Befizettünk egy elsősegély tanfolyamra. Mi a Léghajót választottuk, mert azt ajánlotta az a rokon és anya, aki kb. egy éve elhaló hangon hívott: majdnem megfulladt a gyereke egy mogyoródarabtól, és ha nem járt volna elsősegély tanfolyamra, a kisfiú most nem élne. Egy bevásárlóközpont közepén történt az eset, de a gyerek liluló-szürkülő bőre és a kiadott hangja alapján nagyon valószínű, hogy mire a ház orvosa odaért volna, már késő. Anyuka viszont összeszedte minden tudását, és a tanfolyamon tanultak alapján kipaterolta a mogyoródarabkát a légcsőből, vagy mit tudom én, honnan. A lényeg, hogy felhívott, hogy ha egyszer babát várok, feltétlenül végezzek el egy ilyet, mert sosem lehet tudni, mikor van rá szükség.

Ha jobban belegondolok, más ismerőseim is beszámoltak már fulladásról és hasonlókról, amikor csak egy véletlenül arra sétáló lélekjelenlétén, vagy a mentők gyors kiérkezésén múlt egy gyermekélet.

Nem riogatni szeretnék, de nekem jól jött a tanács. Eszembe sem jutott volna magamtól ilyesmire befizetni. Hogy belefutottam volna máshol vagy sem, azt nem tudhatom. Mindenesetre elmentem, azaz elmentünk ketten Drissel, mert ugye vele is lehet a gyerek, amikor épp gyors segítségre van szükség.

Egyáltalán nem bántam meg, nekem rendszerezte azt a tudásomat, ami eddig is megvolt, és felvértezett sok új információval. Megtanultunk újraéleszteni, ami nyilván nem olyan, ahogy a profi mentősök csinálják, de amíg kiérnek, addig életben lehet vele tartani a gyereket (vagy akár felnőttet is). Meg sok minden másról is szó esett, az égés, félrenyelés, vérzés, légzéskimaradás, lázgörcs, mérgezések stb. témakörében is.

Igen, persze, pénzbe kerül, és amikor épp a babaágy-babakocsi-végeláthatatlan kelengyelista beszerzés, és a doki kifizetése közepette számolgatja az ember az aprót, nem is kevés kiadni ennyit, de én úgy vagyok vele, hogy inkább nem ezen spórolok.