Nemrég fedeztem fel magamnak Martin Solveig zenéjét. Ahogy utánanéztem az interneten, rá kellett jönnöm, eddig valószínűleg nem tudtam, mi az a house. Azt hittem, az olyan szeletelős tuctuc, erre most itt ez a jó kis funky-s, soul-os, diszkós zene, és azt írják róla, hogy house. Máshol meg dance-funknak titulálják, ami számomra érthetőbb. Aztán amikor meghallgattam 1 órás mixét, világossá vált, a két dolog nem zárja ki egymást. Sőt, amti hallottam, beigazolta, nincs rossz műfaj (na jó, az opera és lakodalmas még nem győzött meg), csak olyan, aki rosszul műveli. A cikkek mind szuperlativuszokban írnak róla.
Úgy hírlik, Martin Solveig egy párizsi gyermekkórus szopránénekeseként kezdte zenei pályafutását, majd több hangszert kipróbálva végül ismert house dj vált belőle. Pár évvel ezelőtt hódította meg Európát, azóta annyi felkérést kap, hogy nem győzi teljesíteni őket. 2006-ban Magyarországon is fellépett.
Nekem először a finom humorral, egyéni ötletekkel és ízléses dizájnnal megvalósított videói tűntek fel, majd 2-3 hallgatás után beleszerettem dinamikus zenéjébe is. Annyira bírom, amikor minden ennyire egyben van... Nincs két hasonló klipje, egy élmény nézni őket. Üde, kedves, vidám, vicces, jó értelembe vett gyermeki, szolid és letisztult, máskor vad, de mindig vérprofi.
A blog jobb oldali videós hasábját mától legalább egy hétig az ő munkái uralják.
