Az elmúlt héten átértékelődött számomra a fájdalom fogalma. A világ összes kínzását kipróbálta rajtam a kozmetikusom, annyi szent. Összesen vagy 6 órát töltöttem nála 4 nap alatt. Aztán, hogy még egyet döfjön belém, elrendelte a szőrtelenítési tilalmat. Eddig azt hittem, nem vagyok valami nagy cosmo girl, de már a második nap majd' megőrültem a tiltástól. Egyre kevésbé sikerült fegyelmezni magam. Végül kéjesen szúrkálhatott és szadizhatott, egy viszonylag új technikát kipróbálva rajtam. Búcsúzóul telepakolt egy zacskót mindenféle kencékkel, amikkel egy három hetes otthoni kúra során lemaratjuk az arcomat. Konkrétan. S amikor már azt hittem, vége a kegyetlenkedéseinek, bemondta az összeget, amivel tartozom. Jaj.
Az csak hab a tortán, hogy rendszeres ellenőrzésre reggelente kell járnom, 7-kor már szúrkálni fognak.
Áh, egyébként csak jár a szám, a kezelés lányregény habostortával, élvezem piszkosul. Legalább járna hozzá betegállomány, hogy ne kelljen emberek közé menni, meg támogatná a tébé, hamár ilyen szerencsétlen dolgokat örököltem a szüleimtől.
Pőtye. Ahogy azt Móricka...