Túl vagyok a cukorterheléses vizsgálaton. Ha valaki nem tudja, gyorsan leírom, ez mit jelent:
Fel kell oldani kevés vízben egy csomó glükózt (75 g). Kb. 20 perc kevergetés, mire nem külön áll a megdermedt glükóz és a víz. Kora reggel éhgyomorra vért vesznek, aztán kell meginni ezt a trutyit, és aztán 1 és 2 óra múlva újra szúrnak. Tehát összesen 3 vérvétel és egy trutyiivás.
Na, ezzel riogat mindenki, amióta babát várok. Egykori kismamák, netes fórumok, védőnő, nőgyógyász. Hogy ez milyen rossz lesz, különös tekintettel a lötty megivására. Vigyek zacskót hányni.
Ebből aztán az lett, hogy a trutymó olyan finom volt, hogy én bizony elneveztem "italnak". Pedig messze földön híres finnyázós vagyok, ha ételről-italról van szó. Igaz, a kórház, ahova járok, engedi, hogy citromot is tegyünk bele, így kellemes limonádé íze lett. A 3 vérvételre már nem mondom, hogy élveztem, de azt is túl lehet élni. Az embernek két karja van, és amikor másodszor is oda szúrnak, ahova aznap már egyszer megtették, akkor az nem fincsi. De túléltem. Ha tényleg ez a legrosszabb élmény a terhesség során (a szülésig), akkor huhh, túl vagyok rajta.
