Sz*rakodtam vele, hogy áthozzam ide a teljes archivumot a freeblogos blogomból, de annyi vele a macera, hogy egyszerűen nem éri meg. Legalábbis addig nem, amíg a remény egyetlen szikrája is él, hogy az és ott megmarad. Elvesznének ugyanis a képek és a kommentelők nevei, viszont élesedne minden piszkozat, kukába helyezett vagy spamnek nyilvánított bármi. Persze törölhetném is az export/import előtt, ha működne ez az alapvető funkció rendesen, de hogy több ezer sort egyesével tüntessek el, vagy laponként (kb. 10-esével), annyi felesleges időm és energiám nincs.
Amúgy ma nincs jó napom, pedig végre sütött a nap, este fél 6-kor azt hittem, kora délután van, szóval minden klassz kellett volna, hogy legyen. De sajnos nem volt az, mert egyrészt bementem a munkahelyemre egyeztetni, ahol olyan feszkó volt a levegőben, amit utána még órákig nem tudtam elengedni. Másrészt tegnap óta fáj a szeméremcsontom-medencecsontom tájéka, amitől járni nem, csak totyogni tudok, és ami azt illeti, sem a netes fórumok, sem a várandósságról szóló könyvek, sem az ismerősök (akik már kihordták a gyermekeiket) nem állítják, hogy ez a végéig már nem lesz folyamatosan így. Nem akarok panaszkodni, és hisztis kismama lenni, de azért a folyamatos fájdalom eléggé türelmetlenné tesz szerintem majdnem minden embert... na, ma én is ilyen voltam.
