A Paulay Ede utcai Falafel kajálda úgy élt bennem, mint egy aprócska Édene Budapestnek. Ahol nincs cigifüst, alkohol, olajszag, és már akkor teljesen húsmentes hely volt, amikor még a legjobb éttermekben is csak rántott gombából és rántott sajtból választhatott a vegetáriánus vendég. Egykor törzshelyem volt, mostanában ritkán járok arra. Ma mégis útbaesett, időm is volt, gondoltam, bemegyek. Mintha tőrt döftek volna a szívembe: már húst is árulnak. Nem akartam elhinni. Hiába, így múlik el a világ dicsősége.