
- De nem az a cél, hogy elfogadtassák magukat velem, érdeklődővel?
- Egy puszta érdeklődő aligha veszi meg ezt a lapot. Az elfogadtatás és az érdeklődők tájékoztatása valószínűleg más fórumokon zajlik.
- Ja, pénzbe kerül? Mennyi? 700 Ft. 700 Ft?
