Követtem a Republicról szóló sajtóhíreket Cipő márciusi halála óta, de nem tudtam és nem is akartam állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy helyes-e, ha folytatják, és jó-e, ha ráadásul kívülről oldják meg az énekesi pozíció betöltését. Gondoltam, kivárom, mi lesz ebből, hiszen ha Cipő élne, akkor sem járnék a koncertjeikre, tehát végülis nekem tök mindegynek kellene lenni. Ettől függetlenül azért mégsem tök mindegy, csak majdnem, hiszen mégiscsak vannak érzelmeim a Republic iránt, és olyanom is van, hogy "kritikai észrevétel".

Igazából nekem a tempó kicsit gyors. Március közepén halt meg a karizmatikus énekes, és április végén már megy tovább minden... ez még akkor is fura, ha tudjuk, mostanság az ismertebb zenekarokat sem veti fel a pénz, és gondolom, a Republic háza táján jó pár családot el kell tartani.

Hiába került a zenekar neve mögé a 67-es szám, azért ez mindenkinek az a bizonyos Republic, de már senkinek sem ugyanaz, mint volt.
De nem csak Cipő hiánya... Tóth Zoltán gitárosról, aki nemrég távozott a zenekarból, talán kevesebben tudják, hogy neki köszönhető az a ritmusgitáros hangzás, ami legalább annyira a Republic védjegye lett, mint Cipő dalszövegei vagy a hoppá-hoppázása.

Sipos F. Tamással egyébként semmi bajom, normális, szimpatikus embernek tűnik, még a bulvárcelebek és bazári majmok előtti világból maradt itt nekünk, és vitathatatlanul jól énekes. De ha ezt a tegnapi, első koncertvideót elindítom, elszomorodom. Bár tudom, ki van ragadva egyetlen szám a repertoárból, azért mégis. Hiába a jó hang, hiába a színpadi rutin, valahogy nincs meg az a mélység, az a hangulat, ami Cipővel. Nem kell őt utánozni, nem azt hiányolom belőle, de a kívülállóság lerí róla. Szerintem.

Még most sem tudom, jobb lenne-e hagyni a csudába az egészet, vagy pont, hogy vinni kell tovább azt a bizonyos szellemiséget... esetleg egy belső emberrel, mondjuk Boros Csabával a mikrofon mögött, hiszen neki is van hangja, és jóval hitelesebb Republic-arc, mint.